4. fejezet

Kagome nem mert bemenni a kunyh�ba, mert f�lt att�l, hogy valaki �szrevenn�, hogy s�r �s akkor minden kider�lne. Le�lt egy k�zeli padra �s a holdat n�zte. „Jaj Inuyasha, mi�rt kellett ennek �gy v�gz�dnie? Mi�rt?” M�g mindig szipogott egy picit, amikor egy k�z megfogta a v�ll�t.

- Pszt! Ne kiab�lj! – s�gta a hang a f�l�be – �llj fel �s gyere velem Kagome!

- De… te meg ki vagy?

- Az nem �rdekes. L�ttam, hogy s�rsz, ez�rt k�vettelek, hogy magammal vihesselek, �s boldogg� tegyelek – az ismeretlen m�g mindig Kagome f�l�be suttogott �s nem mutatta meg az arc�t.

- K�rem, ne tegy�l velem semmi rosszat! SE… - ekkor a sz�j�ra tapasztotta az idegen a kez�t.

- Pszt!!!!! Mondtam, hogy ne kiab�lj. Most pedig velem j�ssz. Ha akarod, ha nem.

Kagome nagyon meg volt r�m�lve, hogy b�ntani fogj�k. Mikor egy v�zes�shez �rtek meg�lltak.

- Eml�kszel? – k�rdezte az ismeretlen – Milyen r�g nem l�ttuk egym�st – szembe fordult Kagom�val – Nagyon gy�ny�r� n� v�lt bel�led, m�g mindig nem akarsz az asszonyom lenni?

- Micsoda?! �n a te asszonyod? Soha �letemben nem l�ttalak, �s azt akarod, hogy az asszonyod legyek? – egy hatalmas pofont kevert le a f�rfinek. – De ez a hely nagyon sz�p.

- ����! Nem lehet, hogy elfelejtett�l. Engem senki sem felejthet el. Az igaz, hogy nem vagyok m�r olyan gyors, mint az �kk�vekkel, de a nevem m�g most is k�zismert.

- Bocsika, de akkor sem eml�kszem r�d – Kagome kicsit g�nyosan vigyorgott.

- KAGOME, �N VAGYOK AZ KOUGA!!!!!!!!!!!!!!

- Kouga… nem, nem ismer�s. De m�r hallottam r�lad. �n v�dtelek meg �ll�t�lag mindig Inuyash�t�l.

- Igen. Az a bolhaf�szek nem �rdemel meg t�ged! Legy�l a feles�gem, �s mindent megkapsz, amit csak akarsz. Felejtsd el azt a kuty�t! �gy tudom, most valami papn�vel �l egy�tt. De mi ez az eml�kezetkies�s?

- Sajnos nem eml�kszem semmire sem abb�l, amikor itt voltam �vekkel ezel�tt. Csak a t�rt�net�nket ismerem… - Kagome k�zelebb hajolt a farkashoz �s megcs�kolta. – Cssss! Ne mondj semmit!…

Kouga k�zelebb h�zta mag�hoz, �s szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdtek. �vatosan bevitte mag�val a v�zes�s m�g�tti barlangba, ahol Kouga otthona volt. Lefektette az �gyra �s elkezdte lassan levetk�ztetni. Folyamatosan cs�kolta a l�nyt. Kagome is kib�jtatta Koug�t a ruh�j�b�l. Az �jszaka tov�bbi r�sz�ben egy percet sem aludtak. �rezt�k, hogy ez a csoda, ami t�rt�nik vel�k, csak az �v�k, �s nem akart�k, hogy valaha is v�get �rjen, vagy b�rmi megzavarja �ket.

A hajnal egym�s karjaiban k�sz�nt�tte �ket. „Mi�rt nem Inuyasha karjaiban fekszek? Kit akarok becsapni? A saj�t �rz�seim el�l menek�l�k, de nem tudom a sz�vemet becsapni. De Kikyo ellenem usz�tja �t, ez�rt lehetetlen feladatnak t�nik, hogy ism�t megl�gy�tsam a sz�v�t. Inuyasha, egyetlen szerelmem, mi�rt kegyetlen a sors ennyire?” Kagome fej�ben az elm�lt �j t�rt�n�seinek gondolatai keringtek.

- Nekem lassan mennem kell, a t�bbiek idegesek lesznek, ha megint elt�n�k. Ma m�g sok szellemmel kell szembe n�zn�nk – Kagome felkelt, fel�lt�z�tt �s egy cs�kkal b�cs�zott Koug�t�l.

- Ne menj el! Most m�r az �n feles�gem vagy. Nem kell azt tenned, amit m�s k�vetel. �n megadok mindent, amire sz�ks�ged van.

- De el kell mennem. Ez az �jszaka nem jelenti azt, hogy az asszonyod vagyok. M�g sokat kell udvarolnod, hogy biztosan igent mondjak.

- Akkor menj. De akkor is az eny�m leszel! – Kouga kicsit mogorv�n n�zett, majd, visszavitte Kagom�t a faluba.

�rezte, hogy a l�ny nincs tiszt�ban az �rz�seivel �s � most m�g jobban �sszezavarta. „M�g mindig Inuyash�t szereti… Pedig �n ezerszer jobb vagyok n�la!”

- M�r megint eg�sz �jszaka nem volt�l itthon. Hova a csud�ba t�nsz el �jszak�nk�nt Kagome? – szegezte neki a k�rd�st Sango, amikor betoppant az ajt�n.

- �n… iz�, �n csak… - �rezte, nem b�rja tov�bb mag�ban tartani a nagy titkot. – Hjaj Sango! Teljesen �sszezavarodtam �s �sszet�rt a sz�vem! Nem tudom, hogy mit tegyek. K�ts�gek k�zt gy�tr�d�k, �s ezt nem b�rom!

- Tudom, hogy tal�lkozgatsz Inuyash�val.

- Mi?! De… de m�gis ho-ho-honnan?

- Kirar�t ut�nad k�ldtem egyik �jjel, hogy v�gre megtudjuk, hogy mi�rt t�nsz el �jszak�nk�nt. Nagyon agg�dunk miattad. Kikyo ugye nem tud m�g r�la? El�gg� f�lt�keny t�pus, ha megtudn�…

Kagome els�rta mag�t.

-… Teh�t m�r tudja. Mit tett veled? – Sango megfogta Kagome kez�t – Nem b�ntott? Ugye nem b�ntott?!

- Nem b�ntott? Miatta t�rt �ssze Inuyasha �s az �n sz�vem is! Egy�bk�nt nem tett m�st. Ut�na visszaj�ttem, de nem maradtam sok�ig. Tal�lkoztam Koug�val �s vele voltam az �j h�tra lev� r�sz�ben. Nem esett semmi bajom. Nem kellett volna agg�dnotok – Kagome let�r�lte a k�nnyeit – Bocs�ss meg, el akarok menni f�rdeni, te nem j�ssz?

- Rendben, csak Miroku meg ne tudja. M�g k�pes lenne ut�nunk osonni – ezen j�t nevettek, majd elindultak a patakhoz.

Megf�r�dtek, �s k�zben elbesz�lt�k az �sszes bajukat. Kagome elmes�lte, hogy a jelen�ben �pp �pol�nak k�sz�l, �s nem tudja, mi legyen Houjouval. Szak�tson vele vagy se? Sango is megosztotta Mirokuval kapcsolatos k�telyeit, �s ezen j�kat mulattak. Elmes�lte, hogy a k�t gyermeke mennyire hi�nyzik, �s m�g szeretn�nek 2-3 lurk�t. Mostans�g viszont nincs idej�k a csal�db�v�t�sre, hiszen a szellemek visszaszor�t�sa sokkal el�bbre val�.

- Hallottad? – Kagome egyetlen t�r�lk�z�be csavarva �llt �s a bokrokat f�rk�szte.

- Hjaj, Miroku, ha te vagy az, azonnal gyere ki a bokrok k�z�l!!!!!!!!!

- De, hogy vettetek �szre, mikor meg se mukkantam? – l�pett el� a szerzetes.

Sango odal�pett hozz� �s egy hatalmas pofont kevert le neki.

- M�gis mit k�pzelsz? M�r ezerszer megmondtam, nem szeretem, ha leskel�dsz ut�nam! F�leg, hogy most nem vagyok egyed�l – Kagom�re pillantott, majd ism�t Mirokura – Honnan tudtad, hogy itt vagyunk, �s mi�ta �lsz itt?

- Tudtam, mert nem l�ttam sehol a t�r�lk�z�t �s a szappant. Nem tudom, hogy mennyi ideje �l�k itt, kb. f�l �r�ja.

- Te, te diszn�!!!!! - Sango m�g egy pofont lekevert neki �s bel�kte a patakba, �s ut�na dobta a szappant. – Nesze itt a szappan, f�r�dj meg! – Ezut�n sarkon fordult �s elment Kagom�val.