2. FEJEZET:         „Ez nem lehet igaz”

Ugyanakkor máshol

Nézzük meg mi van a mi kis rókadémonunkkal.

Valaki a háta mögött közeledik majd hirtelen a vállára rakja a kezét és elkiálltja magát:

- SZIA SIPPO!

Sippo:         - Rin?

Rin:                      - Ki lenne más? Sippo, figyelj jössz játszani? Sessomaru nagyúr azt mondta, hogy ma délután azt csinálok amit szeretnék…

Sippo:         - Persze jövök.

És a két gyerek elkezdett vidáman játszani… Fogócskáztak, kergetőztek, sokat

nevettek. Nagyon jó délutánjuk volt. Alaposan kifáradtak. Így hát leültek egy fa

alá és a délután hátralevő részét végigbeszélgették. De most térjünk vissza az

eredeti helyszínre.

Ugyanakkor máshol

Kagome:      - Te itt? Mit keresel itt? Kikiyo…

Látszott hogy a lány megdermed meglepettségében. Egyre hátrébb kúszott a

fekhelyén. Ezt Yasha és Kikyo is észrevette… Kikiyo meg akarta nyugtatni a

lányt ezért ennyit mondott:

Kikiyo:        - Kagome… Tőlem nem kell félned. Nem akarlak bántani. Csak gyógyfüvekből készült teát hoztam neked. Segít hogy gyógyuljon a szúrás az oldaladon. És arra is jó hogy ne menjen újra fel a lázad. Hallom végre lement. De igazából nem is végre. Nagyon gyorsan gyógyulsz hallod-e?

Kagome:      - Igen. Biztos…

„Mit akar tőlünk?” gondolkozik Kagome „Mit keres itt? Talán Inuyasha hívta?

Hát még mindig szereti? Pedig már azt hittem hogy Kikiyo nem szereti

Inuyashát. Miért? Kikiyo? Miért nem hagysz minket végre békén? Nem

engedem hogy a szerelmemet elvegye egy halott. Te már nem ide tartozol… De

ő igen.”

Kikiyo közben még mindig az ajtóba áll. De most elindul Inuyasha felé. Pár

percig beszélgetnek. De Kagoménak egy örökké valóságnak tűnik. Számára

nagyon lassan vánszorog az idő. Mint ha nem is telne… Aztán Kikiyo átad

Inuyashának egy nagy csomag szárított gyógyfüvet. És leírja egy lapra az

adagolást. Utána kér egy tálat és lefőz egy adagot. Közben Inuyasha is figyel…ű

Aztán Kikiyo elment.

„Végre.” Gondolta Kagome, de tovább nem volt ideje gondolkodni mert

Inuyasha jött és nyújtotta a teát.

Inuyasha:     - Tessék Kagome idd meg.

Kagome:      - Most nem szeretném, majd később.

Nem akarta szerelmét megbántani, de soha semmit nem fogadna el Kikiyotól.

Persze hogy megmérgezzen alapon.

Inuyasha:     - Biztos?

Kagome:      - Biztos. Most fáradt vagyok előbb aludni szeretnék. Majd esetleg utána.

Inuyasha nem tudta hogy a lány nem meri meginni a teát. Ő már megbízott

Kikiyoban. Most hogy Sessumaruval összejött már nem félt attól hogy féltékeny

lesz Kagoméra és ezért megpróbálja eltávolítani a közeléből. Közben Kagome

már el is kezdte az alvást színlelni azt leste mikor megy ki a fiú. Miután

Inuyasha azt hitte elaludt. Várt egy-két percet és kiment. Kagome csak erre várt

amint a fiú kilépet az ajtón. Egyből megfogta a teát iés kiöntötte az ágya alatti

földre. A lelógó lepedők jól takarták a szagtalan tea okozta átnedvesedett földet

az ágy alatt.  Inuyasha meghallotta a mocorgást a szobában és benyitott.

Inuyasha:     - Kagome, valami baj van?

Kagome:      - Nem semmi.

Szólt és mosolyt erőltetett az arcára.

Inuyasha:     - Látom megittad a teád. Ennek örülök.

Válaszolt gyanútlanul.

Kagome:      - I-igen. Inuyasha?

Inuyasha:     - Igen.

Kagome:      - Milyen kint az idő? Nappal van egyáltalán?

Inuyasha:     - Éjszaka van. Meleg nyári éjszaka. Nagyon szép. Látni szeretnéd?

Kagome:      - Őszintén szólva igen. De úgy sem bírok kimenni. Így megelégszem azzal amit elmondtál.

Szólt lemondóan.

Inuyasha:     - Ezen ne búsulj. Kiviszlek.

Lágyan a karjába vetteés kivitte a lányt a kedven fájához. Ott leültek.

Kagome:      - Tényleg nagyon szép éjszaka van. Milyen csillagos az ég…

Inuyasha:     - Kagome mi a baj? Olyan szomorú vagy…

Kagome:      - Inuyasha te régen tényleg szeretted Kikiyot?

Inuyasha:     - Igen, de most már mást lányt szeretek… Téged.

Kagome:      - Engem?

Kérdezi meglepődve.

Inuyasha:     - Igen.

Válaszolta és lassan megcsókolta a lányt.