Régi jó ismerősök

                                    10. Rész: A hármas erő                By: Kanako

Drakon:- Na, úrnő? Milyen látni, hogy a szerelmed a porban fekszik?

Miya:- Te szörnyeteg!

Inuyasháék a pajzs mögül csak csodálkozva nézték az eseményeket.

Kagome:- Valóban szerethették Miya-samát, mivel a lelküket adták érte. Sosem láttam még ilyennek Sesshomarut…

Inuyasha:- Én sem. Most hirtelen olyan érzésem támadt, mintha nem is ismerném. El sem hiszem, hogy meghalt… Szegény pára… -Szomorú arcot vágott.

Miroku:- Sesshomaru tud varázsolni?

Kaleo:- Biztos az úrnőtől tanulta… Szegény bolond… Most halott, a haverjával együtt. Kár, hogy nem sikerült megölni ezt a hataloméhes szörnyeteget!

Shippo:- Nem értem, hogy képesek ölni a hatalomért… Borzalmas…

Kagome:- Egyetértek…

A csapat hirtelen felnézett, mert Drakon éktelen nevetésbe fogott, és a holttestekért nyúlt.

­- Azt hittétek, hogy ez elpusztít engem? Ostobák! Ezért örökké szolgálni fogtok engem, a pokol fenekén! HAHAHA!

Miya morogni kezdett, de, mint mindig, amikor erőt gyűjtött, a gyökerek megáramozták őt. De ettől csak még dühösebb lett. Az áramütés egyre erősebb lett, de Miya ereje is nőtt. Egyszercsak fellángolt a teste, és a gyökerek elporladtak.

Drakon:- Mi a…

Sango:- Kiszabadult! Talán még van esély… Mire készül?

Jun:- Szerintem varázsolni fog! Egész biztos!

Inuyasha:- De elvették az erejét…

Kalaido:- Lehet, hogy begyógyult a sebe…

Inuyasha:- Milyen sebe?

Kalaido:- 100 évvel ezelőtt, a háborúban Sesshomaru ugye szépen itthagyta… Ez sebet ejtett a szívén, de úgy igazán. A mágusoknál ez végzetes…

Kagome:- Miért?

Kaleo:- Mert a mágus gyengepontja a szíve. Ha az bárhogyan sérül, akkor az illető elsorvad… Belülről!

Inuyasha:- Kellemes… De most, hogy megölték Sesshomarut…

Kaleo:- Ki tudja? Talán még megmenthető…

Eközben Miya körberöpködte párszor a szörnyet, míg az elszédült. Aztán valóban használ egy varázsigét:

- Alvilág mélye, pokol feneke!/ Itt egy szökevény! Láncra vele!

A földből izzó, tüzes láncok törtek elő, és körbefogták a mutáns szellemet. Mikor az moccant, egy tűznyaláb vette körül, úgyhogy inkább nem mocorgott annyit…

Drakon:- Te boszorkány! Úgy tudtam, blokkolják az erőd…

Miya:- Mágus, kérlek, mágus! Lehet, hogy túl nagy az erőm ahhoz, hogy leblokkolják! Ez majd lefoglal egy darabig!

Drakon mocorgott, rángatózott, a mágusnő pedig varázsolt:

- Borulj el, ég!/ Oszoljatok, felhők!/ Titeket hívlak,/ Hármas erők!/ Törjetek fel!

Miya ökölbe szorította a kezét, és izzani kezdett. Majd egy villanásra az egy mágusból három lett: egy pirosba öltözött tűzmágus, egy feketébe öltözött fekete mágus, és egy fehérkimonós fehér mágus. Ezek hárman képviselték a Miyában lakozó erőket.

Shippo:- Nézzétek! Már hárman vannak!

Jun:- Jaj, ne! Összeesik!

A tűzmágus a földre rogyott. Két ’nővére’ felsegítette volna, de ő ellenkezett:

- Menjetek! Vigyétek a Kahnt és Sesshomarut biztonságos helyre!

Fehér mágus:- Ahogy akarod… -Elindultak, felkapták a két férfit, és a pajzs rejtekébe repültek.

A halott katonák hirtelen felpattantak, és a pajzsot ostromolták.

Sango:- Mi történik?

Kaleo:- Gyengül a pajzs, Kagome! Most mit tegyünk?

Kagome:- Jaj, ne! Elfogytak a nyílvesszőim!

Kaleo:- Nekem nincs több védőátkom! Most mit csináljunk?

Egyszerre előlépett a két mágus, megfogták egymás kezét, majd egy igét mormoltak:

- Segítséget kérünk a Jin-Jang erőitől!/ Alkoss egy pajzsot, mely kitellik erőinkből! Rajta!

A foszladozó védelem helyett egy új, erősebb pajzs jelent meg, amely méterekre eltaszította magától a támadókat.

Fekete mágus:- Nem sokáig bírjuk, nővérem! Fogy az erőnk!

Fehér mágus:- Ne aggódj, gonosz nővérem! Húgocskánk gyorsan elbánik Drakonnal.

Inuyasha:- De neki is fogytán az ereje!

A két mágus lecsukta a szemét:

- Reménykedjünk, hogy kitalál valamit…

Tűzmágus: „… Gyenge vagyok. Azok a gyökerek elszívták az erőimet… Valahonnan kell szereznem egy kis energiát… Már tudom is!…”

- Inuyasha! –Szólt oda neki a tüzes egyén- Csapj le rám a Tessaigával!

Inuyasha:- Hogy mit?

Tűzmágus:- Tedd, amit mondok!

Inuyasha:- Nem ez a megfelelő alkalom az öngyilkosságra!

Fekete mágus:- Tedd, amit mond!

Inuyasha:- Mi?

Fehér mágus:- Nincs más megoldás! Tedd meg!

Inuyasha:- Rendben… Ti akartátok…-Előrántotta a kardot, kiugrott a pajzs védelme alól, jó magasra, hogy ne érjék el a holtak. A két szél között létrejött a szélborda, és Inuyasha sikeresen beletrafált, majd visszaugrott a pajzs belsejébe. De ahelyett, hogy a támadás megölte volna a mágust, az magába szívta annak erejét.

Tűzmágus:- Á, így már jobb… Most meghalsz, Drakon!

Fehér mágus:- Mindjárt vége…

A tűzmágus felrepült jó magasra, kinyújtotta a kezét, és egy újabb varázsigét kántált:

- Fennséges erő, forró tűz!/ Lángoddal a gonoszt elűzd!/ Égi sárkány, egek ura!/ Zúdítsd tüzed célpontomra! Az égi sárkány bosszúja! Pusztulj!

A mágus két tenyeréből hatalmas tűzcsóva lövellt elő és egyenesen Drakonra irányult, aki, ugye, láncra volt verve. Robbanás következett. Drakon hatalmas énjéből csak az összeégett ’hagyományos’ Drakon és az ékkőszilánk maradt. A hullahorda szétporladt, az ég újra felderült.