Rianni lassan kezd bennük bízni. Immár együtt vált velük. Hamarosan az egész csapat aludt Rianni kivételével. Ő ült a fán és nézett maga elé. Hamarosan eljött a reggel. Mint általában Inuyasha kelt fel először és ébresztette a többieket. Rianni laza mozdulattal leugrik a fáról.

- Mi a terv mára? – kérdezi.

- Ékkőszilánkokat keresünk. Na meg Narakut. - válaszolja Inuyasha.

- Értem. De szerintem nem kell keresnetek. Szerintem úgyis előbb vagy utóbb utánam fog jönni. Csak előbb kiheveri azt amit csináltam vele. „Jaj, de aranyos - gondolja Rianni - Amilyen tanácstalan és azok az arany kutyaszemei. Egyszerűen ámulatba ejtő. Azt hiszem kezdem megkedvelni. Nagyon is... Pedig nem lenne szabad. Mi csináljak?” Szívem szúrtam ezzel. - Rianni a hajtűjére mutat.

- Nem is vagy olyan gyenge mint gondoltam! - dicséri meg Inuyasha a lányt.

- Hogy érted? Miért lennék gyenge? Szellem vagyok. – húzza ki magát Rianni.

- De lány vagy...

- ÉS? - megélesedett a lány nyelve.

- A lányok általában gyengék - mondja Inuyasha de itt Kagome rávillantja a szemét és a fiú egy nagyot nyel. - Jó, azért nem mindegyik.

- Pasik- súgja oda Sangonak Rianni.

- Nekem mondod… - feleli Sango. – Itt van ez az egy. – odanéz Mirokura. – De olyan, mintha a világ összes pasija lenne egyben.

- Most már induljunk! - mondja Inuyasha és elindul.

- Várj! - kiált rá a lány. - NEM HALLOD?

Inuyasha elkezd szimatolni

- Ez a szag...Ez Sesshoumaru!!!!!!!

- Komolyan nem hallja? – súgja Kagome fülébe. - A szagát már órák óta érzem

- Már ő is megérezte. – súgja vissza Kagome.

- Kagome!! Menjetek hátra!!! - kiált Inuyasha.

- Ki ez? Honnan ismeritek ezt a szellemet? – kérdezi Rianni.

- Inuyasha bátyja. Sesshoumaru. De Inuyashával ellentétben ő teljesen szellem. – magyarázza Kagome.

- Aha mint én. Értem.

- Csak ő a gonosz és kegyetlen fajta. – fűzi még hozzá Kagome.

- Nem hiszem. Mindenkiben van jó. Még Narakuban is. – feleli Rianni.

- Talán...

Ekkor megjelenik Sesshoumaru.

- Hm, nem is olyan vészes. Még megvan a szeme csillogása, hidd el Kagome nem olyan rossz ember. – nézi meg jobban Rianni.

- Csak Rin miatt. – feleli Kagome.

- Ki az a Rin, egy emberlány?

- Igen, de figyelj és mindent megtudsz

- Mit akarsz már megint Sesshoumaru???? – kiabál Inuyasha.

- Kedves öcsikém. Miért is jöhettem volna...Természetesen a Tessaigáért. Meglátni akartam az új útitársatokat...

- Miért akarod?? Hiszen még csak meg sem tudod érinteni!!!!

- Na és? Nehogy már egy ilyen kis vakaréké legyen...

- Miért nem akarod elfogadni, hogy apa döntött így. Pontosan tudta te mire használnád és én mire használom.

- Na szerinted mire használnám? Mindig ezt mondod de sosem fejted ki hogy mire gondolsz... félszelllemek

- Arra használnád, hogy gyilkolj vele! A Szent Kard nem arra készült!

- Hanem? Te mit csinálsz vele?

- Megvédem vele Kagomét!

- ÉS ehhez mit csinálsz? Megvan! Gyilkolsz! Tudod drágaöcsém mi nem sokban különbözünk...

- Csak én nem akkor gyilkolok, ha kedvem szottyan. Hanem ha veszélyben vagyunk. De abban tényleg igazad van, hogy különbözünk.

- Miért? Én szerinted mókából kaszabolom a szellemeket? Áh hogy is emlékezhetnél...

- Nem tudom ti mit gondoltok, de szerintem nem akarja bántani Inuyashát- súgja Rianni a lehető leghalkabban Kagoménak, reméli hogy ezt Sesshoumaru nem veszi észre. Hálaistennek tényleg nem...

- Inkább Inuyasha bántja őt. - súgja vissza kagome.

- Hogy érted? – kérdezte Rianni

- Ahányszor eddig összefutottunk Sesshoumaruval, a végén fülét-farkát behúzva menekült el. – súgja Kagome.

- Ki Sesshoumaru? – csodálkozik el Rianni.

- Igen.

- Nem hiszem. Nézd meg, rég támadhatott volna és még csak a kardjához sem nyúlt, pedig Inuyasha már milyen görcsösen szorongatja az övét.

- Tudod, ő soha nem harcol a kardjával.

- Nem azzal ami a Tessaigára hasonlít, a másikkal. nem szokott?

- Lehet, hogy miattad jött. - súgja Kagome mosolyogva - Biztos érezte a szagodat És kíváncsi volt, mit kereshet velünk egy szellem.

- Én is az övét. Mégsem mentem oda- közben persze nézik a testvérek rivalizálását

- Te tulajdonképpen milyen szellem vagy??? – kérdezi Kagome.

- Macskaszellem vagyok. – válaszolja Rianni.

- Nekem is van otthon egy macskám. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy átjutottam ide. – felei Kagome.

- Ugye hogy a macskák milyen édesek? – mondja Rianni.

- Inuyasha is imádja. Folyton nyaggatja szegényt

- El tudom képzelni...- mosolyog rianni

Közben Inuyasha és Seshoumaru harc nélkül tovább vitatkoznak. A lányok egyikükről a másikukra kapkodják a fejüket.

- Mire emlékezzek??? – kérdezi Sesshoumaru.

- Jaj, Inuyasha öcsikém pedig nem is volt olyan régen csak 63 évvel ezelőtt

- Kikyot nem én öltem meg, ha erre gondolsz!!!!!!!

- Nem erre gondolok az különben is csak 50 éve volt... Mi van így öregszel hogy már romlik a memóriád?

- Miről beszélsz, Sesshoumaru????

- Nehogy azt mond hogy nem emlékszel? Szerinted te miért élsz és anyád miért nem?

- Mi köze van ehhez anyámnak???!!!

- Majd meglátod! Emlékszel? Nem. Gondoltam... Áh mindegy...

- Akkor még nagyon kicsi voltam. Azonnal mond el mi történt!!!!!

- Pontosan 4 éves voltál! És miért mondanám el?

- Mert...mert jogom van tudni!!!! Mit tettél anyámmal???!!!!

- Én ugyan semmit. Még a feltételezés is sért! Apám feleségét soha nem ölném meg. Őt tiszteltem. Ellenben veled!

- Mit tudsz anyám haláláról???

- Sok mindent. Pedig akkor még én is elég fiatal voltam. Ember korát számítva még csak 15 fél szellemre számolva 10.

- Engem nem az érdekel!!!!

- Akkor?

- Hanem, hogy halt meg anyám!

- Minek strapálnám magam a pici fejecskéd úgysem fogná fel...

- Sesshoumaru!!! Biztos csak játszod magad, nem tudsz te semmit az anyámról! Mindig is gyűlölted!!!

- Tudok. És igen gyűlöltem, de apánk nem engedte meg nekem ezt a kiváltságot hogy sorsotokra hagyjalak titeket.

- Hogy mi?

- Nem fogalmazok elég érthetően? Mondtam hogy sok lesz a csöpp agyadnak.

- Érdekes én nem emlékszek rád. Soha nem láttalak anyám vagy az én közelemben és a szagodat sem éreztem soha

- Mert úgy intéztem, hogy ne tudd.... Anyád se tudta meg csak az utolsó percében. Hogy is szokták mondani: Egy öccs az nagy nyűg. Na mindegy. Nem emlékszel tűzre, női sírásra, vérre?

Inuyashát ekkor elragadják az emlékek, térdre esik és a fejét fogja

- Mi baj öcsém? Túl sok? Te kérted...

- Inuyasha!! - kiált Kagome és odaszalad hozzá.

- Állj meg Kagome! - kiállt rá Sesshoumaru. - Ezzel egyedül kell megbirkóznia.

Kagome kétségbeesetten nézi, ahogy Inuyasha szenved

- Tényleg ne menj közelebb. - visszahúzza a mikot.

- De nem hagyhatom egyedül!!!

- De most hagyj csak nehezítenéd a helyzetét, két felé kéne figyelnie.

- Hidd el nem akarja bántani. Segíteni akar. – szól közbe Rianni. - Ne kérdezd miért azt nem tudom.

- És ezt te honnan tudod??? - kérdezte Sango.

- Érzem. – felei Rianni.

- Akkor...ő egy átérző. Megérzi mások szándékait. - szól közbe Miroku.

- Igaza van Mirokunak. Átérző vagyok. Ja és Sango én a helyedben kitérnék Miroku keze alól - mondta a végén csak a nyomaték kedvéért.

- Miroku!! - ordít Sango. CSATT!!!!!

- Na igen bocsi Miroku!

- Inuyasha emlékszel már? - kérdezte füllentést nem tűrő hangon Sesshoumaru

Inuyasha eközben tovább szenved.

- Emlékszek mindenre....

- EMLÉKSZEL? - emeli fel immár a hangját Sesshoumaru. Mindenre?