|
Még egy rokom III.
Iwiiiii 2005.11.15. 19:44
3. Fejezet
Éjfél körül már minden lecsendesedett, aludt az egész falu. Csak egyetlen egy valaki forgolódott álmatlanul az ágyában: Ishimaru. Szegénykét nagyon megbántották az öregember szavai. „Hisz’ senki sem tud rólam semmit!” gondolta „Nem tudják, min vagyok túl. Ez az asszony is magához vett, de itt hagyott. Miért nincs már meg a mamám? Drága mamikám!” erre a gondolatra nyomta el az álom. Az anyjával álmodott. Egy tisztáson ültek és a mamája egy csontból készült hajkefével fésülte ezüstös fürtjeit. De ekkor egy hirtelen támadt viharfelhőből egy hatalmas démon szállt a tisztásra és megölte a halandó nőt. Ishimaruval is próbált végezni, de nem sikerült. Ishimaru elmenekült és futott ameddig össze nem roskadt…
Ekkor felriadt és érezte, hogy a félelemtől bepisilt. Szégyenkezve, -bár senki sem tudott róla- ágyneműt cserélt és visszafeküdt aludni. Az álom onnan folytatódott, ahol félbeszakadt… Miután már egy ideje a földön feküdt, utolérte őt a szellem. Ismét megpróbálta megölni, de nem sikerült.
- Miért nem akarsz meghalni te kis korcs?! – rivallt rá a szellem.
- Mert… előtte… még megbosszulom anyámat!!!!!!!!!!! – ordította Ishimaru és ekkor, érezte, hogy valami van a zsebében.
A hajkefe volt. Töprengett azon, hogy mit kezdhet vele, hisz’ a szellem kopasz volt. Ekkor jutott eszébe, hogy az anyja mesélt neki a keféről. „Kicsi Ishimaru, ez a hajkefe megvédi azt, akit előzőleg megfésültek vele. És ha bajba kerülsz, egy suhintással végezhetsz a gonosz démonokkal. De csak akkor tudod használni, ha tényleg bajba kerülsz! Itt van, tedd csak el!” „De honnan tudja, hogy tényleg bajba kerülök?” „Tudja, mert ez egy érző hajkefe. A sörtéi apád bundájából készültek. Ő majd vigyáz rád.” Ekkor Ishimaru egy suhintással porrá zúzta a szellemet. Sajnos anyján már nem tudott segíteni.
Reggel verejtékezve ébredt. A szörnyű álom, sajnos valóság volt. Azóta kínozta, mióta az anyja meghalt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
