4. r�sz: Naraku sz�nre l�p

– De ha Naraku k�z�s ellens�getek, mi�rt nem fogtok �ssze? – tette fel a nyilv�nval� k�rd�st Saura.

Egy ideig nem kapott v�laszt, csak k�rben �ltek n�m�n, v�g�l Kagome t�rte meg a csendet:

– Inyuasha �s Sesshoumaru... hogy is mondjam... nem t�lzottan kedvelik egym�st.

– El�g finoman fogalmazt�l, haland� – jegyezte meg Sesshoumaru.

Kagom�t s�rtette Sesshoumaru hanghordoz�sa, de csak egy halk, d�h�s morg�ssal jelezte ezt. „Ha Sesshoumaru �s Inuyasha nem teszi f�lre a gy�l�let�t, akkor ennek a besz�lget�snek sincs sok �rtelme... Azon csod�lkozom, hogy m�g nem ugrottak egym�snak...” gondolta Kagome.

– �rtem m�r... – biccentett Saura. – De ha esetleg... khm... f�lretenn�tek az ellen�rz�seiteket, akkor m�g nagyobb es�ly�nk lenne Naraku ellen.

Inuyasha �s Sesshoumaru is ugyan�gy reag�lt: a tekintet�kkel majdnem felny�rsalt�k Saur�t. A n� v�dekez�en felemelte a kez�t:

– Csak egy j�ghideg logik�val kik�vetkeztetett abszurd �tlet volt – magyar�zkodott. – Ugyan, ki gondolta volna komolyan? – k�rdezte csak �gy mell�kesen, �s nevetett egyet.

Inuyasha csak pislogott a v�ratlan reakci�n, Sesshoumaru pedig cs�ndbe burkol�zott.

– D�nt�ttem – hangzott n�h�ny perc eltelt�vel Saura hangja. – Inuyash��kkal tartok. Ha te nem akarsz Sesshoumaru, ne tedd, de Rint�l szeretn�k elk�sz�nni.

Sesshoumaru b�lintott �s fel�llt.

– Ki az a Rin? – k�rdezte Kagome.

– He... b�ty�m, csak nem egy haland�? – k�rdezte g�nyosan Inuyasha. – Nah�t, nem hittem volna, hogy te...

– Hallgass, ostoba! – mondta Sesshoumaru. – Nem tartozom neked magyar�zattal – fejezte be, azzal elindult visszafel�, ahol Rin�ket hagyt�k.

– Mindj�rt visszaj�v�k – �g�rte Saura, s Sesshoumaru nyom�ban elt�nt az �jszak�ban.

– H�t... fura egy l�ny – jegyezte meg Kagome, amikor Saura elt�nt Sesshoumaruval. – �ruld m�r el, Inuyasha, honnan ismered?

Inuyash�nak nem akar�dzott v�laszolnia, de v�g�l bel�tta, egyik �tit�rsa sem hagyja b�k�n, m�g el nem mes�li.

– Miut�n any�m meghalt � seg�tett nekem – felelte t�m�ren.

– �! – mondta Kagome. Sok verzi� �tfutott az agy�n, de erre nem gondolt.

– Ennyi? – k�rdezte Miroku.

– Mi�rt? Mit v�rt�l? – n�zett r� Inuyasha.

– Csak gondoltam, ha ennyire titkol�zol, akkor valami dr�maibb h�rrel rukkolsz el� – felelte a szerzetes.

– De Inuyasha... az anyuk�d m�r r�gen meghalt – kezdte �vatosan Kagome. – Akkor Saura hogy lehet ilyen fiatal, ha haland�?

– H�t ez az – felelte Inuyasha. – Ez zavar engem is. Magam sem tudom.

– Gondolom, van valamilyen ereje is, ha m�r � a Term�szet �rn�je – jegyezte meg Sango.

Inuyasha b�lintott.

– L�ttam vill�mokat sz�rni, lavin�t elind�tani �s uralni a t�zet... – felelte a f�lszellem. – �s nagyon er�s. De sejtem, ez csak t�red�ke a val�di hatalm�nak, ha igazat mondott az any� k�s�rtete.

– T�nyleg! – kapott a sz�j�hoz Kagome. – M�r majdnem elfelejtettem!

– Mit? – k�rdezte Inuyasha.

– Eml�keztek, azt mondta, hogy az ereje v�gezhet az ismert vil�ggal, ha elszabadul – magyar�zta Kagome. – Vigy�znunk kell vele...

– Nem hiszem, hogy... – kezdte Inuyasha, de nem tudta befejezni, mert ekkor meg�rkezett Saura.

A v�ll�ra volt vetve a tariszny�ja, kez�ben pedig t�zif�t hozott.

– Visszafel� szedtem �ssze, nem l�ttam n�latok �s itt, �szakon hidegek az �jszak�k – magyar�zta Saura.

A t�bbiek nem sz�ltak semmit, �gy h�t Saura elhelyezte a gallyakat, �s mikor k�szen volt, r�lehelt, mire meggyulladtak a fadarabok. N�ma cs�nd ereszkedett a t�rsas�gra. Saur�t, mint mindig, most is nagyon fesz�lyezte ez a m�ly csend – h�t m�g az, hogy �rezte, mindenki figyelme r� ir�nyul.

– �n �l�k legk�zelebb a t�zh�z, m�gis �gy �rzem, igen fagyos a hangulat – jegyezte meg, de nem siker�lt megt�rnie a jeget. Lemond�an s�hajtott. – Enn�l m�g Sesshoumaru t�rsas�ga is kellemesebb!... Rem�ltem, hogy legal�bb te, Inuyasha kev�sb� hidegen fogadsz.

Inuyasha, aki eddig a t�zbe b�mult �s gondolatban hihetetlen t�vols�gokban j�rt, most �sszerezzent a neve hallat�n.

– Jaj, nem �gy gondoltam, Saura... – n�zett a n�re. – Csak, tudod... elgondolkoztam.

– Micsod�n?

– Hogy lehet, hogy alig vagy n�h�ny �vvel id�sebb, mint amikor utolj�ra tal�lkoztunk? – erre a k�rd�sre mindenki k�v�ncsian kapta fel a fej�t. – �gy �rtem, te haland� vagy. Akkor meg hogyan lehets�ges?

– H�t... ez egy j� k�rd�s – felelte Saura. – Tal�n a szerencs�s g�njeimnek k�sz�nhetem – mosolyodott el.

„Ez �gy nem fog menni.” gondolta Inuyasha. „�vekkel ezel�tt nem j�ttem r�, honnan ered az ereje... �s most egy �jabb tal�ny Saur�val kapcsolatban. Ki lehet val�j�ban a Term�szet �rn�je?”

– Besz�lgess�nk valami m�sr�l – javasolta Saura. – Mes�ljetek magatokr�l egy kicsit!

Hajnalban Inuyasha �bredt els�k�nt – �s megl�tta, amint Saura kelet fel� n�z, a felkel� Napot figyelve. �gy t�nt, gondolatban nagyon messze j�r. Inuyasha letelepedett mell�.

– Saura, �rulj el nekem valamit... – sz�l�totta meg a n�t, �s mivel semmi reakci�t nem v�ltott ki Saur�b�l, folytatta mondand�j�t:

– Mi�rt seg�tett�l nekem, mikor kicsi voltam?

Saura s�hajtott egyet, de tov�bbra is kitart�an b�multa a Napot.

– A mai napig nem �rtem, hogyan b�nhattak veled �gy azok az... – Saura hangja elcsuklott. �gy l�tszott, nem tal�lja a megfelel� jelz�t. – ...emberek.

– M�g mindig nem v�laszolt�l.

Saura most Inuyasha szem�be n�zett.

– Magadra hagytak �s senki sem seg�tett neked. Kitagadtak – id�zte fel a f�j� eml�keket Saura. – J�l tudom, ez milyen �rz�s. �s nem k�v�nom senkinek se.

Inuyasha les�t�tte a szem�t.

– H�! – sz�l�totta meg �jra Saura. – �gy l�tom, eg�sz j�l elboldogult�l, miut�n elv�ltak �tjaink.

– Fogjuk r� – v�laszolta kicsit mogorv�n Inuyasha, de ezzel nem t�vesztette meg Saur�t.

A n� jobban ismerte �t, mint b�rki ezen a vil�gon. Tudta, hogy nem volt k�nny� �lete a f�lszellemnek �s hogy ezut�n se lesz egyszer�, a bez�rk�z�s�val pedig csup�n a f�jdalmas eml�keit igyekszik leplezni. Saura b�k�t�en elmosolyodott.

– Inuyasha... – kezdte lassan. – El�ttem nem kell megj�tszanod magad. Olyan vagy nekem, mint a kis�cs�m. Nyugodtan elmes�lheted, mi b�nt.

– Hmm... na persze!

– Inuyasha! – mondta sz�vb�l j�v� �rtetlens�ggel Saura. – Megv�ltozt�l, de m�g mindig ismerlek...

– Fel�bredtek a t�bbiek, menj�nk – t�rt ki a v�laszad�s el�l Inuyasha, azzal visszas�t�lt a t�borhely�kre.

Saura gondterhelten s�hajtott, majd ism�t elmer�lt a Nap gy�ny�r� aranyv�r�s f�ny�ben.

Egyenesen d�lnek vett�k az ir�nyt – �gy sejtett�k, Naraku m�g mindig valahol arrafel� van. Ha m�gse... akkor legal�bb enyh�bbek lesznek az �jszak�k, mint azt Miroku meg is jegyezte. K�s� d�lut�n t�boroztak csak le, nem messze egy v�zes�st�l.

A v�z d�b�r�gve zuhant le a magasb�l, hogy amint le�r, azonnal egy term�szet �ltal kialak�tott medenc�ben csordog�ljon tov�bb csigalass�s�ggal. Am�g a fi�k t�zif�t gy�jt�ttek, addig a t�bbiek lementek a partra, hogy megf�r�djenek.

– De j� v�gre ez a v�z! – laz�tott v�gre Kagome. – M�r napok �ta nem volt ilyen nyugtunk!

– Igen – b�lintott komolyan Sango. – A fi�k pedig rem�lhet�leg nem lesznek olyan ostob�k, hogy megint leselkednek...

– Szerintem mindkettej�k eml�kezet�ben m�g �l�nken �l a legut�bbi ilyen akci�juk eml�ke... – nevetett Kagome. – Eg�sz este duzzogtak att�l, amit kaptak!

Besz�lgettek m�g egy darabig, azt�n fel�lt�ztek �s elindultak a t�bort�zh�z.

– Te nem j�ssz? – n�zett h�tra Kagome.

– Nem – r�zta meg a fej�t Saura. – Egy kicsit m�g maradok. Gondolkodnom kell, de ti csak menjetek, nemsok�ra �n is ott leszek!

– Rendben van – biccentett Sango. – Gyere, Kagome!

Saura, miut�n mag�ra maradt, odas�t�lt a v�zes�shez �s a v�zfolyam erej�vel mit sem t�r�dve bel�pett a zuhatag al�. A v�z szabadon �ml�tt v�gig rajta. A ruh�ja teljesen �t�zott, a haja pedig �gy t�nt, mintha eggy� v�lt volna a v�zzel. Saura becsukta a szem�t �s csak a bels�j�re figyelt. Sz�ks�ge volt r�, hogy szab�lyos id�k�z�nk�nt megtiszt�tsa �s meger�s�tse elm�j�t, k�l�nben k�nnyen kics�szhatott az ir�ny�t�sa al�l az ereje. A v�zes�s hangja lassan megnyugtatta �t �s kitiszt�totta a fej�t. Ilyenkor mindig �gy �rezte, teljesen eggy� v�lik a v�zzel.

M�r �pp indulni k�sz�lt, mikor valami elkapta h�tulr�l �s a v�zes�s m�g�tti barlangba r�ntotta. Saura r�m�let�ben felsikoltott, mire egy k�z tapadt a sz�j�ra. A barlangban vaks�t�t volt �s �t er�s kezek tartott�k fogs�gban.

– Most elengedlek – hallott egy kellemes f�rfihangot. Kellemes lett volna, ha nem �pp ilyen helyzetben hallja. – De nem sikoltasz �s nem futsz el.

Saura nagy mozdulattal b�lintott, hogy meg�rtette �s v�gre kiszabadulhatott fogvatart�ja mark�b�l. Szembefordult vele �s egy l�p�st h�tr�lt.

– Ki vagy te �s mit akarsz t�lem? – k�rdezte Saura, azt�n meg�rezte. – Te f�lig szellem vagy. Mutasd magad!

Egy sz�les mozdulatot tett a karj�val, mire apr� l�ngocsk�k jelentek meg a barlang fal�n, megannyi apr� gyertya jelenl�t�nek ill�zi�j�t keltve. Egy hossz�, fekete haj� f�rfi �llt el�tte.

– Figyeltelek... – kezdte a f�rfi. – Nagy er�d van... de lehetne m�g nagyobb is...

– K�sz�n�m, de ez el�g nekem – utas�totta vissza Saura.

– Akkor szolg�lj vele engem! – javasolta a f�rfi.

– Ugyan mi hasznom lenne nekem abb�l?

– M�r mondtam... �ri�si hatalmat adn�k neked – felelte a f�rfi, majd m�g miel�tt Saura tiltakozhatott volna, hozz�tette:

– Csak a bolondok ne fogadn�k el... a seg�ts�g�vel nem kell elviselned haland� tested t�r�kenys�g�t...

Saura bel�tta, ez igen cs�b�t�an hangzik. Egy pillanatig elj�tszott a gondolattal, hogy enged a k�s�rt�snek, de v�g�l megr�zta a fej�t �s kiverte a gondolatot bel�le.

– Nem – mondta, tal�n t�ls�gosan is gyorsan. Ezzel el�rulta, mennyire v�gyik arra, hogy egy er�sebb teste legyen, nem csup�n egy haland��.

– A bar�taidnak nem kell megtudnia... – folytatta a f�rfi. – S�t, az ellens�geidet is k�nnyebben legy�zhetn�d... gondold meg...

„Naraku ellen tal�n m�g a saj�t er�m is kev�s lesz... lehet, hogy t�bbet nem ad�dik ilyen lehet�s�gem...” gondolta mag�ban Saura. Mindent v�giggondolva, d�nt�tt, �s – b�r volt valami rossz �rz�se a f�lszellemmel kapcsolatban, azt f�lres�p�rte – elfogadta a felaj�nlott er�t.

– Rem�ltem, hogy �gy d�ntesz – mosolyodott el a f�rfi, azt�n olyan gyorsan, hogy a szem alig tudta k�vetni, a n� v�ll�ba m�ly�tette a k�rmeit.

– ���! – ugrott arr�bb Saura. – Ezt meg mi�rt csin�ltad?

– Vedd le a kezed a v�lladr�l �s n�zd meg!

Saura megn�zte a balj�n esett s�r�l�s�t. Valami csill�mlott ott, de amint jobban szem�gyre akarta venni, m�r be is hegedt a sebe.

– Mi ez? – k�rdezte a f�rfit�l. – Csak nem egy �kk�szil�nk?

– De, az – b�lintott a f�lszellem. – A nevem Naraku... �s mostant�l engem szolg�lsz!

Saura nem jutott sz�hoz a d�bbenett�l. Hogy lehetett ilyen ostoba?! �tkozta saj�t naivit�s�t, gyenges�g�t �s haland� mivolt�t. Vett egy m�ly leveg�t �s k�rmeit belem�lyesztette a bal v�ll�ba. De csak f�jdalmat okozott mag�nak, hab�r b�r�t meg se tudta s�rteni.

Naraku halkan nevetett.

– A k�rmeid nem el�g �lesek, �s ha netal�nt�n meg is sebezn�d magad, akkor se tudn�d kiszedni, mert a sebed azonnal begy�gyulna – magyar�zta egy d�moni mosoly k�s�ret�ben. – Csak egy f�lszellem vagy egy szellem veheti ki onnan...

– �tvert�l!

„Ez nem teljesen igaz. �n is tudom. Nem tett m�st, mint amit �g�rt – hatalmat adott nekem �s a testem most m�r szinte sebezhetetlen.” eml�keztette mag�t Saura. „�n bolond.”

– T�ved�s... – figyelmeztette Naraku. – Te �rultad el a bar�taidat.

„Pontosan... milyen igaza van...”

– H�la neked... – morogta Saura.

– Ha j�l hallom, m�r meg is �rkeztek – folytatta cseveg� hangon Naraku. – Biztosan meghallott�k a sik�t�sodat, mikor beh�ztalak a v�zf�gg�ny m�g�...

– T�njetek innen! – ki�ltotta Saura, b�r sejtette, hangj�t elnyeli a lez�dul� v�zmennyis�g d�b�rg�se. El�rulta a bar�tait...

– Engedj el! Nem kell az �kk�szil�nk!

– Ez nem �gy m�k�dik – h�zta ravasz f�lmosolyra a sz�j�t Naraku. – Mostant�l engem szolg�lsz... eg�szen addig, m�g m�sk�pp nem d�nt�k.

„Na, arra azt�n v�rhatok.” �nt�tte gondolatokba �rz�seit Saura.

Naraku elindult kifel� a barlangb�l.

– Ne! – ki�ltott ut�na Saura. – Hagyd �ket!

Naraku folytatta �tj�t, mintha meg se hallotta volna.

– �llj me... – Saura nem fejezhette be mondand�j�t.

Tekintete el�bb elhom�lyosult, v�g�l teljesen �ress� v�lt. �gy k�vette Narakut, mint valami b�bu.

Miut�n meghallott�k Saura sikolt�s�t, Inuyash��k azonnal keresni kezdt�k a l�nyt.

– Sz�val a v�zes�sn�l hagyt�tok? – k�rdezte Inuyasha fut�s k�zben.

– Igen – v�laszolta Kagome, hangj�ban n�mi f�lelemmel. – Vajon mi t�rt�nhetett?

– Nem tudom, de van egy olyan �rz�sem, min�l el�bb �r�nk oda, ann�l el�bb megtudjuk – felelte Sango.

Hamar el�rkeztek a v�zes�shez �s a l�nyok kiab�lni kezdt�k Saura nev�t – de hi�ba: semmi reakci�t nem kaptak. M�r v�gigj�rt�k a partot, s �ppen a v�zes�s fel� indultak volna, mikor v�ratlanul sz�tny�lt a v�zf�gg�ny... s azon kereszt�l Naraku l�pett ki az �jszak�ba. Egy pillanattal k�s�bb pedig Saura is megjelent, olyan �res tekintettel, mint Sango �ccse szokott, Kohaku.

Folytat�sa k�vetkezik...