4. Fejezet

-         J� reggelt mindenkinek! – k�sz�nt Kagome a kis t�rsas�gnak, mikor m�r mindannyian a reggeliz�asztaln�l �ltek.

-         Szia! Gyere, mert nem marad semmi! – motyogta Shippou, mik�zben egy eg�sz toj�st nyelt le.

-         Figyelem! – sz�lt a fogad�s, aki id�k�zben hozott m�g p�r szelet kenyeret. – Ma �n vagyok a soros, hogy Ishimarut vend�g�l l�ssam. Itt is van! – b�k�tt a h�ta m�g� – Na, �lj le a t�bbiek k�z�, �s semmi csintalankod�s, mert kidoblak!

Ishimaru odakullogott az asztalhoz �s vett egy szelet kenyeret.

-         Szia, �n Kagome vagyok! �k a bar�taim. Inuyasha, Sango, Miroku �s Shippou. Ez pedig itt Kirara.

-         �hm. Eml�kszem r�d – motyogta Ishimaru �s tov�bb evett.

-         Keh, m�g k�sz�nni se tud. Mi�rt foglalkozol vele Kagome? – k�rdezte Inuyasha – Csak egy nyamvadt k�ly�k.

-         Mit mondt�l? – v�ltott harciasra Ishimaru – �n nem vagyok k�ly�k!!!! Ezt m�g megb�nod! Kih�vlak egy p�rbajra, �s majd megl�tjuk, hogy ki a nyamvadt k�ly�k!… De el�tte m�g megreggelizek.

Miut�n m�r mindenki befejezte az ev�st, kimentek a falu hat�r�ban l�v� tiszt�sra. Ishimaru el�vette a hajkef�j�t �s f�s�lk�dni kezdett.

-         Te meg mit csin�lsz? – d�bbent le Inuyasha – Most f�s�lk�dsz? Nem tudtad ezt volna otthon megtenni???!

-         Rendben, k�sz vagyok! Kezdhetj�k. T�madj!

Inuyasha el�h�zta a Tetsusaiga-t �s t�madott. Ishimaru k�nnyen kit�rt a kard �tj�b�l �s a hajkef�vel suhintott Inu fel�. De ekkor nem t�rt�nt semmi. „Ez meg mi�rt nem m�k�dik?” k�rdezte mag�ban �s megint suhintott egyet. De nem t�rt�nt semmi. Inuyasha ezt l�tva eltette a kardj�t �s n�zte, hogy mit csin�l Ishimaru.

-         Te… egy hajkef�vel akart�l megt�madni? – kacagott g�nyosan.

-         Ez nem egy k�z�ns�ges kefe. Var�zsereje van, csak valami�rt nem engedelmeskedik…

-         Szerintem, hagyjuk az eg�szet… Majd 10 �v m�lva megm�rk�z�nk, akkor tal�n m�r lesz egy norm�lis fegyvered – Inuyasha elindult a falu ir�ny�ba.

-         Nem �rtem, pedig m�k�dni szokott…

-         Mi a hajkefe var�zsereje? – k�rdezte Miroku.

-         Az titok. Nem �rulhatom el.

-         Rendben, ahogy gondolod – mondta Miroku �s a l�nyokhoz fordult – Van kedvetek piknikezni menni? Csomagolhatn�tok p�r szendvicset �s kereshetn�nk valami nyugis helyet.

-         ���, ez, hogy-hogy a te fejedb�l pattant ki? – k�rdezte Shippou – �ltal�ban Kagom�nak szoktak ilyen �tletei lenni.

-         Jaj Shippou! M�r olyan r�gen ismerem Kagom�t, hogy gondoltam, �gy is elmenn�nk egy ilyen sz�p napon valahov�.

-         Igen, ez igaz – mosolygott Kagome – �n benne vagyok. Sango j�ssz?

-         Nem tudom. Olyan furcsa �rz�sem van… Valami k�sz�l�dik.