Másolat

Ez is csak egy csöndes napnak indult az udvarban ahol Naraku /ott Ruriani herceg néven ismerték/ uralkodott. De valami más volt szokatlan csönd uralkodott. Vészjósló volt az egész táj. A szobákban is feszültség ült:

-         Nem érdekelnek a kifogások- szólt „Ruriani herceg”

-         De nagyuram. Ha a hőbörgés nem marad abba akkor nem tudjuk beszedni az adókat.

-         Majd én beszélek velük…-és egy legyezős hölgy lépett ki a félhomályból.

-         Nem Kagura, neked más dolgod van. Neked meg kell keresned a kishúgod Kannát. Hát már el is felejtetted? Tudod? Elrabolták…- ironizált a herceg.

-         Értettem uram, megyek. - és a lány kelletlenül elrepült a tollán.

-         Tehát – fordult Naraku újra a csepűrágóhoz- Most menj és szedd be az adókat.

-         Értettem- a szolga rájött hogy ura hajthatattlan.

Amint elment a szolga a ház ura és parancsolója zajra emberi kiabálásra lett figyelmes:

-         EZT NEM TŰRÖM!!!!!! HADJA AZT A SZEGÉNY GYEREKET! NEM LEHET HOGY AZÉRT LOPOTT EGY TÁL RIZST MERT ÉHES? ÉS MIÉRT ÉHES? MERT MAGUK MINDEN ENNIVALÓJUKAT ADÓNAK SZEDIK BE…- szólt egy hosszú fekete hátul összefonott hajú lány. A nő mikoi ruhát és rettentő felháborodott arcot viselt.

-         Igaz, Igaz- helyeselt a nép.

-         Köszönöm úrnő- szólalt meg csendesen a kisfiú.

-         Semmiség. És most menj vissza a szüleidhez- A lány felmászott egy ládákkal telei kocsi tetejére. Mindenkit csendre intett és beszélni kezdett.:- Miért tűrjük az elnyomást? Miért tűrjük hogy éhezzünk? Miért tűrjük hogy gyermekeink rongyokban járjanak? Miért? Tud valaki válaszolni? Nem! Ez nem tűrhetjük tovább! Mindennek van határa! A zsarnokság ellen ami elnyom minket tenni kell valamit.- innentől minden mondatát éljenzés követi- Nem tűrhetjük az elnyomást. Emberek egyenesítsük ki azokat a kaszákat. Tennünk kell valamit. Akármit. Segítsetek. Nézzétek meg ezt a kisfiút mellettem. Miért bűn az hogy éhes? Míg fent a palotában minden nap shusit esznek. Szegényke, azért bánták mert éhes! Én ezt nem fogom tovább hagyni. Ki tart velem?

Általános éljnezés fogadta szavait. Az éljen  Miyoko/mert ez volt a papnő neve/ kiálltások közben fent a palotában a herceg töprengett.

„Ez a lány teljesen úgy nézz ki mint Kikiyo reinkarnációja az a… a… Hogy is hívják? Igen! Kagome! Kétségtelen. Hogy-hogy eddig nem vettem észre? Sürgősen el kell tennem láb alól. Nem lehet belőlük ennyi. Egyébként az a furcsa érzésem van mintha ebben a lányban sokkal, de sokkal több varázserő lenne mint Kikiyoban és Kagoméban együttvéve. Kilehet? Megvan. Láttam már. A herceg születlésnapja miatt rendezett felvonuláson. Ő is a mikok között volt. Tehát ő egy Miko vagy lagalábbis egy tanítvány. De hatalmas az ereje. Ő ezt nem tudja? Hihetettlen… Ilyen az ereje és fogalma sincs róla. De nekem ez nem baj. Addig kell megölnöm amíg nem tudja uralni az erejét. Mert ha a teljes az uralma alá tudná vonni akkor nyugodtan, főleg ilyen jellem mellet a palota ellen fordulna akár egyedül is.”

         Közben lent a fogadó előtt. A felkelők az időpontot is megbeszélték. Alig hogy az emberek az esti csata előtt /mert akkorra beszélték meg/ visszatérnek otthonaikba az egyik kém lélekszakadva rohan be Naraku szobájába. A szellemet az ablakban találja.

-         Tehát már tud róla felség?- szól a kém

-         Igen. Elrendelem hogy estére kettőzzék, nem nem, triplázzák meg a katonaságot. Tudom hogy neked ez nem munkád de azt akarom hogy intézkedj!- és ezzel kiküldte a meghökkent talpnyalót a szobájából.

Később

-         Indulás emberek, de csak csöndesen a meglepetés erejével kell támadnunk! - szól Miyoko.

-         Értettük.

Puha léptek zaja susog a talajon. Azt hiszik nem veszik észre őket. De ekkor olyan történt amire nem számítottak, hirtelen katonák bunkattank fel a semmiből. Ádáz tusa kezdődött. Ámbehiába, a nagy reményekért küzdő emberek hogy is győzhettek volna kaszákkal a temérdek katona ellen? Esélyük sem volt. Csúnya vereséget szedvendtek. Mindenkit aki nem halt meg. Másnap a főtéren kivégeztek. Mindekit… Kivéve egy valakit: Miyokot. Vele Narakunak más tervei voltak rájött hogy ha elszívja az erejét és csak azután öli meg sokkal jobban jár…