6. fejezet

Sango �s Kagome Kirara h�t�n rep�ltek, m�g Miroku �s Shippou a f�ld�n rohantak. Amikor meg�rkeztek, l�tt�k, hogy Sesshoumaru �s Inuyasha csat�roznak. Hol Sesshoumaru csapott le az �ccs�re, hol ford�tva. Az eg�sz k�zdelem v�gel�thatatlanul unalmas volt.

- Ezt nem tehetik egym�ssal! Valamelyik�k meg fog halni! – Kagome oda akart menni, hogy le�ll�tsa a k�t p�rbajoz�t, de a t�bbiek visszafogt�k.

- Nem mehetsz oda! Akkor t�ged �lnek meg. Maradj itt, k�rlek – Sango pr�b�lt Kagom�re hatni.

- De… - Kagome csak ennyit tudott mondani, amikor…

- MOST MEGHALSZ!!!!!!! – ord�totta Inuyasha, �s egyenesen Sesshoumaru sz�v�be d�fte a kardj�t.

- NEEEEEEEE!!!!!!!! – Sesshoumaru a sz�v�hez kapott �s �sszerogyott.

- �n gy�ztem! V�gre �n gy�ztem! – Inuyasha a b�tyja f�l� hajolt - L�tod, Sesshoumaru �n vagyok az er�sebb!

- I… I… Inuyasha… v�gre l�tom, hogy… hogy… te vagy a jobb. – Sesshoumaru hangja ekkor elcsuklott �s �r�kre elaludt.

- Neee! Hogy tehetted ezt Inuyasha? – Kagome let�rdelt Inu b�tyja mell� – A saj�t b�ty�dat �lted meg. Mi�rt?

- Meg akart �lni engem �s Kikyot. Nem hagyhattam. Most pedig te k�vetkezel �s a bar�taid, �RUL�! – Inu Kagom�nak szegezte a kardj�t.

- Mi… Micsoda? K�rlek, tedd le azt a kardot! Besz�lj�k meg higgadtan. Nem vagyok �rul�, csak… - Kagome maga sem tudta, hogy folytassa-, csak egy szerelmes l�ny! Inuyasha, az els� tal�lkoz�sunk �ta szeretlek! Ha eltitkoltam is, hogy ismerlek, bocs�ss meg! F�ltem, hogy mik�pp fogsz reag�lni. �n sajnos mindent elfelejtettem, ak�rcsak te. Az eg�sz t�rt�netet csak hall�sb�l ismerem.

Inuyasha d�bbenten hallgatta Kagome szerelmi vallom�s�t, majd sz� n�lk�l elt�nt az erd�ben.

C�ltalanul bolyongott a f�k k�zt, �s pr�b�lta felfogni, mi is t�rt�nt p�r perccel ezel�tt. Kagome t�nyleg szereti, �s � ennek ellen�re meg akarta �lni? Milyen vad�llat v�lt bel�le? Inuyasha keser�en figyelte mag�t egy pocsolya v�zt�kr�ben. Nem sokkal k�s�bb l�tta a v�zben Kagome alakj�t.

- Minek j�tt�l ut�nam? – n�zett a l�nyra – Hisz, meg akartalak �lni. Mi van bennem, ami szerethet�? N�zz r�m… �n csak egy… egy sz�rny vagyok. Nincs bennem semmi emberi! – h�tat ford�tott Kagom�nak.

- De van. K�rlek, n�zz r�m!

- Sajn�lom, nem lehet. Kikyo v�r. Nem akarok csal�d�st okozni neki. Mennem kell. Ne gyere ut�nam! Nem tal�lkozhatunk soha t�bb�, mert akkor meg�lnek t�ged, �s �n abba belehaln�k – meg�lelte a l�nyt majd elment.

- Hol volt�l id�ig? Meg�lted? – Kikyo t�relmetlen�l v�rta a v�laszt.

- Igen. Most m�r nincs b�ty�m.

- T�k�letes. Most m�r csak azt a kis cafk�t �s a t�rsait kell eltenn�nk l�b al�l, �s mi lesz�nk a vil�g urai! Ha-ha-ha! Mindent kiterveltem. Neked csak ide kell �ket csalogatnod a pokolba, �s �n v�gzek vel�k.

- De �ten egy ellen nem sok?

- Nem. Felb�reltem p�r igen er�s szellemet, hogy seg�tsenek. Neked nem kell harcolnod, nem akarom, hogy bajod essen Inu – Kikyo v�gigsim�totta a kez�t Inuyasha arc�n, majd megcs�kolta.

- Ne! Nem akarom! – Inu ell�kte mag�t�l Kikyot – Most nem…

- Csss! Ne mondj semmit! Csak gyere velem…

Kikyo mag�val vitte a h�l�szob�ba, �s lel�kte az �gyra. Levette a ruh�it, majd elfek�dt az �gyon. Inuyash�nak ek�zben is Kagom�n j�rt az esze, �s pr�b�lta elk�pzelni, hogy vele van. � is levetk�z�tt, �s elkezdte cs�kolni Kikyot. Egyre lejjebb haladt a nyak�n. Kikyo �lvezte a szellem k�zels�g�t.

- Ugye szeretsz Inu? – Suttogta.

- Igen. Nagyon szeretlek Kagome…

- MI???!!! – ell�kte mag�t�l Inuyash�t – Mit mondt�l?

- Csak azt, hogy �n is szeretlek…

- De… de, hogy nevezt�l? Kagome? – lekevert egy hatalmas pofont Inunak.

- Nem. Kikyot mondtam – K�zben felvette a k�peny�t – Biztos, hogy a te nevedet mondtam. Biztos, csak f�lrehallottad.

- Nem. Ilyenekben nem t�vedek! Mikor tal�lkozt�l vele? Most megyek, �s azonnal meg�l�m!

- Ne! V�rj! Akkor mi lesz a terveddel? Mindent a maga idej�ben. Most ink�bb aludjunk – Fel�llt �s �tment a szob�j�ba.

Eg�sz �jszaka nem aludt. Azon t�rte a fej�t, hogy menthetn� meg Kagom�t an�lk�l, hogy Kikyonak csal�d�st okozna. „Nem csalhatom ide, mert akkor biztos meghal. Vagy visszak�ld�m a j�v�be, vagy elb�jtatom, hogy senki ne tal�ljon r�… Ahh, ez sem j�! � nem olyan gy�va, hogy megfutamodj�k. M�giscsak ide kell j�nnie. De akkor valamelyik�k biztos meghal… Szerencs�m van, hogy nem kell harcolnom. B�rcsak Kikyo cselsz�v�s�re hamarabb r�j�ttem volna. Akkor nem �llok mell�. De most m�r k�s�, meg kell tennem…”