6. FEJEZET

Elkezdődött a csata. De Inuyasha nem volt ott lélekben. Még nem eset túl az első döbbeneten amit a lány megjelenése okozott.

         „Ki lehet ez a lány? Nagyon emlékeztet Kagomera de nem ő az… Akkor ki? És miért kezel úgy mint ha ismernénk egymást? Egyáltalán miért szabadított ki?” Közben persze harcolt is. Látta hogy a lányt nem kell megvédenie, mert Miyoko valahonnan szerzett egy kardot és megcsillogtatta tudását. Katonák hulltak a keze nyomán. De még mindig nem fogytak és a meghaltak is lábra álltak tovább harcolni. „ Miért?...- Na Kagura is beszállt ez baj így sokkal nehezebb dolgunk lesz. - Dolgunk lesz? Inuyasha miért beszélsz többes számban? Neked semmi közöd nincs ehhez a lányhoz. Emlékszel rá?” beszél önmagához  „Nem. Na látod… De… de valami mégis azt súgja hogy ismerem és hogy megbízhatok benne. Elvégre ahogy Miroku mondaná: Aki Naraku ellen fordul az rossz ember nem lehet. Na mindegy. Egy a lényeg: Segítek neki.”

         Hiába az elhatározás most jön a csata neheze. Valahogyan már nem is emlékeznek hogyan kikeveredtek a palota udvarára és akkor több tucat íjász lőtt rájuk. Már elvesztek volna de Inuyasha számára nagyon meglepő dolog történt. A lány pajzsot vont köréjük. Két kezét felemelve létrejött a pajzs mely kettejüket védte. Igen kettejüket. De minden egyes alkalommal amikor a pajzsot eltalálta egy nyílvessző a lány kezén egy olyan seb keletkezet amilyet a nyilak szoktak ütni. Először csak egy. Majd kettő. Majd három. Majd négy. Majd öt. És a végén már meg sem lehetett számolni. Inuyasha rájött, hogy minden találat ami a pajzsot éri a lányt éri. És ilyen körülmények között nem tudják sokáig tartani a pajzsot. Viszont ha a pajzsnak vége akkor nekik is.

-         Bírod még?- Kérdezte a fiú a lánytól

-         Háááát- Miyoko nem tudta hogy meg merje-e mondani hogy a vérveszteségtől mindjárt el fog ájulni. De végül úgy döntött igazat mond:- már nem sokáig. Jó lenne innen valahogyan ellógni.

-         Figyelj először menjünk el a kapuhoz. Menet közben is tudod tartani a pajzsot?

-         Igen.

-         Jól van. Akkor gyere- és elindulnak az ajtó felé de lassan haladnak, Miyoko alig vonszolja magát. Inuyasha már odamenne hogy segítsen neki, de a lány rákiállt:

-         Maradj ahol vagy ne segíts!

-         De miért?

-         Ha megérintesz felbomlik.

-         Értem. De kibírod?

-         Kénytelen leszek ha nem akarok Ruriani herceg ágyasa lenni. Márpedig azt mindennél jobban gyűlölném inkább meghalok sem hogy az övé legyek.

-         Kié?

-         A palota uráé. Tudod Ruriani herceg. Miért? Nem ő fogott el?

-         De csak én az igazi nevén ismerem: Naraku.

-         Naraku?

-         Ahogy mondod. Na gyere menjünk tovább – biztatóan rámosolyog a lányra. És mennek tovább. Valahogy csodák csodájára elvergődnek az ajtóhoz, de Miyoko már nagyon megviselt állapotban. „Ezer” sebből vérzik.

-         Ha hármat számolok –szólal meg Yasha- ereszd le a pajzsot.

-         De miért?

-         Csak csináld.