Jaj, de jó! Ez ő! – ugrált örömében Ishimaru – Érzem a szagát! Eljött értem, ahogy ígérte! – és elkezdett rohanni az ismeretlen lény irányába.

Ishimaru várj! – kiabált utána Inuyasha, de Ishimaru nem állt meg – Ez Sesshoumaru! Meg fogja ölni! Utána! – és ö is elkezdett rohanni.

Szerintem utánuk kéne menni. Abból nem lesz semmi jó, ha egyszer Inuyasha és Sesshoumaru találkoznak. Ráadásul Ishimaru is ott van – mondta Miroku.

Ez meg mi akar lenni? – törte meg az így is feszült csendet Kagome.

Nézd, Kagome! Eljött értem a bátyám! Ő az, Sesshoumaru! De mikor Inuyasha meglátta, meg akarta támadni! De én nem engedtem neki! – mosolygott büszkén.

Ishimaru, maradj csendben! Nem szeretem, ha így viselkedsz. Olyan vagy, mint Rin. – mondta Sesshoumaru kimérten.

Ez mégis, hogy lehet? Miért nem mondtad soha, hogy van egy… hogy van egy öcsém? – kérdezte Inuyasha.

Mi? Te ismered Sesshoumarut? – értetlenkedett Ishimaru.

Nyugalom. Mindent elmondok, csak előtte rakd le a kardod Inuyasha! – mondta Sesshoumaru és ő is eltette a Toukijint. – Tehát, apánk mielőtt meghalt volna, még nemzett egy utódot. Sajnos, ismét egy halandó nővel állt össze. Így született meg Ishimaru. Miután apánk meghalt, útnak indultam megkeresni a Tetsusaiga-t. A tartományokat járva, a szóbeszédek nyomán bukkantam rá Ishimarura. Sajnos, az édesanyja már nem élt ekkor. Úgy döntöttem, hogy magamhoz veszem, amíg nagyobb nem lesz… Mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem szóltam róla, elmondom. Több szellem is végezni akart veled és velem. Szerencsére, te egy fához szögezve aludtál, így nem tudtak megtámadni. Én az erőmmel képes voltam védekezni, ezért nem kellett félnem. De Ishimaru még nagyon kicsi volt, hogy megvédje magát. Ezért nem mondtam el neked. Mert minél kevesebben tudják, annál nagyobb biztonságban van.

Ennyi. Most miért néztek olyan furán??? – kérdezte Sesshy, de választ meg nem várva, elindult.

NA, várjál csak egy kicsit! Tehát, ha nem akadunk össze Ishimaruval, akkor én sohasem tudom meg, hogy van egy öcsém??? Te képes lettél volna ezt örökké titokban tartani? – Kiabált Inuyasha a bátyja után.

Igen. De tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis találkozni fogtok. Az apánk testrészeiből készült fegyverek ugyanis vonzzák egymást. Ezért kerülünk mi is szembe időről-időre. Most mennem kell – Ishimarura nézett -Csak látni akartalak, hogy jól vagy-e. Nemsokára ismét eljövök, addig is legyél jó.

Rendben. Várni foglak! – mosolygott Ishimaru és integetett a távolodó Sesshoumaru után.

Inuyasha! Szerintem magadhoz kéne venni az öcsédet. Ki tudja, ki vadászik még rá. Veled biztonságban lenne.

Inuyasha, tényleg veletek mehetek?! – kérdezte Ishimaru.

Persze. Inuyasha is örül, hogy velünk tartasz – válaszolta Kagome gyorsan, mert látta, hogy Inu eléggé meglepődött Miroku ötletén, és tartott attól, hogy a féldémon elutasítaná az öccsét.

Na, de Kagome! Engem kérdezett, akkor meg miért te válaszolsz helyettem?

Mert tudtam, hogy úgyis magad mellé fogadod. Vagy nem??? – nézett szúrós szemmel a fiúra.

Öööö… de – bökte ki végül Inu.