|
Győzelem és búcsúzás
Kikiyo 2005.10.14. 09:58
4. rész
Győzelem, és búcsúzás
- Neee! – ordította Inuyasha.
- Ha- ha-ha! Nagyon könnyen ment – nevetett gúnyosan a szellem – és most ti jött… - ekkor elhallgatott – Mi ez?? – ahol az előbb Kagome, és Iozy állt, nagy fényesség áradt, amiből két ismerős alak lépett elő. Két lány. Egy fekete hajú, és fehér hajú gyönyörű lány. Az utóbbi megszólalt:
- Mi van! Azt hitted megölhetsz minket? Ilyen könnyen? Hát bocsásd meg, hogy ha fájdalmat okoztunk neked.
A két alakot most már tisztán lehetet látni. A két alak nem volt más…
- Kagome! Iozy! Suttogta Inuyasha. A szellem nagyon meglepődött.
- Nézd Kagome az ostoba képét.
- Hrrr. Fel vágták a nyelved korcs. Csak egy kérdésem lenne, mielőtt még tényleg megöllek titeket.
- Hallgatjuk! – mondta Kagome.
- Hogy éltétek át az előző támadásomat?
- „Ez tényleg egy jó kérdés.” – mondta magába Inuyasha.
- Jaj még ezt sem tudod? Azt hittem a szellemek okosabbak, de a te kedvedért elmondom. Ezzel itt! – majd Iozy magasba emelte a kardját.
- Az meg mi csoda?
- Ilyen ostoba szellemet! – értetlenkedett Kagome – Ez a kard a Szeretet kardja.
- Igen.– helyeselt Iozy – És megvéd, mindenkit, akit szeretek. De evvel a kardal csak azt tudok, megölni, akit utálok.
- Értem – mondta a szellem – akkor is megöllek – mondta ingerülten.
- C-c-c-c! Nem hiszem! Mert Kagome nem egy közönséges halandó, hanem miko – harsogta Iozy.
- Micsoda? – mondta megdöbbenve a szellem.
- Igen. És most ellátjuk a bajod. Gyerünk! – nézett a többiek felé, akik csak álltak szájtátva – Segítsetek!
- Oké! – mondták egyszerre. Minden támadásukat bevetették, de a szellem kisebb sérülésekkel megúszta a dolgot.
- Na jó! Ezt már unom – mondta Iozy – Kagome! Gyere! Pattanj fel a hátamra!
- Igenis! – Kagome tudta, hogy mi fog jönni, de a többiek nem. Iozy, Kagomeval a hátán egy nagyot ugrott, pont a szellem feje elé.
- Mi van? Ilyen könnyen meg akartok halni? – mondta gúnyosan a szellem.
- Hármunk közül te fogsz meghalni – kiabálta Iozy mérgesen – Kagome! Most! – és Kagome kilőtt egy nyilat, egyenesen az ékkő felé, ami a szellem homlokán volt. A nyílsebesen száguldott, rózsaszínű burkot vonva maga köré. Mikor elérte a démont az rögtön meghalt.
Másnap reggel a falu szélén:
- Tényleg itt akarsz maradni? – kérdezte Iozy.
- Igen! Itt Kohaku majd talál barátokat, és én pedig védeni fogom ezt a falut a szellemektől – mondta Sango.
- Rendben! Megértjük – mondta Kagome, könnyes szemmel. Sango, Kagome, és Iozy átölelték egymást, majd Kagome Sango fülébe súgta:
- Jöjj össze Hitekkel!
- Te meg Inuyashaval! És te Iozy… te meg a szerzetessel – Iozy nagyon elpirult, majd azt mondta:
- Hidd el! Megteszek mindent a cél érdekében – majd mind a hárman elkezdtek nevetni. Amikor Sango mindenkitől elbúcsúzott, elindultak. Iozy, és Miroku ment elöl, Inuyasha, és Kagome hátul. Amikor már három órája mentek mindenki elfáradt, kivétel Inuyasha, de most ő is lepihent. Egy-két percig így ültek, majd Iozy megszólalt:
- Kedvem van sétálni egyet. Miroku! Nem kísérsz el?
- De hogy nem! – mondta a szerzetes. Így hát Inuyasha, és Kagome kettesben maradtak. Tíz percig néma csendben ültek, mikor Inuyasha fölállt, oda sétált Kagomehoz, és leült mellé, aztán azt mondta:
- Kagome!
- Igen!
- Mondanom kell valamit.
- És mit? – kérdezte nagyérdeklődéssel a lány. De Inuyasha nem mondott semmit, csak egyre közelebb, és közelebb hajolt a lányhoz, és ajkuk összeért. Kagome nagyon meg lepődött, mégis viszonozta a csókot. Mikor ajkuk elvált Inuyasha megszólalt:
- Azt hogy… szeretlek!
- Ó, Inuyasha! Én is szeretlek – suttogta a miko, majd újból megcsókolta szerelmét. A szerelmesektől kb. 20 méterre lévő bokorban valaki, megszólal:
- Milyen szépek együtt.
- Én megmondtam, hogy szeretik egymást, Iozy – suttogta Miroku a félszellem fülébe.
- Miroku! – a lány lassan hátra fordult, és szembe találta magát a fiúval, és köztük alig volt 10 centi, de mint valami mágnes elkezdtek egymás felé hajolni, és az ajkuk forró csókban ért véget.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
