Fogságban

A lány próbált szabadulni, de tudta hogy csak akkor marad életben ha fogvatartója úgy óhajtja. De most itt az alkalom most vagy soha amíg alszik a fiú megszökhet. De minden erőlködés hiába a mágikus kötelek amik fogva tartották nem engedtek. Még az ő misztikus képességeinek sem. Ezt a kötél nem ennek a fiúnak a műve ezt csakis Kikiyo csinálhatta, csak ő képes erre. De akkor is, még ha el is tépi a köteleket Bankotsu akkor is elkapja, bár  meg nem öli, ezt jól tudta Kagome –mert ő volt az a lány- jobban mint maga a fiú, a fiú szerelmes volt belé, de meg torolja. „miért nem jön már Inuyasha. Máskor sose késik. Egyedül nem bírok ezzel a hústoronnyal.” Viharoztak Kagome fejében a gondolatok.  De már tovább gondolkozni nem volt ideje Bankotsu felébredt.

Bankotsu:  Á hogy vagy édesem? Nem aludtál?

Kagome:    NEM VAGYOK AZ ÉDESED!!!!!!!!!!  

És Kagome megpróbálta bokán rúgni a fiút de ő könnyedén félrelépet.

Bankotsu:  Majd megtanulod mi az illem. Hogy kell bánni a gazdáddal.

És ezek a mondatok közben Kagome fejét az állánál fogva maga felé fordította.

Kagome:    ERESSZ EEEEEEEEEEEEEEL!!!!!!!!!!!!

Bankotsu: Mert ha nem?

Kagome:    Akkor nem állok jót magamért.

Hiába tudta hogy ezt nem kellet volna az indulat csak úgy kitört belőle… „Kagome most már uralkodnod kell magadon, hisz… hisz az életeddel játszol.

Bankotsu:  Ugyan már kedves, nem vagy abban a helyzetben hogy követelőzz. Mint látod és érzed a köteleim fogva tartanak…

Kagome:    Bocsásd meg uram hogy félbeszakítalak

És itt megalázkodó kutyaszemekkel felnézet a zsoldosra, de már szinte rögtön le is sütötte mert érezte hogy a tekintetét elönti a gyűlölet. NEM! Ezt most nem engedheti meg magának. Tehát nyugalmat erőltetet magára és megpróbálta mondandóját fojttatni. De alig ment zavarta hogy a fiú szinte csüng minden szaván.

„ Nem itt valami trükk lesz ez nem az a Bankotsu akit én a csaták közben megismertem. Ő nem nézne rám így, ő sokkal kegyetlenebb. Ő… ő nem lenne képes belém szeretni.”

Kagome:    De… de meg szabad kérdeznem ki készítette ezeket a köteleket.

Igen ez így jó lesz ha beigazolódik a feltevése akkor már egy lépéssel közelebb lesz ahhoz hogy megszabaduljon tőlük.

Bankotsu:  Egy Kikiyo nevű , miko papnő.

Kagome:    Ki-ki-kiyo?

Bankotsu: Igen miért talán ismered?

Kagome:    Nem nem dehogy is.

De itt hibázott túl gyors volt ez a válasz itt valami ferdítés van és ezt Bankotsu is észrevette. Szűkülő szembogárral nézett a lányra. Mintha bele akrana látni a fejébe.

Bankotsu:  Biztos?

Kagome megint mosolyt erőltetett az arcára és a tőle tellő lehető legártatlanabbul megkérdezte.

Kagome:    El tudnád képzelni hogy hazudni merjek egy ilyen félelmetes zsoldosnak?

Bankotsu:  Igazad van. Túl kevés vagy te ehhez.

„ mi túl kevés vagyok? Majd meglátjuk… Nem nem Kagome térj észhez. Húznod kell az időt. Inuyasha mindjárt itt lesz.”

De a lány nem tudhatta szerelme most mennyire nagy veszélyben van.

Ugyanakkor máshol

Naraku:     Mi van hayano csak ennyi telik tőled? Többre nem vagy képes?

Inuyasha:   Ha akarod megmutatom. SZÉLBORDA!!!!!!!!!!      

Naraku:     Ez kevés lesz. De most mennem kell.

Mire ezt kimondta már el is tűnt a pávián bunda üresen hullott a földre.

Inuyasha:   NARAKUUUUUUUU

Sango:       Én azért örülök  hogy elment.

A félszellem egy pillanat alatt megpördült és már nyitotta is a száját hogy szegény megszeppent lányhoz gorombaságokat vágjon. De a pap lecsitította.

Miroku:     Inuyasha, nyugalom… Mi is meg akarjuk találni Kagomét, de…

Inuyasha:   KI MONDTA HOGY MEG AKAROM TALÁLNI?

Miroku:     Inuyasha ha nem számít akkor miért szakítottad félbe a mondandóm. De ha nem akarod akkor menj vissza nyugodtan a faluba…

Inuyasha:   MÉG MIT NEM? HOGY ÉN KIMARADJAK A NARAKU ELLENI HARCBÓL…

De itt Sango félbeszakította.

Sango:       Ki mondta hogy Naraku ellen kell majd harcolni?

Inuyasha:   Nem… nem Naraku ellen kell majd har-harcolni?

Itt Miroku vette át a szót.

Miroku:     Inuyasha, nézd először mi is azt hittük hogy Naraku lesz majd a cél de szerintem nem közvetlenül vele kell majd harcolnunk. Vagy érezted rajta Kagome szagát? Mert ha nem akkor be fog igazolódni a feltevésem és és NA NE NÉZZ MÁR RÁM ILYEN DÜHÖSEN! Tehát és Kiderül hogy Kagomét nem közvetlenül Naraku hanem az egyik szolgája rabolta el…

De itt Sango közbe vágott.

Sango:       Tehát érezted Narakun Kagome szagát?

Inuyasha koncentrált, de bárhogy is akarta nem érezte harc közben a lány szagát. Ez egy részről megnyugtatta, de mást részről elkeserítette hogy nem Narakuval kell majd harcolni.

Inuyasha: Nem, nem éreztem.

Sango és Miroku egy másra nézett majd Inuyashára a „na ugye megmondtam” szemekkel.  Inuyasha vissza akart vágni, de aztán jobbnak látta nem szólni semmit így csak nyelt egyet.

„Kagome, ó én Kagomén merre lehetsz most?”

De térjünk vissza az eredeti helyszínre.

Kagome:    Igen Bankotsu „ nagyúr” én ehhez kevés vagyok.

Bankotsu:  Ahogy mondod. Neked mindig is szükséged volt egy nagy erős férfira hogy meg védjen…

Kezdte a beszédét Bankotsu.

Bankotsu:  És az a férfi most ÉN vagyok. Nem az a félkegyelmű hayano. Mostantól én foglak meg védeni… De ne sértődj meg hogy megjegyzem előttem elég félkegyelmű védőt találtál magadnak… De mindegy most már én foglak megvédeni…

„Félkegyelmű?!! TE… TE… TE VAGY AZ!” Kagome gondolatai így vízhangoztak. De csak ennyit mondott:

Kagome:    Igenis Bankotsu nagyúr.

Bankotsu:  Így már mindjárt jobb ez teszik. Nagy úr nem is hangzik rosszul, te lány. Most elengedlek és és teljesítem egy kívánságod persze csak ha ésszerű.

Kagome:    Azt szeretném kérni… szóval… én-én má-már napok óta nem fürödtem és megoldható lenne úgy  egy úszás hogy nem lesel meg?

Bankotsu:  Fura egy szerzet vagy de lásd úriemberrel van, dolgod legyen.

Így hát Kagome meg fürdött és láss csodát Bankotsu tartotta a szavát.

Épp öltözött a kő mögött amin túl úgy 500 méterrel arrébb Kagoménak háttal Bankotsu hátát egy fához vetve várt. Tehát épp öltözött amikor előlépett a bokrok mögül Inuyasha.

„Örülök hogy már csak a szalagot kell megkötnöm. Mi lett volna ha előbb érkezik?... De-de annak még, még jobban tudok örülni, hogy eljött értem.”

Látta hogy a fiú szája szólásra nyílik, de tudta hogy ha Bankotsu rájön nekik végük így hát gyorsan betömte a fiú száját a szalagjával. Inuyasha kiköpte a kendőt de rájött hogy csöndben kell maradni. Kagome tudta hogy el kell mondani a fiúnak mi történt. Így hát gyorsan szerzett egy darab papírt meg egy tollat és ékes kínai betűkkel leírta a félszellemnek mi történt és még megkérte valamire. A kérés így szólt.

„Bankotsu belém szeretett, érzem még egy pár adatott ki tudok belőle szedni. Adjatok nekem még egy napot mielőtt értem jöttök, holnap délben gyertek. Köszönöm:

                                               Kagome

Odanyomta a fiú kezébe a levelet. Hirtelen ötlettől vezérelve megölelte és tolta is vissza a bokrok közé.

A szalagját a vízbe dobta és így ment vissza Bankotsu-hoz. Sajnálta a szalagját. Inuyasha alaposan összenyálazta…

„Na, mindegy ez legyen most a legnagyobb gondom. Majd otthon szerzek egy másikat.”

Bankotsu:  Hol voltál eddig?

Kagome:    Fü-fürödtem.

Bankotsu:  Most az egyszer hiszek neked.

„Szent ég!” futott át Kagome agyán „Már megint Úgy nézz rám… Na, na pislogj már ezt nem bírom sokáig.” De nyugalmat erőltetett magára és folytatta.

Kagome:    Köszönöm „nagyúr”… Meg szabad kérdeznem kinek a megbízásából raboltál el?

Bankotsu:  Megkérdezheted. Senkiéből.

Kagome:    Ezt most nem értem. Akkor miért raboltál el?

Bankotsu:  A saját örömömre.

Szólt ördögi kacajjal vissza.

Kagome:    A a a sa-saj-SAJÁT ÖRÖMÖDRE?!     

Bankotsu:  Igen miért valami kifogásod van ellene.

Kagome:    IGEN, KIFOGÁSOM VAN ELLENE.

Kagome tudta, hogy ezt nem kérte de szívből gyűlölte az olyan embereket akik mindent birtokolni akarnak. És innen már nem bírta visszafogni magát…

Kagome: NEM TETSZIK AZ HOGY AKARATOM ELLENÉRE ELHURCOLTÁL. NEM TETSZIK HOGY ELSZAKÍTOTTÁL A BARÁTAIMTÓL, A SZERELMEMTŐL.

A szerelmemtől ez a szó szíven ütötte Inuyashát aki a bokorban halgatózik. Be igazolódott az amit Sango egy csöndes délutánon megemlített neki. És ennek örült, ő is így szerette ezt a lányt, ha nem még sokkal, de sokkal jobban. Így szerette,csak éppen nem merte neki elmondani. Megfogadta hogy nem hagyja még egy számára ilyen fontos lánynak valami baja essen. Mindent tényleg mindent megtenne ezért a lányért még a számára oly fájdalmas kérését is teljesíti. Hagyja még egy napot hogy terrorizálja ez a ez a ficsúr. De nem tudott tovább elmélkedni. Egy lélegzet vételnyi szünet után újra hallotta Kagome kiabálását.

Kagome:    NEM NEM TETSZIK NEKEM EZ AZ EGÉSZ HELYZET. NEM TESZIK AZ HOGY NEM CSINÁLHATOK AZT AMIT SZERETNÉK. NEM TESZIK AZ HOGY FÜRDÉS KÖZBE VÉGIG RETTEGNEM KELLETT ATTÓL, HOGY MIKOR AKARSZ MEGLESNI.

Bankotsu-n látszott, hogy egyre inkább elönti a méreg már emelkedett a keze hogy megpofozza ezt a „hisztis fruskát” már Inuyasha is ugrott volna hogy lefogja amikor hirtelen ötlettől vezérelve lerakta a kezét. Úgy gondolta hogy végighallgatja a lány gorombaságait és érveit. És ha nem győzik meg még mindig felpofozhatja.

Kagome:    NEM TETSZIK AZ HOGY AZ ÉDESEMNEK SZÓLÍTASZ. ÉN NEM VAGYOK SENKIÉ ENGEM NEM BIRTOKOL SENKI…

És Bankotsu szívét hirtelen elfutotta a sajnálat és a szeretet. „nem ez nem lehet” gondolta „én nem szerethetem ezt a lányt”

Mire ezt végig mondta Kagome sírva roskadt össze.

Ám innentől Bankotsu-t nem érdekelte kit szerethet és kit nem ő igenis szerette ezt a lányt. És ő igenis nem akarta szomorúnak látni.

Bankotsu lehajolt, hozzá felsegítette és… és közeledett a lány szájához. Meg akarta csókolni.

„mit csinál?” futott végig Kagome agyán „csak-csak nem akar megcsókolni? De igen. Úristen. Állj, állj állj. Nem csókolhat meg. Nem engedem hogy olyan csókoljon meg akit nem szerelemből szeretek. És én őt nem szeretem én mást szeretek. Én-én Inuyashát szeretem.”

És eltolta magától a fiút. Bankotsu meglepődött őt még soha egy lány sem utasította vissza. Mi történhetett?

Közben Inuyasha megdermedve állt a bokrok mögött. Kagome csókolózik ezzel a, ezzel a… kereste a megfelelő szavakat de nem találta. Megkönnyebbülve sóhajtott fel amikor látta hogy imádottja eltolja magától ezt a szörnyeteget. „most komolyan gondolatban Bankotsu-t szörnyetegnek tituláltam? Igen. Vicces. Pont én mondom ezt. Pont én… egy félszellem.”

Mindez egyszerre egy másodperc alatt történt. A következő esemény amire mindannyian emlékeznek hogy Kagome kitépi magát Bankotsu karjaiból és rohan a közeli tóhoz. Ruhástul ugrik a vízbe. Le kell hűtenie magát. Itt alkalom is lesz rá. Tudja ide egyik fiú sem tudja követni. Itt tud majd gondolkodni.

Tud… igen kedves olvasóm most az fogod kérdezni: honnan tudja Kagome hogy Inuyasha leselkedik? Egyszerűen megérezte és sejtései beigazolódtak amikor látta a fiú borostyán szemét egy tizedmásodpercig kivillanni a bokrokból.

„Mit akart ez az előbb jelenteni? És miért leselkedik utánam Inuyasha? Nem bízik bennem? Féltékeny? Ugyan már Kagome a düh elvette az eszed… Inuyasha nem úgy szeret téged ahogyan te őt. Ő egy ékkődetektort lát benned. Na jó, azért ennyire nem drasztikus a helyzet. Talán szeret annyira is mint egy másik barátot… úristen. Ha a bokrok mögött van most… És mi van, ha akkor is ott volt amikor azt mondtam: és a szerelmemtől…? Lehet hogy rájött hogy róla beszéltem. Mit fog szólni? Nem így akartam neki elmondani? Nem tudom még, hogy, de biztos nem így? Ez-ez így olyan abszurd…”

Közben úszott olyan gyorsan mint soha aztán beúszott a vízesés mögé. Amikor fürdött látott ott egy barlangot. Most oda igyekezett. De nem csak ő tudott arról a helyről. Bankotsu is. Amikor látta hogy a lány oda igyekszik sietős léptekkel elindult az oda vezető szárazföldi úton. Inuyasha mind ebből semmit sem látott. Ő még hátát egy fának vetve ült és még csak most kezdte kiheverni féltékeny lelke azt a traumát amit átélt.

Kagome a barlangban pont háttal ült az ösvénynek és sírt. Most már nem tehetetlenségében hullatta a könnyeit. Nagy  biztonságérzetett adott neki a fiú a bokrok mögött. Elkeseredettségében sírt.

„Belém az összes olyan srác szerelmes lesz akinek nem kéne. Ott van az a lökött Kogua, meg Hoyo, meg most ez a Bankotsu, meg sejtek valamit Sessomaru felől is. De persze az az egy akinek belém kéne szeretni az rám se hederít. INUYASHA MIÉRT NEM VESZEL ÉSZRE? … Ja persze el is felejtettem te Kikiyot szereted.”

Ekkor valamit hallott. Léptek zaja… Bankotsu akarta elkapni. De megbotlott abban a nagy sziklában a bejáratnál és ez nagy hiba volt. Kagome ebben a világban már nagyon sokat csatázott és mivel nem tudott mindenkit egyetlen nyílvesszővel megölni. Reflekszei kiélesedtek hogy az esetleges vissza támadás elől el tudjon menekülni. Most is gondolkodás nélkül ugrott a vízbe. És így Bankotsu a hálójával csak egy követ fogott el.

„Tudom, tudom ha most átmennék Inuyashához fél perc alatt legyőzné Bankotsu-t s elsétálhatnánk kéz a kézben. KAGOME! Igen? Mit mondtál? Kéz a kézben. Jaaaaa bocsánat ez csak egy hiú ábránd. Kijavítom és elsétálhatnánk. De nem lehet ha most információkat gyűjtök az létfontosságú lehet a csapatnak. És esetleg még Bankotsu ékkőszilánkját is el tudom csórni. NE VÁDOLJ LELKI ISMERET ILYENNEL. NEM AZÉRT MERT TOLVAJ VAGYOK. De- de érzem Bankotsu-nél nincs jó helye a maradék ékkődarabnak.”

Igen-igen kedves olvasó Bankotsu-nál volt az egész maradék ékkő darab.

„hogy kerül hozzá?” gondolkozik még mindig Kagome „Mit keresne nála? Ezt meg kell tudnom és ha alkalmam nyílik rá ellopom tőle. Jobb lesz neki ha én lopom el mintha Inuyasha verné ripityomra. KAGOME?! Igen tessék?” szólt zavartan önmagához „Ugye te nem szerettél bele ebbe a, ebbe az őrültbe? Nem, nem dehogy is csak, csak esetleg megzavart tőle az a nagy figyelmesség amit kaptam.”

A tó közepén állt a víz kicsit hűvös volt. De nagyobb baja nem volt. Kagome csak állt és állt. Lassan kezdtek át fagyni a csontjai. Bár a víz nem volt nagyon hideg, az éjszakai levegő minden volt csak nem kellemesen meleg. Kezdet fázni. És az ácsorgásban elgémberedtek a lábai.

„Ez így nem lesz jó.” Gondolta „Kezdek fáradni. És fázom, jaj de fázom… Nem érdekel. Bármi lesz is én innen kimegyek. Az sem érdekel hogy ezek után ez mekkora vakmerőség.”

És szépen lassan kilépdelt a vízből. Amikor elindult volna oda ahol a kötelei vannak valaki egy köpenyt terített a hátára és az nem Inuyasha volt.

Kagome:    Bankotsu?

Bankotsu:  Igen. Megnyugodtál már?

Kagome:    Meg. Bocsánat. Csak azért lettem dühös mert nem értettem hogy miért raboltál el ha nem Naraku parancsolta.

Bankotsu:  Jól van, jól van. Mindent elmondok. Csak most ülj ide a tűzhöz. Nehogy megfázz itt nekem.

Inuyasha a fák mögött lapult és figyelt. Ezek a szavak után mindenre felkészült. Arra is hogy Kagome újabb dühkitörése jön. Arra is hogy sírva rohan hozzá a fához. Csak erre az egyre nem. Kagome szó nélkül követte Bankotsu-t.

„Tulajdonképpen miért megyek arra amerre ő akarja?” gondolkozik a lány „Miért teszem azt amit szeretné hogy tegyek? Talán talán kicsit zavarba hozott ez a figyelmesség. Amikor Inuyashával ennyi ideje ismertük egy mást nem volt velem ennyire figyelmes. Sőt a legelső találkozásunkkor amikor ő is magánál volt meg akart ölni. De, de ő nem… KAGOME TÉRJ ÉSZHEZ! NEM SZERETHETED BANKUTSU-T. Nem is szeretem mert már legalább magamnak bevallottam, meg akaratom ellenére Inuyashának hogy őt szeretem.”

Tehát Kagome követte Bankotsu-t. Leült mellé a tűzhöz. És a fiú elkezdte a mondandóját.

Bankotsu:  Hol is kezdjem… Először is hogy rabolhatna el Naraku amikor már hónapokkal ezelőtt megöltem…

Kagome:    Naraku meghalt?!

Bankotsu:  Igen meg miért?

Kagome:    Mert 3 napja találkoztam vele.

Bankotsu:  Az lehetetlen.

Kagome:    Nem tudod ki temette el?

Bankotsu:  De igen Kagura. Miért?

Kagome:    Gondoltam…

Bankotsu:  Mi van?

Kagome úgy érezte jobb ha elmondja mielőtt még feldühíti a zsoldost.

Kagome:    Tudod mi az a szellem báb?

Bankotsu:  Igen.

Kagome:    Tehát Kagura temette el. Tudod a szellembábhoz elég a mintázott egy hajszála is. Tehát akkor mi még hányszor fogunk „Narakuval” találkozni.

Bankotsu:  Értem már?

Kagome:    Nem tudod mi történt a maradék ékkővel?

Bankotsu:  De tudom, nálam van.

És leveszi a nyakából felfüggesztett darabot.

Bankotsu:  Itt van miért?

„Eljött a pillanat Kagome. Most vagy soha. De mit mondjak hogy a kezembe adja és Inuyasha is rájöjjön hogy jönni kéne segíteni…. Megvan!”

Kagome:    Jaj, ez az ékkődarab nagyon szennyezett.

És ez így volt.

Kagome:    Ad, majd én megtisztítom.

Bankotsu:  Meg tudod tisztítani?

Kagome:    I-igen.

Bankotsu:  De hát erre az egész világon csak 1 ember képes és az a Kikiyo nevű miko papnő.

Kagome:    Meg-meg én.

Bankotsu:  Össze állt a tervem.

Kagome:    A terved?

Inuyasha a terv szóra felfigyelt.

Bankotsu:  Igen az asszonyommá teszlek és ezentúl mindig velem kell majd jönnöd.

Ezekre a szavakra Inuyasha megdermedt.

Bankotsu közben odanyújtja az ékkövet Kagoménak és így szól:

Bankotsu:  Tessék az asszonyomnak bármit.

Kagome már épp akarta mondani hogy: „nem vagyok az asszonyod.”

De mintha Inuyasha erre a végszóra várt volna kirontott a bokrok közül.