3. fejezet Naraku te átkozott!

A nap már lemenőben volt mikor Kagoméék visszaértek.A lány tüzet
gyújtott és megcsinálta a zacskós leveseket.Minannyia nagyon
dícsérték az ételt, még Inuyasha is.Kagome ennek nagyon örült.Mikor
elfogyasztották nyugovóra tértek.Inuyasha arra ébredt, hogy valami
nagy zajjal érkezett oda közelükbe.Gyorsan odahúzte magához
Kagomét nehogy valami baja essen.Inuyasha egyszer csak észre vette
maguk körül a fehér védőpajzsot.Tudta miért van ott és hogy kié a
pajzs.Naraku alvás közben akart rájuk támadni de Noriko résen volt és
felhúzta hihetetlenül erős és tiszta védőpajzsát.Mikor már mindenki
talpon volt és harci felszerelésben Noriko megszűntette a pajzsot.De
hiba volt, Naraku reinkarnácója: Kagura megragadta Kagomét és
Inuyasha már semmit sem tudott tenni.Kagura Kagoméval együtt egy
tollon elrepültek.Inuyasha!-szólt Noriko de most nem azon a lágy
hangon mint amit megszoktak tőle hanem egy jóval erősebb hangon.
-Menjetek, keressétek meg hisz ez csak egy szellembábu.
Inuyasha bólintott.
Hát jó-gondolta magában-kiszabadítalak én Kagomém.Ezáltal olyan
gyorsan kezdett el futni mint életében még soha, Sangoék alig bírták
tartani a tempót.A Kirarán utazó hármasnak a témája Noriko, Inuyasha
és Kagome volt a témája.
-Szerintetek Inuyasha mért nem szólt a testvéréről?-kédezte Miroku.
-Lehet, hogy nem emlékezett rá.-vélekedett Shippou.
-Meglehet hisz abban az 50 évben amit a fán töltött könnyen
elfeljthette.-szált be a beszélgetésbe Sango.
-Szerintetek Kagome és Inuyasha összejön?-kérdezte Shippou.
-Ját remélem, hogy nem sokára rájönnek kit szeretnek.-mondta a
szerzetes de belebukott Sango hátába mert Kirara olyan hevesen
fékezett épp egy fa előtt amin Inuyasha ült:
-Csak nem rólam szólt a beszélgetés?-kérdezte egy kicsit ingerülten.
A hármas nagy ellenkezésbe kezdett, hogy mit képzel róluk ők
nem.Úgyhogy tovább folytatták az útjukat.
-Már régen nem láttam őket veszekedni.Lehet hogy kezdenek
egymásfelé közeledni?-Kérdezte Sango.
-Lehet de én nem vennék semmit biztosra, Inuyasha olyan
kiszámíthatatlan.-mondta Shippou.
Eközben Noriko és Naraku szellembábuja abbahagyta a csatát.
-Noriko megkérdezhetem hogyan lehetsz ilyen erős hisz még
ékkőszilánk sincs bened.-kezdte a beszélgetést Naraku.
-Megkérdezhetni megkérdezheted, de sosem fogok rá válaszolni.-azzal
előrántotta a kardját és egy szempillantás alatt csak a félbevágott
fabábu hevert a földön.
Noriko lágy hangja törte meg ismét a csendet:
-Naraku te átkozott!Ha megölöd az öcsémet és azt a lányt nem fog
soha megszületni a legtisztább szívű gyermek.És soha nem fogod
megtudni az erőmnek a titkát.És eltűnt minden hang nélkül.
Az egyre csak Naraku rejtekhelyéhez közeledő Inuyashát ez a
gondolat gyötörte:
-Nem hagyom, hogy őt is elvegyed tőlem Naraku, őt akit mindennél
jobban szeretek.Ezt még visszakapod, Naraku te átkozott!