A Rokonok

I. fejezet:

            Egy apr� falu melletti r�ten gyerekek j�tszadoztak. Az egyik kisfi�t elvak�totta a d�li nap f�nye �s egyenest beleszaladt n�gy idegenbe. Feln�zett �s �szvesztve rohant a faluj�ba. A t�bbi kisgyerek megszeppenve figyelte az esem�nyeket.

-Feh! Jellemz�.- mondta az egyik idegen. Egy m�sik, egy n� az idegenek k�z�l eln�z� pillant�st vetett s�rt�d�tt t�rs�ra �s ezt mondta:

-Minden esetre, az�rt n�zz�nk k�r�l a faluban.- Teh�t n�gy idegen, k�t n� �s k�t f�rfi a falu fel� vette az ir�nyt. Ott m�r v�rta �ket egy �regember a botj�ra t�maszkodva. R�ncos volt �s a h�ta is er�sen el�re g�rnyedt. A sz�l neh�zkesen mozgatta durva anyagb�l k�sz�lt ruh�j�t.

-�llj f�lre az �tb�l, �reg, ha j�t akarsz magadnak!- ki�ltott r� a s�rt�d�tt idegen. Ekkor f�l�sen kikukucsk�lt az �reg m�g�l az a fi�, aki elfutott az im�nt. Pici barna szeme most nagyra t�gult a k�v�ncsis�gt�l. Hossz� fekete haja elhanyagoltan hullott ink�bb rongynak nevezhet� ruh�j�ra.    

-Feh! H�t te is itt vagy? Most nem futsz el?

-Inuyasha! Csillapodj le, k�rlek!- mondta egy f�rfi a s�rt�d�tt Inuyasha t�rsai k�z�l.

-Te egy szellem vagy?- k�rdezte az �reg teljesen nyugodt arccal.

-H�t persze hogy, az vagyok! M�gis mit gondolt�l???- v�laszolta Inuyasha aki a m�ltatlan k�rd�st halva csak m�g jobban megs�rt�d�tt.

-Akkor velem kell, hogy gyere. Valakivel tal�lkoznod kell!

-Nagypapa ugye mondtam hogy, � egy hatalmas kutyaisten. -mondta b�szk�n a f�l�s kisfi� nagyapja biztons�gosnak t�n� h�ta m�g�l. Egyszerre t�rt ki a nevet�s Inuyasha �tit�rsaib�l. � maga, pedig bele is pirult ebbe a kijelent�sbe. Az �reg elvezette �ket egy fakunyh�hoz, amely l�nyegesen nagyobb volt a t�bbin�l. Az ajt�ban meg�llt, hirtelen megfordult �s egy k�zmozdulattal meg�ll�totta a m�g�tte menetel�ket. Azt�n jelent�s�gteljesen a magasba emelte r�gi r�csk�s botj�t �s h�rmat koppintott az ajt�ra. Bent mintha mozgol�dtak volna… �s kit�rult az ajt�. Ott �llt egy n�. Haja hossz� ez�stsz�n� volt �s h�tul �sszefogott. Hegyes h�tra ny�l� f�le miatt le se tagadhatta volna, hogy szellem. De a legfigyelemrem�lt�bb a szeme, amely olyan k�k volt, mint a legm�lyebb tenger, �s �gy is szikr�zott a naps�t�sben. Ez tette �t annyira megnyer�v�. Magas, karcs� test�t egyszer� feh�r k�nt�s fedte.

K�rbe n�zett a t�rsas�gon �s a csillog� szeme egyb�l meg is akadt Inuyasha-n.

-Nah�t!!! Milyen aranyos f�lecsk�id vannak!!- l�tszott rajta hogy, alig tudja lek�zdeni a v�gy�t �s nem odamenni,  megtapogatni a kutyaf�leket. A m�sik idegen f�rfi az ajt�ban �ll� l�ny el� akart l�pni de az egyik n�i t�rsa egy j�l ir�nyzott �t�ssel a gyomr�ba m�g id�ben megakad�lyozta.

-Arr�l ne is �lmodj Miroku!- mondta.

-Nem �rtem, hogy mire gondolsz Sango.- ny�gte Miroku a f�jdalomt�l alig kapva leveg�t.   

-Ugyan! Tudod te j�l!- mondta unottan Sango.

-Milyen �desek!- ki�ltott fel az ajt�ban �ll� t�nd�rsz�p n�.- Gyertek be! Szeretn�k veletek besz�lgetni.- k�rte �ket. Sorban mentek be az ajt�n k�vetve a titokzatos n�t. Bent kellemes f�st�l� illata terjengett. A termetes szoba k�zep�n �gett egy takaros t�z. Azt �lt�k k�rbe. Egy ideig csendben a t�zbe feledkezve �ltek… azt�n a vend�gl�t�juk t�relmetlen�l megt�rte a csendet.

-Mutatkozzatok be, k�rlek!

-Ohh! Bocs�ss meg! Teljesen belemer�ltem a t�zbe. Majd �n bemutatom a t�rsaimat. � itt mellettem Inuyasha, � Miroku, mellette �l Sango �s �n Kagome vagyok. Te ki vagy?

- Hmm.. Sz�p nevek. Az �n nevem Inumara.

-Nagyon eml�keztetsz valakire, de nem tudom hogy, kire.- mondta Inuyasha.

-H�t igen! Sokan mondj�k hogy, a megsz�lal�sig hasonl�tan�k Inutaisho-ra ha fi� lenn�k- b�szk�lkedett Inumara. 

-Hogy kire??- h�kkent meg Inuyasha.

-H�t Inutaisho-ra! Azt hittem te hallott�l r�la, hiszen te is kutyad�mon vagy. Az aranyos f�lecsk�id el�rulnak akkor is, ha csak f�lig vagy az. Val�j�ban �n Inutaisho-t keresem �s azt hittem te, hallott�l m�r r�la. Az�rt indultam el olyan messzir�l hogy, megn�zzem magamnak azt a hatalmas szellemet, akire �n �ll�t�lag annyira hasonl�tok.- a t�rsas�g m�lyen hallgatott �s mind Inuyasha reakci�j�t figyelt�k.

-Ezzel m�r elk�st�l!- mondta lassan, Inuyasha.

-Ezt meg m�gis mi�rt mondod?- lep�d�tt meg Inumara.

-Mert eg�szen biztos vagyok benne, hogy �t nem fogod l�tni m�r soha!

-Azt majd megl�tjuk!- makacskodott a l�ny.

-Nem! �gy l�tom, nem �rtesz. Az�rt nem l�thatod az ap�mat, mert m�r r�gen meghalt! -Inuyasha fel�llt �s kiment.

-Az apj�t? De hiszen akkor mi rokonok vagyunk!- mondta Inumara csod�lkozva.

- Hogy, rokonok?– k�rdezte elkerekedett szemekkel Kagome.

-�n az�rt hasonl�tok r�, mert szegr�l, v�gr�l a rokonom. Ha � Inuyasha apja, akkor mi m�sod, harmad, negyed, �t�d vagy tudja a fene hogy, h�nyad unokatestv�rek vagyunk. Nah�t! Elj�v�k otthonr�l hogy, tal�ljak egy nagyb�csi f�le d�mont, erre tal�lok egy unokatestv�r f�lv�rt. Igaz�n boldog vagyok… ez sokkal, de sokkal jobb!! Kagome, menj ki �rte, k�rlek. Szeretn�k vele m�g besz�lgetni. –Kagome egy sz� n�lk�l a fi� ut�n ment. Mi�rt is sz�lt volna, hiszen �gy is azt tervezte, hogy kimegy hozz�. � egy f�n �lt. Ez�st�s haj�t a szell� finoman lebegtette. A messzes�get f�rk�szte. M�s a kem�ny tekintet�b�l azt hihette, hogy, borzaszt�an d�h�s. De Kagome tudta m�r j�l hogy, csak b�ntja valami.

-Inuyasha! Mondanom kell valamit, amit tudnod k�ne.- A hanyou r�m�lt arccal n�zett a l�nyra, azt hitte most valami bens�s�ges fog k�vetkezni. Ez a mondat m�g azt is elfeledtette vele, hogy kem�nynek akar l�tszani. Leugrott �s mindenre elsz�ntan n�zett a l�nyra. M�r felk�sz�lt arra, hogy most azt�n �szint�n elmond mindent...  

-Tudod kider�lt hogy, Inumara a te rokonod.- el�zte meg a f�lv�r vallom�s�t Kagome.

-Hogy mim nekem?- Inuyasha annyira meglep�d�tt, hogy nem az a jelenet j�tt, amire sz�m�tott, hogy kedve lett volna megfojtani Kagom�t. De nem tette, mert fel kellet fognia azt, amit mondott neki.

-Gyere be, mert szeretne veled besz�lgetni.

-M�r nem kell, hogy bej�jj�n.- sz�lt egy fa m�g�l kil�pve Inumara.- Most magamra hagyn�l a rokonommal?- vigyorodott el Inumara.

-H�t persze. �n addig visszamegyek a t�bbiekhez.- a rokonok m�g n�zt�k ahogy, Kagome elt�nik a lemen� nap f�ny�ben.

-Nos, kedves, nem tudom h�nyad unokates�m mes�lj nekem magadr�l.

-Hogy? Mit mes�lhetn�k magamr�l. Egy�ltal�n honnan tudjam, hogy megb�zhatok-e menned?

-Hmm.. Kutya becssz�ra! Megb�zhatsz bennem.

-Te mindig �gy vigyorogsz?- k�rdezte Inuyasha.

-Persze! Nem is baj az, ha az ember kimutatja, ha boldog. �s mi�rt is ne lenn�k boldog, amikor megtal�ltam az egyik rokonomat.

-Nah, l�tod, ebben k�l�nb�z�nk….- �s egy hosszas-hosszas besz�lget�sbe kezdtek, amely a csillagos �jszak�ba fulladt. Amikor visszamentek a h�zba a t�bbiek m�r aludtak. A padl� recseg�s�re viszont Kagome felriadt �s k�rd�n n�zett r�juk. Inumara r�kacsintott. A l�ny l�tva, hogy minden rendben visszafek�dt. Inuyasha nagyon megk�nnyebb�lt hogy valakinek ennyire �szint�n kibesz�lhette a legm�lyebb, legtitkosabb v�gyait �s f�lelmeit. Lefek�dt Kagome mell� �s arra gondolt, hogy ilyen nyugodtan r�gen nem aludhatott m�r ebben a vil�gban.