|
Sesshoumaru örksége I.-by Iwiiiii
Iwiiii 2006.02.25. 21:20
Sesshoumaru öröksége
Írta: Iwiiiii
1. Fejezet
*megjegyzés: Sesshoumarunak mindkét karja megvan.
Sesshoumaru és kis csapata immár 10 éve együtt vannak jóban-rosszban. Rin felcseperedett és gyönyörű nővé érett. Jaken és Sesshoumaru semmit nem változtak hozzá képest.
Egy nyári reggelen Rin a madarakat figyelte, amint a tó fölött repkedtek, melyen épp megcsillantak a nap első sugarai. A fű harmattól volt nedves és kellemes virágillat terjengett. Azon gondolkozott, hogy az elmúlt tíz év során milyen megnyilvánulásai voltak Sesshoumarunak felé. Szereti-e vagy sem? Vagy csak szánalomból nem küldte még el? Ezeken a fontos dolgokon gondolkodott, mikor valaki megfogta a vállát.
- Jó reggelt Rin – hallotta a már jól ismert hűvös hangot.
- Jó reggelt neked is, Sesshoumaru. – már nem hívta nagyúrnak, bár ugyanúgy tisztelte, mint anno.
- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?
- Csak nézem a napfelkeltét, és gondolkozok. Szerinted nem gyönyörű a nap, ahogy a sugarai táncolnak a tó tükrén?
- Öhm… de – Sesshoumarut az ilyen dolgok nem igazán érintették meg.
- Gyere, ülj le, és nézzük együtt!
- Bocsáss meg Rin, de nekem dolgom van. Maradj itt Jakennel és készítsetek magatoknak valami reggelit! – azzal sarkon fordult és elindult a közeli erdőbe.
Rin várt egy kicsit, de kíváncsisága a szellem után vitte. Annyira kíváncsi volt, hogy reggelenként a Nagyúr hova tűnik el mindig. Ahogy az erdei ösvényen haladt egyre beljebb, látta, hogy nem messze van egy forrás. Ekkor jutott eszébe, hogy biztos az táplálja a tavat. Elbújt az egyik fa mögé és leste, hogy hol van Sesshoumaru. A szellem épp a kimonóját vette lefele, épp fürdeni készült. A lány rettentően elpirult, és visszarohant a táborukhoz.
„Miért is kellett nekem ennyire kíváncsinak lennem? Biztos megérezte a szagomat, és mit fog rólam gondolni ezután? Hogy kémkedek?” Rin teljesen kétségbe volt esve, hogy mi fog történni ezek után.
Eközben Sesshoumaru is épp azon gondolkozott, hogy Rin miért jött utána. „Vajon mit akarhatott? És meglátott?… Látta a testemen lévő óriási sebet, ami azóta nem gyógyult be, mikor még évekkel ezelőtt megmentettem?… Hjaj, Rin, mennyire megváltoztál!”
Miután visszatért Sesshoumaru táborba, nem szólt az incidensről, bár észrevette, hogy Rin milyen távolságtartó.
- Jó reggelt Sesshoumaru nagyúr! – köszöntötte Jaken – Mivel szolgálhatok reggelire?
- Köszönöm Jaken, nem kérek semmit. Egyetek, utána indulunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
