II. fejezet:

Más nap reggel arra ébredtek, hogy a falu teljesen felfordult és az emberek sikoltozva futottak valami elől. Inuyasha rögtön fölpattant és fordult volna hátra, hogy a rokonát és Kagome-t itt tartsa. De meglepetésére Inumara fürge mozdulatokkal előhúzta hosszú botszerű fegyverét. Inkább egy olyan fegyverre hasonlított mintha egy bot két végére rákötöttek volna egy-egy baltát úgy, hogy az élük az ellenkező irányba nézzen. Csakhogy ez tömör elefántcsont színű anyagból készült és a „balták” belül lyukasok voltak. Inuyasha biztos volt benne, hogyha ezzel lecsap, akkor egyből eltörik. De mielőtt elmondhatta volna kételyeit a lány már kint volt. Inuyasha nem akart kimaradni a harcból ezért gyorsan követte. Kint egy hatalmas lény állt. Nagy volt és ormótlan. Finoman szólva nem sütött a szeméből az értelem. Inuyasha épp elkezdett örülni, hogy végre lesz egy üdítő és könnyű munkája de, ekkor meglátta, hogy Inumara már ott van a bumburnyáknál és támadásba, lendül. Olyan gyorsan forgatta a botját, hogy szinte egy egybefüggő körnek látszott. Kecsesen felszökkent és egy könnyed mozdulattal levágta a szellem fejét. Az ostoba démon észre sem vette hogy meghalt…

-Igazán jól harcolsz.- mondta Inuyasha elismerően.

-Köszi. A következő a tied, lehet.

-A következő?

-Mindjárt jön még egy. Te nem érzed a szagát?

-De,… most ahogy mondod, tényleg érzek valamit.

Kagome sietve kiszaladt a kunyhóból.

-Inuyasha! Egy ékkőszilánk közeledik, nagyon gyorsan.- abban a pillanatban egy az előzőhöz hasonló démon lépett ki a mamutfenyők közül. Inuyasha Inumarára nézett. Ő bólintott és egyet hátra lépett. Inuyasha, mintha csak erre várt volna, előkapta a Tessaiga-t és egyetlen csapással, előhozta a szélvágót. Az ugyancsak bugyuta démon több darabban zuhant a földre.

-Hát igen! Nem hiába a rokonom.- mondta bólogatva Inumara. Miután Inuyasha kikaparta a hús cafatok alól az ékkőszilánkot visszatért barátaihoz.

-Miféle fegyver ez Inumara?- kérdezte Inuyasha és a botra mutatott.

-Egészen remek darab. A saját agyaramat adtam hozzá és nagyon hozzám nőtt.    

-Inuyasha? Nem gondolod, hogy lassan tovább kell állnunk?- kérdezte Miroku.

-Nem lenne kedved velünk tartani?- érdeklődött Inumarától a rokona.

-Hmm.. Végül is itt már kezd unalmas lenni. Rendben! Veletek megyek. Indulhatunk?

-Öhh.. hát persze csak össze kell pakolnunk.- mondta Sango.

-Várjatok!!! És mi lesz Shippo-val? Azt beszéltük meg vele, hogy a faluban megvárjuk.- rémüldözött Kagome.- Nélküle nem mehetünk tovább!

-Áhh! Mi ez a sok tetem itt? –kérdezősködött Shippo.

-Nah, végre hogy itt vagy. Már majdnem elmentünk nélküled.- könnyebbült meg Kagome.

-Szerencsére Kirara gyorsan ide tudott hozni. Kagome? Ki ez a széplány? Miroku megkérte már, hogy legyen a gyermekeinek az anyja?- kérdezte Shippo.

-Nem volt rá lehetősége.- mondta Sango.

-Shippo, elhoztad a gyógynövényeket, amiket kértem?

-Hát persze! Itt vannak, tessék.- Shippo átadott Kagome-nek egy csokor növényt.

-Nah, most már rendesen el tudlak titeket látni.- mondta a lány vidáman.