Valentin nap

Írta: Iwiiiii

Kagome épp rohant a kút felé. „Nem igaz, már megint kések, Inuyasha meg fog ölni. Ráadásul még a Valentin-napi ajándékát sem tudtam becsomagolni. Ebből baj lesz.” aggódott, majd egy könnyed mozdulattal beleugrott a kútba és pár másodperc múlva már a középkori Japánban volt.

-         Kagome? – hallatszott Inuyasha hangja felülről.

-         Ki más? – kiabálta a lány, majd kimászott a kútból.

Február 12.-e volt aznap, de ennek ellenére csodálatos volt az idő. Míg a modern Tokióban havazott, itt mindent virágok borítottak és lágyan melengetve sütött a nap. Kagome lerakta hatalmas hátizsákját, majd körülnézett. Inuyashán kívül csak Sango, Kirara és Shippou volt ott.

-         Miroku? – kérdezte.

-         Miroku? – csattant fel Sango dühösen. – Biztos valamelyik csinos lányka lelkét ápolgatja.

-         Tegnap érkezett egy vándorcirkusz a faluba, és azzal jött pár akrobata lány is. Biztos ott van – mondta Shippou, kiegészítve Sango történetét.

-         Aha – mondta Kagome, majd eltöprengett.

-         Kagome, mondd csak, mikorra is beszéltük meg, hogy itt leszel? – zavarta meg a lányt Inuyasha – Tudod, hogy mennyit vártunk rád? Azt sem tudtuk, hogy hol lehetsz! Vagy azt, hogy mi történt veled! Máskor ne késs!!! – torkolta le a lányt a félszellem.

-         És? Itt vagyok, akkor meg nem mindegy? – válaszolt a lány ugyanolyan hangnemben, mint előtte Inuyasha.

-         Fehh… - Inuyasha morcosan elfordult – Visszamegyek a faluba, elviszem a táskád, majd gyere, ha megvigasztaltad Sangot! – Inuyasha már vette volna fel a táskát, mikor Kagome odaugrott és kitépte a kezéből. Ugyanis eszébe jutott, hogy abban van a Valentin-napi ajándéka Inuyashának.

-         Bocsi, de ez most kell nekem…

Inuyasha értetlenül állt egy darabig, majd megvonta a vállát és elment.

-         Azt hiszem, én is megyek, van még valami elintéznivalóm – mondta Shippou – Gyere Kirara, kísérj el! – azzal ők is eltűntek.

-         Na, miután mindenki elment, elmondod, hogy mi történt? – Kagome leült Sango mellé egy fa tövébe.

-         Aha – Sango elmorzsolt egy könnycseppet, majd elmondta részletesen a történteket.

Kagome elhatározta, hogy Valentin-nap alkalmából összehozza Sangot és Mirokut. Már csak a szerzetessel kellett beszélnie.

Vacsoránál már mindenki ott volt, Mirokut is beleértve. Miután mindenki jóllakott, Kagome félrevonta Mirokut, hogy kifaggathassa az érzelmeiről, melyeket Sango iránt érez.

-         Miroku, miért bántottad meg már megint Sangot? – tért rá rögtön a lényegre Kagome.

-         Micsoda? Én??? Megbántottam?… Ja, biztos azokon a cirkuszi lányokon akadhatott ki… Pedig semmi nem történt. Eskü! – mentegetőzött a szerzetes, miután Kagome eléggé furcsán nézett rá.

-         Ha nem történt semmi, akkor meg miért nem próbáltál beszélni vele?

-         Próbáltam, de nem akart meghallgatni. Nem hisz nekem, hogy csak őt szeretem.

-         Ha tényleg szereted, akkor egyáltalán minek flörtöltél azokkal a lányokkal?

-         Tudod… - Miroku kicsit elpirult – akkora a kísértés, meg nem tudom, hogy mennyi időm van még – felemelte a kezét, amelyen a lyuk volt – és mindenképpen kell valaki, aki a gyermekeim anyja lesz. Kagome…

-         Nem, nem és nem. Meg se kérdezd!!! – kiabálta Kagome.

-         Jól van na, csak egy próba volt.

-         Figyelj Miroku! Van egy ötletem, hogy Sangot hogyan hódíthatnád meg.

-         Tényleg? Na mondd, figyelek! – felcsillantak a szerzetes szemei.

-         Szóval, nálunk, Tokióban van egy szokás… február 14.-én megajándékozzuk a szerelmünket valami aprósággal. Ezt Valentin-napnak hívják. Mi lenne, ha te is adnál valamit Sangonak szerelmed jelképéül?

-         Ez jó ötlet, de fogalmam sincs, hogy mit adhatnék? Valami sexi fehérneműt?

-         Nem, valami más kell, ezzel csak azt érnéd el, hogy felpofozzon – csóválta a fejét Kagome.

-         Akkor egy csokor virág megtenné? Vagy esetleg egy szörnyirtó felszerelés?

-         Szerintem a virág jó lesz, meg esetleg egy doboz bon-bon, vagy ékszer…

-         Mi az a bon-bon? – kérdezte Miroku bátortalanul.

-         Csokoládé. Tudod, amit már mutattam egyszer. Shippou imádja, és azt is tudom, hogy Sangonak melyik a kedvence.

-         Rendben – mosolyodott el a szerzetes – kérlek, gondoskodj a bon-bonról, én pedig szerzek valahonnan egy csokor virágot és ékszert.

Másnap reggel, Miroku sehol sem volt. Összvisz egy cédulát találtak, amelyen az állt: „Elmentem, ne keressetek, majd jövök. Miroku”

Eközben Miroku épp egy erdei ösvényen baktatott, hogy megtalálja az ország legelismertebb ötvösét. Miközben ment, furcsa zajokra lett figyelmes. Ahogy közelebb lépett, a hang irányába, meglátott egy gyönyörű lányt, aki ájultan terült el a földön. Felette vagy 3 szörny állt és azon tanakodtak, hogy kinek melyik rész jusson a lányból. Miroku túl kockázatosnak tartotta a szélörvényt, ezért a botjával támadt a szörnyekre. Miután sikeresen végzett velük, odatérdelt a lányhoz.

-         Kisasszony, kisasszony! Jól van? Ébredjen fel!

-         Hm… - a lány erőtlenül nyöszörgött, majd résnyire nyitotta a szemét.

Így még jobban látszott, hogy milyen szép. Barna derékig érő haja fonatban volt összefogva, méregzöld szemei homályosan csillogtak a félelem miatti könnycseppektől. Bársonyos barackszín bőrét jól kiemelte a vajsárga és lila színű kimonó.

-         Kisasszony, jól van? – Miroku megfogta a lány csuklóját és fölé hajolt.

-         I… igen… köszönöm, hogy megmentett – a lány felült, mielőtt Miroku még akcióba lendülhetett volna.

-         Nincs mit. Egy szerzetesnek kötelessége a hölgyeken segíteni, ha bajba kerülnek.

-         Kérem, kövessen apámhoz, aki megjutalmazza magát, e nemes cselekedetéért.

A lány felállt, bár még kicsit támogatni kellett. Ennek Miroku kifejezetten örült, de nem élt vissza a helyzettel, mert elhatározta, hogy bebizonyítja magának és Sangonak is, hogy csak őt szereti.

Mikor elértek egy faluba, egy díszes házhoz vezette a lány a szerzetest.

-         Itt is volnánk, apám a falu kovácsa és híres ötvös. Bármit kér, megadja önnek.

-         Kérem, tegezzük egymást, így annyira feszengve érzem magam.

-         Rendben – mosolyodott el a lány, akinek Miroku nagyon tetszett.

Miután bementek a házba a lány az apja elé vezette a szerzetest.

-         Apám, ez a férfi megmentette az életemet, mikor 3 szörny rám támadott. Miután magamhoz tértem elhoztam hozzád, hogy bátorságáért megjutalmazd.

-         Köszönöm fiatalember, hogy megmentette a lányomat. Bátorságáért kérjen, amit akar. Gondolom önt is elbűvölte lányom szépsége. Megemlítem, hogy nincs eljegyezve, ha ön is ezt akarja, szívesen nőül adom magához.

-         Oh… - Miroku először szóhoz sem tudott jutni – nagyon megtisztelő ajánlat, de nekem már van választottam, ha el is kell, hogy szomorítsam. Neki szeretnék egy ékszert készíttetni. Eredeti célom is az volt, hogy megkeressem magát.

-         Akkor hát… - tárta szét a karjait az ötvös – jöjjön és válasszon egyet azokból az ékszerekből, amik vannak.

Miroku követte a férfit egy kis műhelybe. Ott egy üvegvitrinben sorakoztak a csodálatosabbnál csodálatosabb ékszerek. Nyakláncok, gyűrűk, karkötők és fülbevalók. Miroku egy gyémántberakásos gyűrűt és egy smaragdokkal kirakott nyakláncot és karkötőt választott. Miután búcsút vett a lánytól és apjától elindult visszafelé.

Estére érkezett meg, de már mindenki aludt. Gondolta nem ébreszti fel a társaságot, így ő is elvonult aludni.

Másnap reggel Valentin-napra virradt. Csodálatos volt az idő, madarak csicseregtek és csak úgy burjánzott az édes virágillat. Miután Miroku felébredt, elhatározta, hogy megkockáztatja és bemegy Sango szobájába. Összeszedte az ajándékokat, amit Kagome előre odakészített neki, hogy ezekre már ne legyen gondja, mikor megérkezik. Sango ajtaja előtt állva vett egy mély lélegzetet és bekopogott. A lányt már ébren találta, mikor benyitott.

-         Miroku? Te vagy az? Hol voltál tegnap?

-         Szia Sango. Beszélnem kell veled – odaállt a lány elé és belekezdett – Sango, én nagyon szeretlek, és ezt be akarom bizonyítani neked. Kagométől tudtam meg, hogy a mai napon van a szerelmesek napja, amit náluk Valentin-napnak hívnak. Készültem neked egy kis aprósággal… - átadta a virágot és a bon-bont is.

-         Oh… - Sango meg sem tudott szólalni a meghatottságtól – Miroku… - felállt és a szerzetes nyakába ugrott örömében – Nagyon köszönöm neked. De én nem tudtam erről, ezért nem készültem semmivel.

-         Nem baj, azzal okoznád a legnagyobb örömet, ha… - a szerzetes letérdelt- Sango, lennél a feleségem és a gyermekeim anyja? – elővette a gyémántgyűrűt, és a lány elé tartotta. A gyűrű mellett ott volt a karlánc és a nyaklánc is.

-         Miroku… - a lányból kitört a sírás – Igen, len-nék, lennék a feleséged – próbálta visszatartani a könnyeit, több-kevesebb sikerrel.

Miroku odalépett hozzá, és felhúzta az ujjára a gyűrűt, majd szorosan átölelte. Nem szóltak, mindketten hallgatták a másik boldog szívverését, bár Sango még kicsit hüppögött. „Cssss” mondta Miroku és letörölte a lány könnyeit. Majd felemelte a lány fejét az állánál fogva és megcsókolta.

Reggelinél kézen fogva jelentek meg, az örömtől majd’ kicsattanva. Kagome váltott Mirokuval egy cinkos mosolyt.

-         Nocsak, veletek meg mi történt? – kérdezte Inuyasha.

-         Miroku és én, szóval összeházasodunk! – mondta el az örömhírt Sango.

-         Hiszen ez csodálatos! Gratulálok nektek! – mondta Kagome, majd átölelte Sangot – Mindent el kell mesélned reggeli után!

-         Rendben – bólintott Sango.

-         Én is gratulálok – Mondta Inuyasha, bár ő a helyén maradt.

-         Jaj de jó, és mikor lesz az esküvőtök? – kérdezte boldogan Shippou.

-         Azt még nem tudjuk – mondta Miroku – de az biztos, hogy nem halogatjuk sokáig.

Reggeli után Kagome odament Inuyashához az ajándékával.

-         Te nem Sangoval akartál beszélni? – kérdezte a félszellem.

-         De, de ezt még át akarom neked adni – Kagome átnyújtotta a szívecskés csomagolópapírba rejtet meglepetést. – Boldog Valentin-napot Inuyasha.

-         Köszönöm, de ezt miért kaptam? Hiszen nincs is születésnapom.

-         Valentin-nap van, a szerelmesek napja. Inuyasha én nagyon szeretlek, és ezzel is ezt akartam bizonyítani neked. Mire vársz? Bontsd ki az ajándékodat!

Inuyasha letépte a csomagolást és egy nyakláncot talált benne, amin egy medál függött. Mikor kinyitotta a medált, a belsejében a saját és Kagome neve volt olvasható. A nyakába akasztotta a láncot, majd átölelte a lányt.

-         Nagyon köszönöm neked, ez csodálatos. Én is szeretlek, és örülök, hogy velem vagy, és remélem, hogy örökké velem maradsz.

Inuyasha megcsókolta Kagomét.

A nap további része mindkét párnak csodálatosan telt, majd este egy Valentin-napi gyertyafényes vacsorával ünnepelték meg a szerelmesek napját.

The End és Mindenkinek boldog Valentin-napot!!!