II: FEJEZET

Kagome meg sem tudott szólalni. Inuyasha nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne ugorjon be és ne verje jól el a riválisát. Kagome egy kicsit gondolkozott „ Ha járok Houjoval egy életre elvesztem Inuyashát. Hiába másé a szíve, én akkor is őt szeretem. Nem szabad járnom Houjoval”

-         Kagome? Kérdeztem valamit!

-         Sajnálom Houjo, de mást szeretek. – sütötte le a szemét Kagome.

-         Áh, értem. – szomorodott el Houjo. – Akkor én nem is zavarok.

Ezzel a fiú elment Kagome pedig leült az ágyra. Ekkor Inuyasha beugrott az ablakon. Kagome először szörnyen megijedt, de amikor látta, hogy Inuyasha az elfordult.

-         Mit akarsz? – kérdezte közömbösen.

-         Hát…..én….öööö ….. – rebegte Inuyasha.

-         Ha csak ennyit tudsz mondani, vissza is mehetsz! – felelte Kagome és ki akart menni.

Inuyasha azonban elkapta a kezét.

-         Várj egy kicsit! Én igazából bocsánatot szeretnék kérni, és ezt neked hoztam. – ezzel átnyújtotta a virágot.

Kagome bár vonakodva de elvette, megszagolta és elmosolyodott.

-         Köszönöm szépen. – felelte halkan.

Inuyasha egyre közelebb ment hozzá és szenvedélyesen megcsókolta.

-         De Inuyasha? Mi lesz Kikyoval? – szakadt ki Kagome Inuyasha karjaiból.

-         Nem tudom. – sóhajtott a hanyou. – Szörnyű haragra gerjed, ha megtudja, hogy már nem szeretem. De akkor is szakítani fogok vele. Miattad!

-         Oh, Inuyasha… - suttogta Kagome és újból odabújt Inuyashához. – De lassan mennünk kellene.

-         Rendben menjünk. – mondta Inuyasha és újra megcsókolta Kagomét.

A páros kézenfogva ment a kúthoz. Pár perc múlva már a középkori Japánba voltak. Bementek a faluba. Bár egy szót sem szóltak, mindenki tudta, hogy együtt vannak. Talán azért, mert szinte sugárzott róluk a boldogság….

Eltelt egypár hét. Kagome életében nem volt még ilyen boldog és talán Inuyasha sem. Minden egyes nap együtt voltak és szinte soha nem is veszekedtek. Egy nap azonban fordult a kocka. Felbukkant Kikyo. Ismét el akarta vinni magával Inuyashát, de a fiú átölelte Kagomét és szilárdan ellenállt.

-         Sajnálom Kikyo, de már nem szeretlek. – mondta Inuyasha a miko szemébe.

-         Hogy hogy nem? – kérdezte Kikyo. – Csak nem beleszerettél a reinkarnációmba?

-         De, igenis beleszerettem, sőt ha tudni akarod az a tervem, hogy amint összegyűjtöttük az Ékkőszilánkokat, elveszem feleségül!

-         Micsoda?! – Kikyo majdnem dobott egy hátast.

-         Inuyasha! – ragyogott Kagome szeme.

-         Ezt még megkeserülöd! – sziszegte Kikyo. – Megölöm a lányt, és a lelkéből ismét normális ember lehetek! Te Inuyasha pedig örökre velem maradsz!

-         Azt már nem! – kiáltott Inuyasha és előrántotta a Tessaigát.

Kikyo Lélekrablói azonban megbénították. Kikyo Kagoméhez fordult, ám a lány kilőtt felé egy nyílvesszőt. Kikyo kitért előle, és ő is kilőtt egy nyilat. A lány alig tudott elugrani előle, súrolta is a kezét. Ám ekkor megállt, és egy belső hang elkezdett hozzá beszélni:

-         Térdelj le, hunyd be a szemed, és erősen koncentrálj arra, akit igazán szeretsz!

Kagome engedelmeskedett, bár nem tudta, hogy ki beszél hozzá. Erősen koncentrált Inuyashára. Ekkor a lány körül hatalmas védőburok keletkezett, és visszaverte Kikyo minden támadását. Kikyo értetlenül nézett.

-         Ez meg micsoda?! – kérdezte meghökkenve.

Kagome kihasználta Kikyo figyelmetlenségét, és kiszabadította Inuyashát. Egymás karjaiba omoltak, Inuyasha pedig letörölte Kagoméről a könnycseppeket.

Ekkor megszólalt egy férfi és egy női hang:

-         A szerelem ereje.

Hamarosan fel is bukkantak. Inuyasha apja és anyja volt. A hanyou alig akart hinni a szemének.

-         Anya? Apa? – kérdezte meglepődve.

-         Igen, mi vagyunk. – szólalt meg Izayoi. Látom megtaláltad a szerelmet, sőt két lány is veszekszik érted. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szívtipró lesz a fiamból.

-         De én csak Kagomét szeretem. – mondta Inuyasha fülig elpirulva.

-         Látom, és ha kell az életed árán is megvédenéd. – mondta InuTaisho.

Ekkor Kikyo varázsnyila tört át. El is találta Kagomét, de a nyílvessző, mielőtt átfúródott volna a testén, a hátától kb. 1 cm-re megállt és engedelmesen leesett. Hamarosan Kikyo sikolya hallatszott. Ahol eddig a miko állt már csak egy kupac föld volt és hamvak. Kagome és Inuyasha döbbenten nézett. Végül Kagome szólalt meg:

-         M-m-mi történt?

-         Ez a szerelem. Megvéd minden ártó támadástól. – mosolygott Izayoi.

-         És Kikyoval mi történt? – kérdezte Inuyasha.

-         Felemésztette őt a féltékenység. – mondta InuTaisho. – Hát örülök, hogy megtaláltad az igaz szerelmet, fiam. De nekünk most már mennünk kell.

-         Ég veletek! – kiáltott Inuyasha miközben nézte a távolodó szüleit.

Ekkor Kagome szólalt meg:

-         Inuyasha, tényleg komolyan gondoltad…

-         Azt, hogy feleségül veszlek? – fejezte be Inuyasha mosolyogva. – Hát, persze! Örökké veled akarok élni!

-         Szeretlek Inuyasha! Teljes szívemből, és az minden vágyam, hogy melletted legyek, amíg csak élek!

-         Én is nagyon szeretlek! És remélem örökkön örökké együtt leszünk!

Ekkor ajkuk hevesen összeért. Hosszú ideig voltak így egymás karjaiban. Végül Inuyasha felkapta „mennyasszonyát” és visszamentek a faluba. Még sok Ékkőszilánk várja, hogy megkeressék. De most már egészen más lesz minden. Sokkal jobb jövő vár rájuk egymás mellett. Úgy érezték, hogy ők egyek, s a másik nélkül hiányzik belőlük valami. Ez egy új, igaz szerelem kezdete…

THE END