2. Fejezet

M�snap reggel…

Inuyasha �bresztette a t�rsas�got:

-         �breszt�! Mindj�rt az �g tetej�n lesz a Nap �s ism�t forr�s�g lesz. El kellene indulnunk! L�nyok �breszt�!

-         De m�g csak f�l h�t van! Csak egy kicsit… ennyire picirit, hagy aludjak m�g… - mutatta Kagome.

Inuyasha azonban hajthatatlan volt, �s miut�n megtal�lta a h�l�zs�k cipz�rj�t, kicipz�rozta �s Kagom�t a v�zhez cipelte.

-         Ha nem akarod, hogy beledobjalak, �bredj fel!

-         Csak egy picit… - ny�sz�r�gte Kagome. Azt�n Inu nyak�ba csimpaszkodott �s egy cs�kot adott neki. – Ez nem el�g z�lognak? Csak egy kicsit, hagyj�l b�k�n!

A f�lszellem k�ny�rtelen volt �s lepacskolta a l�nyt.

-         ��������������! Ez hideg! – sik�totta Kagome �s belel�kte Inuyash�t a v�zbe.

A t�bbiek majd’ megpukkadtak a r�h�g�st�l.

Miut�n v�gre elindultak, nemsok�ra egy falu hat�r�ba �rtek. A falut rizsf�ldek vett�k k�r�l. Miut�n meg�llapodtak, hogy itt maradnak �jszak�ra, m�r csak egy alkalmas fogad�t kellett tal�lniuk. Miroku ism�t bevetette a „rossz fellegek” hadicselt, �s a csapat a falu legjobb vend�gl�j�ben sz�llhatott meg. Estig m�g volt egy csom� idej�k, ez�rt felkerest�k a falu b�lcs�t, hogy tud-e valamit Narakur�l.

-         Sajn�lom l�nyom, nem hallottunk r�la – int�zte a b�lcs a szavait Kagom�hoz.

-         Jaj, de k�r, pedig rem�lt�k, hogy a nyom�ra bukkanhatunk! – s�hajtotta Shippou.

-         De, te – a b�lcs Inuyash�ra b�k�tt -, te nem egy kutyaszellem vagy f�lig-meddig?

-         De – h�zta ki mag�t Inu -, az vagyok. Az ap�m szellem volt, az any�m viszont ember. Mi�rt k�rdi?

-         H�t, mer’ a faluban nemr�g j�rt egy asszony �s vele is volt egy kutyak�ly�k. Olyan, mint te.

-         �s? Ez mi�rt olyan nagy sz�m?

-         Jaj, Inuyasha hallgass m�r! – pir�tott r� Kagome. – Igen, �s mi t�rt�nt ezut�n?

-         H�t, az asszony elt�nt p�r nap m�lva �s itt hagyta a k�lk�t a mi nyakunkba. De ez a kis bolhazs�k olyan, mint egy �tokfajzat! Folyton csintalankodik! Egyik reggel, minden kint sz�rad� tiszta ruh�t �sszekent s�rral, meg egyszer-k�tszer elvette a botomat is. De a legrosszabb, hogy m�r 1 teljes h�napja itt van. Minden nap m�s-m�s vigy�z r�. Senki sem akarja �r�kbefogadni.

-         Mintha Inuyasha lenne! � is ilyen volt! – g�nyol�dott Miroku.

-         Nem igaz! – dacoskodott a d�mon.- �n m�r eg�szen m�s vagyok! – itt egy gyors pillant�st vetett Kagom�ra

-         Gyertek, bemutatlak neki! – azzal elindult az �reg az ajt� ir�ny�ba.

Egy szeg�ny paraszth�zn�l �lltak meg. Bent igen nagy volt a hangzavar.

-         Ishimaru, k�rlek, rakd le a porcel�nokat! �lj le mindj�rt k�sz az �tel – rim�nkodott egy n�i hang.

-         Nem, nem rakom, �hes vagyok! Adj most azonnal enni! Mert elt�r�m! – hallatszott egy gyerek hangja.

-         Nem igaz, m�r megint itt van! Mi�rt hagyott itt az any�d? Hogy minket bosszants? �desem, adj�l m�r enni ennek az �rd�gfi�k�nak! – hallatszott ki egy er�s f�rfihang is.

-         Nem, visszaj�n, azt mondta! – dacolt Ishimaru – De ne besz�lj r�la az any�mk�nt, mert… mert… - k�nnyek sz�ktek a szem�be.

-         Na mi�rt? – k�rdezte g�nyosan a f�rfi.

-         Mert � nem az �n mam�m. � m�r meghalt! – erre kit�rt bel�le a s�r�s �s kirohant a h�zb�l.

Szerencs�re Miroku m�g id�ben f�lreugrott, �s nem g�zolt rajta kereszt�l a 10 �v k�r�li gyerek. Ishimaru egy k�zeli szikl�n kuporodott �ssze. Kagome odament hozz� �s vigasztalni pr�b�lta.

-         Na, ne s�rj m�r! Mi�rt itatod az egereket? – mosolygott a gyerekre.

-         Hagyj b�k�n!!!!!!!! Mi k�z�d hozz�, hogy mi�rt s�rok?! Menj innen! – kiab�lta Ishimaru.

Kagome egy v�llr�nd�t�ssal jelezte a t�bbieknek, hogy nem siker�lt megvigasztalni. Bementek a fogad�ba vacsor�zni. Miut�n degeszre t�mt�k magukat szirupos rizsgoly�kkal, aludni t�rtek. A l�nyok �s fi�k k�l�n szob�t �s f�rd�szob�t kaptak, Miroku nagy b�nat�ra.