Másolat III.
ivicicamica 2005.10.14. 10:45
3. FEJEZET
- Tudod Inuyasha az van hogy én most nem vagyok szerelmes…. és a múltkor mondtad hogy tetszek neked… én ezen nagyon sokat gondolkoztam… De rájottem- habog össze vissza Kagome
- Rájöttél?
- Rájöttem hogy én nem úgy érzek irántad. Most éppen senki iránt nem érzek úgy…
- Értem. És köszönöm.
- Mit köszönsz?
- Hogy őszinte voltál velem- válaszolt szormorkás mosollyal a fiú. Inuyasha látta a lány szemében a kérdést és mielőtt az feltette volna válaszolt.- Nem. Nem haragszom.
Ezzel visszaindultak a táborba. Amikor visszaértek Sango Kagomét, Miroku Inuyashát rohamozta meg a kérdéseivel:
- Elmondtad neki?- kérdezi Sango
- Igen.
- És… És mit szólt?
- Azt hogy nem haragszik.
- Ez rendes tőle.
Közben Miroku is faggatja a hayanot:
- Na mit mondott?
- Azt hogy ő nem szerelmes belém- mosolyog szomorúan a kutyafül.
- És mit szóltál hozzá?
- Mit szólhattam volna. Megértem amit érez.
Ez volt az est legmozgalmasabb része. Este megvacsoráztak. Vacsora után mindenki lefeküdt és elaludt. Kivéve Inuyashát. Ő nem tudodt aludni.
„Nem értem. A paplány kit szeretni fogsz. Ki sanyarú sorsú, nem emlékszel rá de már régről ismered amikor a csillag a holdnál felvillan megleled. Így szól a jóslat. A villanó csillag már jön fel. Talán még ezen a héten fel fog villanni a holdnál. Akkor miért nem találtam meg a paplányt. Mert nem találtam meg hiszen ő nem Kagome. De akkor ki? Csak őt és Kikiyot meg Kaedét ismerem régről. De ha nem is Kikiyo és nem is Kagome, Kaede nem lehet… Akkor ki?”
Kétségek közt gyötrődve alszik el. Álmatlan éjszaka után reggel hajnalban ébreszt mindenkit.
- Ébresztő! Reggel van!- szól pedig még csak a nap sincs fent az égen.
- Jajj, Inuyasha! Hagyjál…- kezdené Kagome- Ékkő Közeleg!
De nem látnak semmit pár perc múlva Ruriani herceg, vagyis Naraku száguld el előttük a lován.
- Nála van az ékkő. –súgja Kagome
- A szaga… Nem az nem lehet- tűnődik hangosan Inuyasha
- Mi nem lehet? – kérdezi Sango.
- Az hogy ez Naraku.
- De lehet. –jelenti ki Miroku- Én is érzek egy sötét aurát.
- Mindegy. Késő. Elment- szólal meg Sippo.
- Akkor utána.
Egész nap keresték Naraku nyomát. Míg végül a „herceg” Udvarába értek:
- Idegeneknek tilos a belépés.- szól egy makrancos őr
- Óh, -veszi fel bájmosolyát Kagome- Nekünk nagyon fontos beszélni valónk van a herceggel
- Mi lenne az? –szól újra az őr
- Hát…- mivel Kagome elakad Sango veszi át a szót- Van köztünk egy szerzetes. Őt hívták mert a nagyúr húga vagy kije az a Kanna nevű kislány megbetegedett.
- Oh, ezt nem is tudtam gyertek csak beljebb- szól negédesen az őr. – ugyebár van köztetek egy félszellem.
- Igen van miért?
- Akkor…. FOGJÁK EL ŐKET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Felismertek- mondja Miroku
És elkezdtek küzdeni. Hoszzú nehéz harcnak indult- És az is lett. Kitartóan harcoltak. De hiába minden a túlerő legyőzte őket. Végül mind a várban végezték.
|