2. rész

Kikyou halála

             Inuyasha és kis csapata, a hegyekben mendegélnek, mikor egyszer csak az út kettéágazott. Inuyasha ekkor megszólalt:

-        Menjünk jobbra.

-        Dehogy! Menjünk inkább balra – mondta Iozy.

-        Ez nem lesz szép – mondta olyan halkan Kagome, hogy csak Miroku, Sango és Shippo, na meg Kirara.

-        Mért pont balra – kérdezte ingerülten Inuyasha.

-        Ennyi erővel mért pont jobbra, bátyó – gúnyolódott Iozy.

-        Mert nekem úgy tartja kedvem – vágott vissza dacosan az idősebbik félszellem.

-        Jöttök már? – kérdezte Shippo, mivel már a többiek már elindultak balra, csak a testvérpár nem vette észre.

 Iozy és Inu csak néztek bután utánuk, összenéztek majd durcásan mentek utánuk, persze jó távol egymástól.

Körülbelül egy órája mehettek, amikor Kagome szinte kiabálva mondta:

-        Ékkőszilánkot érzek. Nagyon gyorsan jön.

 Körülbelül három másodperc múlva egy forgószél jelent meg előttük, amiből egy ismerős alak tűnt elő.

-        Kouga – mondta Kagome.

-        Szervusz Kagome. Már nagyon messziről meg éreztem a finom illatodat – mondta a farkas szellem, majd ránézett Kagome mellett lévő Iozyra, majd egy nagy vigyor ült az arcára – Inuyasha! Te kutyák szégyene! Már erre is rávetemedtél? Felvettél egy női ruhát?! Hát ez röhejes.

-        Mi van bolhafészek?? Én igenis férfiruhát hordok – majd ott is termett Iozy mellett.

-        Hát akkor te ki vagy? – kérdezte bután a démon.

-        Én Inuyasha ikertestvére vagyok – jelentette ki Iozy, és közben Inu mögé ment hátulról a nyakába ugrott (ezt nem úgy kell érteni, hogy a nyakába mászott, hanem hogy átölelte a nyakánál), és ezzel majdnem megfojtva bátyát.

-        Értem. Na, nekem most mennem kell, mert fontosabb dolgom van. Majd legközelebb megöllek influenza. Szervusz Kagome, és szépségem! – azzal eltűnt villám gyorsan.

-        Szépségem? – kérdezte ön magától Iozy.

-        Keh! Nem elég neki Kagome, még a húgom is kell neki – mondta Inuyasha féltékenyen.

-        Inuyasha? Te féltékeny vagy Kagomera?

-        Dehogy is – védekezett a félszellem.

-        Áááá! Te nem vagy félt… - ekkor el ált a szava.

-        Mi van Iozy – kérdezte aggódva Kagome.

-        Az… az a lány úgy nézz ki, mint Kagome – majd Inuyasha mögé mutatott.

-        Micsoda – majd hirtelen hátra fordult, és meg pillantotta …. – Kikyou - suttogta.

-        Mi van Inuyasha, nem is örülsz nekem? – kérdezte ördögi vigyorral a száján.

-        Ő meg ki a csoda? – kérdezte idegesen Iozy – És mért hasonlít ennyire Kagomere?

-        Kagome, Kikyou reinkarnációja, és ő volt Inuyasha szerelme 50 évvel ezelőtt, de Naraku csapdába csalta őket, és Kikyou belehalt a sérüléseibe – magyarázta Miroku.

-        Értem. De akkor ő már nem halott?

-        De. Már egyszer meghaltam, de egy boszorkány újra feltámasztott. És most itt vagyok. És meg ölöm, akiket gyűlölök.

-        De kiket gyűlölsz? - kérdezte Inuyasha.

-        Iozy a kardod, – kiáltotta Sango – tiszta fekete.

-        Tényleg – és Iozy megfogta a kardját, majd kiabálva ezt mondta – akiket a legjobban gyűlöl, köztünk van.

-        MICSODA!!!! – kiabálta az idősebbik féldémon

-        Igen.

-        És ki az? – kérdezte Shippo Iozy válláról.

-        Azt tudom, hogy az egyik én vagyok, de akkor ki a másik? – kérdezte Inuyasha.

-        Én vagyok – mondta hangosan Kagome.

-        És Naraku? – kérdezte Inuyasha.

-        Őt is gyűlölöm, és a halálát kívánom, de titeket mindenkinél jobban gyűlöllek – jelentette ki Kikyou.

-        És ez még semmi – suttogta Iozy, majd kiabálva ezt mondta – kettőtök közül a legjobban Kagomet utálja jobban.

-        DE MIÉRT KIKYOU???- ordította Inuyasha.

-        Mert elcsábított tőlem. Csak azért – mondta ridegen Kikyou. Inuyasha és Kagome fülig elpirultak, majd a papnő Iozyhoz fordult. – Hm. A kardod nagyon okos, akár csak te, és nagyon hasonlítasz Inuyashara.

-        Persze az ikertestvére vagyok – mondta dacosan a kisseb testvér.

-        Értem. De annyira nem lehetsz erős, mint ő. Ugye?

-        „Sajnos igaza van ennek a libának. Tényleg nem vagyok olyan erős, mint a bátyám. De valahogy csak legyőzöm.”

-        Ha-ha-ha – nevetett gúnyosan a miko – hisz te remegsz.

-        Hogyan? – nézett magára Iozy. – „Tényleg remegek.” – gondolta magában – És az, téged miért érdekel, te liba?

-        Mit mondtál? – tudakolta Kiyou.

-        Igen jól értetted, LIBA!!! – kiabálta Iozy.

-        Ezt még megbánod korcs – hadarta a miko, majd előkapott egy nyilat, meg feszítette íját, és kilőtt egy nyilat a kisebb félszellemre, de a hirtelen felugrott, majd eltűnt Kikyou szeme elöl.

-        Hova tűnt – értetlenkedett a papnő.

-        Itt vagyok! – kiáltott fel Iozy.

-        Mi? – Kikyou megfordult, és Iozy már ott volt a háta mögött. Iozy hirtelen mozdulattal meg akarta sebezni a mikot, de az megállította a kezét, és megrázta. Iozy súlyos sérülést kapott. Kikyou gúnyosan ezt mondta:

-        Mi van? Azt hitted megtud, ölni engem egy korcs?

-        Nem! – jelentette ki a féldémon, Kikyou nagy meg döbbenésére - De hogy hittem! Tudtam, hogy nem bírlak majd meg ölni. Ezért másra bíztam a dolgot.

-        Micsoda? – kérdezte csodálkozva a miko.

-        De úgy van ám!

-        Igen Kikyou! – és mellettük már ott is volt Kagome.

-        Te meg mit akarsz itt?

-        Megölni téged! – jelentette ki, meg húzta az íjat, és már repült is a nyílvesző Kikyou felé. Közben Kikyou elhajította Iozyt, és egy nagyot csapódott. A nyíl elért Kikyouhoz, és már nem lehetett volna megmenteni, de egyszer csak megszólalt:

-        Inuyasha! Legyél boldog Kagomeval. Legalább te legyél boldog. Iozy! – majd a lányra nézett, és nagyon elcsodálkozott, ahogy a többiek is – De hisz te sírsz!

 Oda sétált a lányhoz, és megsimogatta az arcát. Iozy még jobban elkezdett sírni.

-        Semmi baj nem lesz. Hidd el! – majd egy nagy fényesség lett. Amikor végetért. Kikyou helyén csak por és hamu volt. A csendet Inuyasha suttogása törte meg:

-        Kikyou! – azzal elszaladt.

-        Inuyasha! – kiáltott Kagome utána, majd valamit érzett a vállán, ami nedves volt. Az a valaki azt mondta:

-        Hagyd Kagome! Most had gondolkozzon.

-        Iozy!

-        Ez neki túl sok volt. Majd holnap beszélhetsz vele, de ma ne!

-        Rendben. Gyere! Ellátom, a sebeidet.

-        Oké

Folytatása következik….