11. Fejezet: Hayu halála

Hayu arca nem volt csalódott, sem dühös. Tökéletesen rideg
kifejezés csillogott rebbenés nélküli képéről, miközben
fenyegető ujjait Kagome nyaka köré csavarta:
-Visszamegyünk...Soha nem fognak viszont élve látni. A
megcsonkított holttestedet fogom elküldeni neked a
keselyűkkel.-sziszegte nyugodt hangon, amint a lányt a kútba
lökte hideg kezeivel.
Hayu Kagome után ugrott. Az átjáró megnyílt. Kékes ragyogás
hulláma öntötte el a mindenséget, minek végtelen, ragyogó
mélyében a gonosz szellem és a lány fürdött. Hayu csendes
tekintettel meredt maga elé, nézve a közeledő kijárat átható
szikráit. Kagome halkan mögéje tekintett. A semmiből érkezve
vörös-fehér folt jelent meg a derengő kékség bugyborgó
habjaiban. Inuyasha volt. A félszellem előhúzta a kardját,
hogy lesújtson vele Hayura, mikor a nő egy hirtelen, higgadt
mozdulattal megfordult és ropogó ujjaival megragadta a fiú
nyakát. Inuyasha fájdalmasan felnyögött. A nő félholdja
izzani kezdett, miközben a kopár, szikrák nélküli szemben a
félszellem saját, sápadt arcát látta meg. Hayu ajkai apró
mosolyra torzultak:
-Most meghalsz te korcs...-azzal elkezdte szorítani Inuyasha
nyakát.
A félszellem szemei fájdalmasan kigúbadtak, miközben
kapálódzó kezeivel próbálta kitépni magát a gonosz gyilkos
karmai közül, mik égető, maró fény kíséretében ragyogni
kezdtek vibráló sötétséget festve mozdulatlan arcára. Kagome
nem találta íját, ezért csak egy nyílvesszőt kapott elő, mit
Hayu fele csapott. A nő könnyedén elkapta a nyilat gúnyos
vigyor kíséretében:
-Ezzel akarsz megölni? Egy közönséges halandó nem ölhet meg!
Kagome arcára kárörvendő mosoly burjánzott fel:
-Úgy tűnik engem nem figyeltél meg eléggé. Nem igazán vagyok
átlagos!
Ekkor feledhetetlen dolog történt. Hayu sárga szemein
megtört a jég, amint üresen tátongó pupillája
összezsugorodott a döbbenettől. A nyíl ragyogni kezdett a
keze közt tiszta fénnnyel borítva el arcát, mi torzzá vált a
fájdalom miatt, amint a tárgy felrobbant az ujjai közt,
cafatokra tépve szét. Hayu döbbenten eleresztette Inuyasha
nyakát, ki kitépte a nő öve mögül Jaken botját és a
Tensaigát, majd lecsapott a Tetsuigával. A nő fagyos
tekintete megakadt a páron, miközben görcsösen kinyújtotta
épen maradt kezét a közeledő kijárat fényeit próbálva
elérni. Haja csendesen lobogott, miközben teste
kettészakadt. Torz ajkai döbbenten szakadtak el egymástól,
mikből süvítve buggyantak elő utolsó szavai, miket a FORRÓ
gyűlölet szült meg:
-Ő....Csak egy korcs......És Ő...............Csak egy
ember................
Az izzó félhold villogva kialudt...Hayu teste megrekedt a
két világ közt. Kifeszített, fehér árnyként ragyogott a
szikrázó hullámokban, egyre kissebbé válva, majd végleg
eltűnt a pár szeme elől, amint elnyelték a derengő habok a
végtelen, sötét kékséget téve meg sírjaként.
Inuyasha és Kagome az alagút végéhez tekintettek. A fény
elöntötte a látóterüket. Végre talajt érezhettek lábuk alatt.