3. Fejezet: A meglep� h�r

A menny felh�i lassan ny�ltak meg. A nap szikr�z� sugarai
el�nt�tt�k a dombokat. Shippou furcsa, agg�d� szemekkel
Kagom�ra n�zett, majd az el�tt�k ballag� Inuyash�ra:
-Nagyon furcs�n viselkedik. Olyan halk. Mi b�nthatja?
-Nem tudom. Nem mondja el. Nem er�ltetem, ha nem akar
besz�lni r�la. Hogy telt a te kar�csonyod
Shippou?-mosolygott fel a l�ny.
-J�l. Miroku Sangot nyaggatta �lland�an, valamilyen aj�nd�k
miatt, de � nem akarta elfogadni. Azt mondta durva lenne egy
k�ly�k el�tt. Nem �rtem, milyen az az aj�nd�k, amit egy
gyerek nem l�that.-mondta kiss� s�rt�d�tten.
Kagome arc�ra halv�ny p�r sz�k�tt fel. Hirtelen Inuyasha
meg�llt. Haj�t csendesen lobogtatta a sz�l. Egy alak �llt a
f�k k�zt. Arany szemei csendesen szikr�ztak, mindegyik
f�nyben volt valami hideg par�zs, mit�l fel�llt a f�lszellem
h�t�n a sz�r. Sesshomaru lassan l�pett el�. A szellem
�rz�stelen szemeivel a p�rra tekintett. Shippou f�lelm�ben a
l�ny m�g� b�jt. Mintha jeges v�zzel �nt�tt�k volna nyakon,
Inuyasha fel�bredt a csendes �llapotb�l, amint �llkapcsa
d�h�dten remegett, mik�zben f�lelmetesen higgadt b�ty�ra meredt:
-Mit keresel itt?
-Meg�reztem a szagod.
-Mit akarsz? Gondolom nem az�rt j�tt�l, hogy boldog
kar�csonyt k�v�nj!-tekergett k�r�rvend� mosoly arc�ra.
-Az emberek �s a nyomorult kis �nnepeik t�k�letesen hidegen
hagynak. Any�d v�re folyik az ereidben f�lig-meddig.
Term�szetes, hogy te is vonz�dsz ezekhez a szok�sokhoz, de
nem kellene dicsekedned vel�k. Sz�gyent hozol ap�nk v�r�re.
-Bocs�ss meg Sesshomaru, de nem az �n hib�m az hogy te sz�v
n�lk�l j�tt�l a vil�gra.
-Meg�llek...
-Sokszor hallottam m�r ezt, mondj valami �jat.
Sesshomaru megindult. Rebben�s n�lk�li arccal v�gtatott a
f�lszellem fele, mik�zben f�ktelen keze kegyetlen
„grimaszba” torzult. Az ostor, mint egy tekerg�, v�rszomjas
k�gy� csapott fel a magasba, majd s�jtott le a Tetsuig�ra.
Inuyasha kiss� h�tra esett a nagy erej� t�mad�s miatt, de
nem h�tr�lt meg. A ragyog� ostor �jra lecsapott, olyan
er�vel, hogy a bel�le kipattog� szikr�k megcs�pt�k a fi� arc�t.
-Inuyasha!-sik�tozott Kagome.
A szellem el�r�ntotta a Toukijint. A kardok �d�zul
csapkodt�k egym�st. �ssze�tk�z�s�kkor �les, f�ls�ket�t�
sip�t�s hallatszott, mintha s�rtak volna, amint egym�st
marcangolt�k az er�teljes csap�sok miatt. Az ostor tov�bbra
is tekergett a szellem ujjai k�zt, mik fogt�k a kardot is,
mint egy �n�ll� �letet �l� k�gy�, ott suhogva Inuyasha feje
k�r�l, mintha meg akarn� harapni. A k�t k�zd� hamarosan
elt�nt Kagome l�t�ter�b�l, szemei is szinte csak k�t
egym�sba belekap� foltot tudtak kivenni. Ut�nuk szaladt. A
leveg� megtelt a s�v�t� kardok hangj�val. Sesshomaru most
ereje tej�ben volt. A l�ny �jra megpillantotta �ket.
Inuyasha egy kisebb szakad�k perem�n k�zd�tt a szellemmel,
alattuk befagyott t� t�tongott. A l�ny �szre vette, hogy a
fi� m�r csak v�dekezni tud, alig tud ellen�llni Sesshomaru
gyilkos csap�sainak, kinek fegyelmezett arc�ra most egy
apr�, el�gedett mosoly villant fel. A Toukijin a magasba
emelkedett, v�rszomjas peng�j�n megcsillant a nap.
-FEKSZIK!-sik�tott fel a l�ny.
Inuyasha a m�lybe zuhant. A kard c�lt t�vesztett. Jeges
csobban�s hangja t�lt�tte meg a leveg�t, amint a fi� �tt�rte
a j�gp�nc�lt. Sesshomaru csal�dottan hunyorogni kezdett.
Arc�ra vibr�l�, fenyeget� �rny ter�lt sz�t, amint penge�les
k�rmei ragyogni kezdtek. Hirtelen arany sug�r k�s�ret�ben
j�gdarabokkal telt meg a leveg�. A szellem l�t�ter�t
el�nt�tt�k a sz�thull� „cafatok”. Sesshomaru utat nyitott a
csill�g� v�z ragyog� f�tyola k�zt, de m�r elk�sett.
�ldozatai m�r elt�ntek.
-Hol vagy Sesshomaru nagy�r?-kiab�lta Jaken.
A kis d�mon szemei felragyogtak, amint megpillantotta
szeretett nagyur�t, de hirtelen a vid�ms�gt�l sik�toz� Rin
g�zolt �t rajta:
-Sesshomaru nagy�r!
-Rin...
-Sesshomaru nagy�r, mit csin�lt�l? Mi�rt hagyt�l �gy el minket?
-Volt egy kis elint�zni val�m...-azzal a szellem sarkon
fordult a l�nnyal �s Jakennel a nyom�ban.

Inuyasha a f�ld�n hasalt Kaede kunyh�j�ban. Verejt�kz� h�t�n
kisebb sebek t�togtak, mik azonnal kezdtek beforradni.
D�h�s, �les tekintettel meredt maga el�, de az arc�n ragyog�
furcsa, fegyelmezett magatart�s nem t�nt el. Kagome vizes
ruh�val borogatta a fi� h�t�t, hogy leh�tse a verejt�kez�
izmokat, mik izgat�an hull�moztak ujjai alatt. A l�ny
gyeng�den megt�r�lte Inuyasha test�t sejmes kezeivel, miket
pr�b�lt lenyugtatni, hogy ne kezdjenek el remegni a k�jes
v�gyt�l, amit az az �lvezet ny�jtott sz�m�ra, hogy ujjai
hozz� �rhettek a f�lszellem b�r�hez. De nem engedhetett a
m�mor�t� cs�b�t�snak. Sango �s Miroku is ott voltak, kik
k�v�ncsi szemekkel n�zt�k �ket, mik�zben a szerzetes
eltakarta Shippou szemeit. Kagome pr�b�lta elrejteni arc�r�l
a p�rt �s pr�b�lta elfojtani a szemeiben dereng� k�jt.
Inuyasha nem t�r�d�tt a l�nnyal. Mintha nem is �rezte volna
a l�ny k�nyeztet� kezeit, meredt maga el�, majd lassan
megsz�lalt:
-Az az �tkozott...Majdnem meg�lt.
-Ne t�r�dj vele.
-Sosem tanul. De f�lek, hogy egyszer nem fog hib�zni.
Kagome b�lintott. A l�ny ijedten �szrevette, hogy m�r puszta
kezeivel simogatja a fi�t. Kezeit gyorsan elkapta. A
f�lszellem tekintet�t a l�nyra szegezte:
-Mi a baj Kagome?
Hirtelen Kaede l�pett be a kunyh�ba:
-Att�l tartok nem sok id�t�k van a pihen�sre.
-Mi t�rt�nt Kaede any�?-k�rdezte Sango.
-Egy v�rszomjas szellem gar�zd�lkodik a k�rny�ken. �rtatlan
embereket m�sz�rol le, falukat tesz a f�lddel egyenl�v�. De
ez nem minden. Ami sokkal nyugtalan�t�bb az az, hogy a
szellem, az egyik t�l�l� elmond�sa szerint k��rtetiesen
hasonl�t valakire.
N�h�ny m�sodperc v�szj�l�, fenyeget� sz�net k�vetkezett,
majd Kaede �reg ajkai lassan elszakadtak egym�st�l. A sz�
f�lelmetes, kegyetlen hanglejt�ssel buggyant ki a sz�j�b�l:
-Sesshomarura...
-MI?-ugrott fel Inuyasha �k�lbe szor�tva kezeit.
-�regeket, gyerekeket, f�rfiakat, n�ket �lt meg. �rtatlan
embereket.
-Az a bolond. A t�rt�ntek ut�n? Egy�ttes er�vel legy�zt�k a
Souungat. Azt hittem dr�ga b�ty�m n�mi v�ltoz�son esett �t,
de ahogy a mond�s tartja, v�rszomjas, embergy�l�l� kuty�b�l
nem lesz �leb. Tudtam, hogy nem tagadja meg a v�r�t.
-De Inuyasha? Mi van, ha csapda?-k�rdezte agg�dva
Kagome-Lehet, hogy nem Sesshomaru a tettes, hanem...
Hirtelen halk ny�g�s hallatszott fel. A l�ny az ajt� fele
tekintett. K�t f�rfi egy s�r�lt harmadikat cipelt a v�ll�n.
A sebes�lt ruh�ja mocskos volt a v�rt�l, ami hossz�,
k�m�letlen t�cs�kban fr�cs�g�tt, jelezve azt az utat,
ahonnan j�ttek. S�padt arc�t lassan felkapta �s �veges
szemeivel Inuyash�ra meredt. Remeg� ajkai m�g�l habz� ny�l
csorgott al�, mibe v�rfagyszt� v�r�ss�g is vegy�lt, mik�zben
nyelve m�g�l hal�lh�rg�t ny�g�tt:
-A f�.....hold.....Azo... a szeme..azo... a s�ga, hidegggg
szeei...
Inuyasha kirontott a kunyh�b�l �s az erd� fele vette az
ir�nyt. Kagome ut�na ny�lt, de nem �rte el. A fi� m�g
visszakiab�lt fel�j�k, miel�tt elt�nt volna a s�r�ben:
-Ne k�vessetek!


4. Fejezet: A v�rszomjas szellem

Akimoto vacogva fek�dt a lovasszek�r alatt. A n� verejt�ke
ragad�s, forr� masszak�nt hatolt a ruh�ja al�. Fogai
k�ts�gbeesetten kopogtak sz�j�ban, kezei tehetetlen�l
r�zk�dtak a f�lelem miatt, mik�zben remeg� szemeit, mik
k�nnyekkel teltek meg, a kerekek fele szegezte. Tompa
sziszeg�st hallott. L�tta, amint �ri�si karmok csap�dnak a
f�ldbe. Leveg�t sem mert venni, v�r�s�d� arca elfojtott
sik�t�s�t takarta el. Hallotta, amint a sz�rnyeteg morog,
majd a leveg�be szippant. Biztos megtal�lja, �s akkor
sz�tt�pi! Darabokra fogja t�pni! Fagyos csend k�vetkezett. A
sz�rny meg�llt, szimatol�s�t abbahagyta. A csendet kim�rt,
�hes sziszeg�s borzolta meg. Akimoto ruh�j�t nedves forr�s�g
�nt�tte el. Lassan elkezdett h�tr�lni, hogy ki tudjon t�rni
a szek�r m�sik oldal�n. K�zben a sz�tmarcangolt lovakra
tekintett. J� �g...Hirtelen a bestia f�rtelmes,
krokodilszer� pof�j�t a szek�r al� csapta �s rideg
h�ll�szemeivel a n�re meredt. A feyeget� �llkapocs az orra
el�tt csap�dott �ssze, de nem �rte el. A n�b�l k�ts�gbeesett
sikoly t�rt el�. A sz�rnyeteg sz�ja �jra kit�rult, el�ntve
Akimoto l�t�ter�t, ki m�r a fogakat se l�tta, csak a
tekerg�, h�sos nyelvet �s mag�t a l�ny gyomr�t. K�sz�lt
arra, hogy az agyarak belem�lyednek a h�s�ba, de hirtelen a
sz�rnyb�l f�jdalmas sip�t�s t�rt el�. A n� v�gre kijutott a
szek�r al�l. L�tta, amint a bestia holtan elter�l a f�ld�n
�s kig�badt, elv�r�s�d�tt szemeivel r� mered. Akimoto az
erd� fele tekintett. Feh�r haj� alak �llt a sz�lben. A n�
kezeit kit�rta, hogy k�sz�netet mondjon megment�j�nek,
mik�zben szemei h�l�s csillagokkal teltek meg:
-K�sz�n�m!
Az alak kiny�jtotta vibr�l� kezeit. Akimoto arc�ra fagyott
mosoly�r�l halk suttog�s hallatszott:
-Ne...