Szembe kerültünk a gonosszal
Te, én és a csapat
De lényeg, hogy te mellettem állsz
S így nem hallom a halál hívó szavát.
Te megrohamozod egy támadással
Ám ő ezt kivédeti mással
Most ő következik és el is talál
S te a földre esel, drága InuYashám.
Nem kelsz fel, ezért hozzád rohanok,
Ám ekkor engem is eltalál egy támadás ott.
Még élsz, s érzed, ahogy rád esek,
S csak ennyit suttogsz: Szeretlek Kagome.
Én is. – felelem én,
És az emlékek sorra megrohamozzák elmém.
Az első csók, a csodálatos éjszaka…
De a sors barátainktól elszakítani miért akar?
Te elmosolyodsz, majd megcsókolsz
Utána szemed örökre lehunyod.
Nemsokára én is követlek
Se együtt megyünk a mennyekbe.
A gonosz szerelmünktől elpusztult,
A csapatunk pedig holttestünknél leborul.
Nem tudják, hogy mi föntről nézzük őket.
Ahová talán egyszer ők is jönnek…
AJÁNLOM AZ OLDALT
