Még egy rokon V.
Iwiiiii 2005.11.23. 15:22
5. Fejezet
Végül, ő is beleegyezett, és miután összepakolták a pokrócot és ennivalót, nekivágtak a közeli erdőnek. Ishimarut is elhívták, így a fogadós megúszta az ebédeltetést. Inuyasha eleinte morgott, hogy miért kell magukkal vinni, hiszen csak bajt hozhat a fejükre. Ráadásul Kagome most nem vele, hanem Ishimaruval foglalkozott.
- Az anyukád mikor hagyott magadra? – Kagome próbált tapintatos lenni.
- Az már nagyon régen volt. Amikor még kicsi voltam, kb. 4 éves akkor halt meg. Azóta vagyok egyedül.
- És most hány éves vagy pontosan? 10?
- Ha-ha, nem, már 60. De ez emberi időben 10 évnek felel meg.
- Ja, tényleg. Inuyasha is már vagy 150 éves – hátrafordult a démonhoz, de az tüntetőleg más irányba nézett.
- De szerencsére nem vagyok egyedül. A pótmamám, én csak így hívom, azt mondta, hogy visszajön értem. És van egy bátyám is.
- Ki a te „bátyád”? – kapcsolódott be Inuyasha a beszélgetésbe.
- Nocsak, máris érdekesebb lettem? – gúnyolódott Ishimaru, és egy vállrándítással jelezte, hogy nem mondja meg.
- Na, most hagyjátok abba, mielőtt elkezdenétek veszekedni! – szólt Kagome és Inura nézett – De Ishimaru, miért vagy ilyen hálátlan a falubéli emberekhez? Hiszen nem ártottak neked semmit!
- Én nem vagyok rossz. Csak unatkozom. Minden gyerek csúfol a füleim miatt és nincs emiatt egyetlen barátom sem.
„Szegénykém, olyan a gyerekkora, mint Inuyashának volt” gondolta Kagome.
Miután megérkeztek egy szép tisztásra, letelepedtek és megebédeltek. Ebéd után Inuyasha és Miroku lepihent, a lányok Shippouval és Ishimaruval elmentek virágot szedni. Miután visszatértek, koszorút fontak belőle, és titokban az alvó fiúk fejére rakták. Miután felkeltek, nem vették észre a csínyt és a virágkoszorúval a fejükön indultak vissza a faluba. A többiek jót kacagtak a hátuk mögött, miután találkoztak pár parasztemberrel, akik eléggé megbámulták Inuyashát és Mirokut.
- Láttad ezeknek az embereknek az arcát? – kérdezte Miroku Inuyashától – Olyan furcsán néztek ránk. Nincs valami különös rajtam?
Inuyasha ekkor látta meg Miroku fején a koszorút és kitört belőle a nevetés. Miroku nem tudta mire vélje ezt, és amikor ő is meglátta Inuyasha fején a másik füzért ugyanúgy kacagni kezdett.
- Most meg mit röhögsz rajtam? – kérdezte Inuyasha.
- Csak azt, hogy milyen jól áll a hajadban az a sok virág. De te, miért nevettél rajtam?
- Azt hiszem, valaki össze fogott ellenünk… Miroku vedd már le a hajadból a koszorút! Kagome, ti tudtok erről bármit is?
- Mi??? Ugyan már Inuyasha, mi nem tudtunk semmit – és ekkor kitört belőle a nevetés.
- Nézzétek! - szólt Sango és az ég felé mutatott.
|