Régi jó ismerősök

6. Rész: A szövetség

    Mindezek alatt, az alvilág mélyén egy fura gyíkféleség rohant át a halott népen. Egyenesen az alvilág ura, Drakon palotája felé sietett. Berontott annak kapuján, egyenesen az úr színe elé.

- Uram! Harát, az íjászt és két lovas kísérőét megölték... Végleg!

Drakon felkelt ülőhelyzetéből a hír hallatán:

- Hogy micsoda? Hogyan lehetséges ez? Szándékosan nem láttam el drágakővel... Akkor csak...

Sargi:- Ezüstfalu úrnője tette... Látszólag visszatért az ereje.

Drakon:- Az nem lehet! Az istenek nem gondolják meg magukat ilyen gyakran...

Sargi:- Ha megengedi az úr, szerintem nem vették el az erejét, csak mentálisan blokkolják annak használatát...

Drakon:- Mégsem vagy olyan ostoba, mint hittem. Van valami abban, amit mondasz. Akkor valami olyan erő tört ki belőle, ami áttörte a blokádot...

Sargi:- Egy emberért tette... Egy kislány volt...

Drakon:- Egy kislány?

Sargi:- Igen, uram. Úgy látszik, kötődött hozzá. De ami érdekesebb: ott volt Sesshomaru, a kutyaszellem...

Drakon hihetetlen haragra gerjedt:

- SESSHOMARU! Mit keres itt? Még elronthat mindent... Jó húzás volt Miyától, hogy vezér nélkül hagyta a sereget, de hogy annak a... kutyának a karjaiba fusson... 

Sargi:- De van jó oldala is... Sesshomaru nem tudja, hogy Miya kicsoda...

Drakon:- Remek!

Sargi:- De, úgy látszik, beleszeretett... ismét.

Drakon teljes erejéből ordított, előhúzta kardját és kettévágta Sargit.

- Ez nagyon nem jó... De amíg nincs varázsereje, addig nem veszélyezteti a terveimet...

Sargi:- Drakon nagyúr... A gyomrom így is nagyon gyatrán működik... Uram, mi a terved?

Drakon:- Megtámadjuk a falut...

- Nem jó ötlet... – Szólalt meg egy hang a terem sötétjéből.

Drakon:- Ki vagy?

- A nevem Naraku...

Drakon:- Az a Naraku, aki a hanyou, Inuyasha idegeire megy?

Naraku nevetett, ahogy már megszokhattuk tőle:

- Igen, én vagyok. Fülembe jutott, hogy Inuyasha erre garázdálkodik...

Drakon:- Engem nem érdekel a félszellem... Csak Ezüstfalu... És hogy Sesshomarut halottnak lássam!

Naraku:- Tudom, mik a terveid... Talán segíthetek.

Drakon:- Nem kell a segítséged...

Naraku:- Gondold meg! – Előhúzott egy ékkődarabot az ingéből.

- Ez itt a Shikon no Tama egy darabja. Te eleve erős szellemnek számítasz, alvilág ura, de ez a kő erődet a kétszeresére növelheti...

Drakon:- Érdekes...

Naraku:- Kölcsön adhatom neked. Így könnyen elbánsz ellenségeiddel...

Drakon:- Gondolom, nem adod ingyen... Mit kérsz érte?

Nakaku:- Egyetlen dolgot: öldd meg Inuyashát és társait!

Drakon:- Ha csak ennyi... Rendben van. Megteszem. Áll az alku.

Naraku:- Helyes! – Átadta az ékköszilánkot, majdezt mondta:

- Figyelni foglak, Drakon nagyúr! – És eltűnt.

Sargi:- Uram! Biztos, vagy benne, hogy nem vert át a babunisz-pofa?

Drakon:- Teljesen! Ha csak a kezemben tartom ezt az ékkövet, már érzem annak átható erejét...

Sargi:- Szuerintem akkor is csapda...

Drakon:- Neked látszólag az agyadra mentek a ferde hajlamaid! Ki itt az úr? ÉN!

Sargi:- Igen, Drakon nagyúr. Effelől semmi kétség...

Drakon:- Végre, egyesíthetem birodalmamat Ezüstfaluval!

Az alvilági úr ördögi kacajba fogott, közben leesett a jobb kézfeje J. Dühödten felvette azt a földről, visszatette a helyére, és megszorította a csavarokat, amelyek csuklóját összefogták... Hiába, a sikertelen rituálé a fiatal sárkányfajzatból egy romos, bűzlő hadironcsot fabrikált. Valaha hatalmas szárnyait most leégett cvsontcsökevények helyettesítik, csavarokkal fogja össze széthulló testét és a szívét is eltávolították, amely valaha Miyáért dobogott...

- Sargi! Elmehetsz!

Sargi:- Igen, uram...

Drakon most a múltra gondolt. Valaha volt rá esély, hogy Miya szívét meghódítsa, de Sesshomaru előbb ott volt. Mindig legyőzte őt, Drakont, aki még akkor élt, lélegzett, érzett... Igen, fiatal volt, egy fiatal sárkányfajzat, akárcsak Kaleo és Kalaido. A soik visszautasítás után elhatározta, hogy ő lesz az, aki megöli Sesshomarut. A háború végső csatájában aztán... Apját megölték, ő lett az úr... De... Nem sokkal utána... Meglátogatta Miyát, ki épp szerelmi traumától szenvedett Sess miatt, és... Akkora dühöt érzett Drakon iránt, hogy apja tőrével leszúrta...

„... Miatta lettem roncs, miatta nem lehet enyém a falu harc nélkül... No meg a lökött bátyja miatt... Miatta vagyok félholt! Ebben Sesshomaru is hibás... Ha ő nem lenne, akkor talán... A legjobb, ha mindkettőt megölöm! Igen! Újonnan szerzett erőmmel mindenkit földbe tiprok, aki ellenszegül! Mind meghaltok....”

Mellébe szúrta az ékkőszilánkot, és nevetett.

- Fogadjátok új uratokat, Ezüstfalu lakói! HAHAHAAAAAAA!

Na, hogy ebből mi lesz...