2. Fejezet

-         Ma hova megy�nk Sesshoumaru nagy�r? Ma is k�zd�nk szellemekkel? Vagy csak c�ltalanul bolyongunk? Oops, ezt nem kellett volna mondanom. Bocs�ss meg Sesshoumaru nagy�r! – hajlongott Jaken.

Sesshoumaru eleresztette a f�le mellett a megjegyz�st, �s Rinhez fordult.

-         Mondd csak Rin, mi�rt van kedved m�g most is vel�nk tartani?

A l�ny zavar�ban elpirult.

-         ���… nem is tudom. Nekem nincs senkim, �s veletek legal�bb biztons�gban vagyok. Ti vagytok az �n csal�dom. De mi�rt k�rded? Tal�n valami gond van velem?

-         Nem, csak k�v�ncsi voltam… akkor indulhatunk?

Mik�zben mentek, Rin Sesshoumaru k�rd�s�n gondolkozott. „Vajon mi�rt k�rdezte? Tal�n t�nyleg �rdeklem, �s t�r�dni pr�b�l velem? �hh, ez k�ptelens�g. T�z �ve tartok vele, �s eddig csak ritk�n fordult el�, hogy ak�r csak r�m mosolygott volna. Semmit sem tett az�rt, hogy csak kicsit is megismerjen. De neki k�sz�nhetem az �letemet. Az, vajon jelent valamit, hogy anno megmentett? Sesshoumaru, Sesshoumaru, b�rcsak tudn�d, hogy �n val�j�ban mennyire szeretlek. De te �gysem viszonozn�d az �rz�seimet. Hisz’ m�g mindig a t�z �vvel ezel�tti kisl�nyt l�tod bennem.” Amint ezeken a k�rd�seken j�rt az esze, �szre sem vette, hogy mennyire eltelt az id�. M�r d�lut�n volt.

-         Sesshoumaru, nem �llunk meg valahol? Kicsit lepihenn�k, kif�rasztott ez a sok gyalogl�s.

-         Nem. �lj fel Ahun h�t�ra, ha nem b�rsz tov�bb menni!

„Na tess�k. �n mondtam, hogy egy cseppet sem �rdekli, hogy mi t�rt�nik velem. „�lj fel Ahun h�t�ra!” K�sz�n�m a t�r�d�st Sesshoumaru!” gondolta mag�ban Rin m�rgesen, mik�zben majdnem �tf�rta tekintet�vel a szellemet.

-         Rin, mondd csak nyugodtan, hogy mit akarsz! – sz�lt Sesshy, mik�zben h�tra sem n�zett.

-         Nem sz�ltam semmit! – v�laszolta a l�ny dacosan.

„Jaj, tal�n gondolatolvas�? Nem, az lehetetlen.” Gondolta ijedten Rin.

M�r esteledett, a nap m�g utols� sugarait sz�rta a t�jra. Miut�n Sesshoumaru �gy hat�rozott, hogy egy k�zeli erd�sz�len t�boroznak le, Jaken �s Rin elindultak f�t gy�jteni.

-         Jaken, mondd csak, Sesshoumaru tudja a gondolatainkat olvasni?

-         Nem tudok r�la, hogy a nagy�rnak lenn�nek ilyen k�pess�gei. B�r a mai nap folyam�n, el�gg� sz�r�san n�zt�l r�, biztos azt �rezte meg.

-         �rtem. K�sz�n�m a seg�ts�gedet.

-         Ugyan m�r, �n nem seg�tettem semmit – Jaken kicsit zavarban volt.

Miut�n visszavitt�k a gy�jt�tt f�t, Jaken meggy�jtotta azt, �s Rin vacsor�t k�sz�tett. Ezut�n �gy gondolta, hogy a k�zelben l�v� patakhoz megy f�rdeni. �pp sz�lni akart Sesshoumarunak, hogy hova megy, de a szellem nem volt sehol. �gy k�nytelen volt Jakent�l elk�rezkedni.

M�r der�kig a patakba g�zolt, mikor megl�tott valamit. Gyorsan egy nagyobb szikla m�g� h�z�dott, mert f�lt, hogy esetleg egy v�zik�gy� az. Mikor jobban megn�zte, l�tta, hogy nem sz�rny, csup�n egy ez�st�s haj� ember.

-         Sesshoumaru? – k�rdezte Rin a szikla m�g�l.

-         Ki az? Rin te vagy? Hol vagy? – Sesshoumaru zavartan n�zett k�rbe, mik�zben tekintet�vel kereste a l�nyt.

-         Itt vagyok a szikla m�g�tt. K�rlek, ne gyere ide! – felny�jtotta a kez�t, hogy a szellem k�nnyen �szrevegye – Csak f�rdeni j�ttem. Nem lopakodtam ut�nad – egy hirtelen �tlett�l vez�relve tov�bbfolytatta – �s reggel sem akartam k�mkedni ut�nad. Csak k�v�ncsi voltam. De nem l�ttam semmit. Bocs�ss meg, k�rlek.

-         Megbocs�tok. Gyere ki a szikla m�g�l! – k�rte szigor�an Sesshoumaru.

-         Nem megyek! Nem akarom, hogy megl�ss!

-         Gyere ki, azt mondtam!

-         Nem! Vagy akkor fordulj el!

-         Rendben – v�laszolta Sesshy, b�r titkon k�v�nta a l�ny l�tv�ny�t.

„Olyan r�gen van m�r velem, �s eddig egyszer sem akart elszakadni t�lem. Hi�ba vagyok vele rideg �s t�vols�gtart�, � velem van. Jaj Rin, nem is tudod, hogy itt bel�l, a fagyos arcom m�g�tt, milyen melegs�g d�l, ha csak r�d n�zek.” Sesshoumaru gondolatai ekk�pp cik�ztak, mikor Rin sz�lt, hogy megfordulhat.

-         Rendben megfordulhatsz. De mi�rt akartad, hogy el�j�jjek? – szorosan mag�ra h�zta kimon�j�t, amit nem k�t�tt meg, mert m�g vissza akart menni, f�rdeni.

-         M�r nem is tudom. Csak l�tni akartam, hogy te vagy-e val�j�ban.

-         Te… - Rin m�r �gy is el�g d�h�s volt a szellemre, de ezen a ponton betelt a poh�r - …szem�t! Ez�rt kellett kij�nn�m?! – oda szaladt Sesshoumaruhoz �s m�rg�ben elkezdte verni a szellem mellkas�t, amin nem volt rajta a p�nc�l.

-         Na, ebb�l el�g. Ma el�g harcias vagy – Sesshoumaru megragadta Rin csukl�j�t.

-         Harcias? Tudod mi�rt? Mert te csak f�jdalmat b�rsz okozni mindenkinek. Figyelembe sem veszel engem, mindig csak a magad jav�t figyeled! Nem tudn�l kicsit kedvesebb lenni? El�g lenne annyi is, ha n�ha megk�rdezn�d, hogy �rzem magam! – d�h�sen Sesshy szem�be n�zett.

-         Meg szoktam k�rdezni – menteget�z�tt a szellem.

-         Persze, de csak azut�n, miut�n �pp egy szellemet kaszabolt�l sz�t a fejem felett! Azon k�v�l sohasem. Ha csak kicsit kedvesebb lenn�l, ha csak ennyire kicsit, akkor tal�n nem gondoln�k r�d �gy, mint egy feh�r pr�mes h�emberre!

-         �gy jobb? – Sesshoumaru mag�hoz h�zta a l�nyt, �s szorosan �tkarolta a derek�t.