3. Fejezet - Sesshoumaru… eressz… el! - megpr�b�lta ell�kni mag�t�l a szellemet, de az nem hagyta mag�t. – Ez f�j! Ne szor�ts! A szellem enyh�tett a szor�t�son, de m�g mindig nem engedte el a l�nyt. Rin pr�b�lt szabadulni, de nem siker�lt neki. „Jaj, mi�rt is kellett j�rtatnom a sz�mat, most vajon mit fog velem tenni? Hidegv�rrel meg�l?” Ilyen r�mk�pek villantak Rin agy�ba. „Olyan j� volna Rin m�lnasz�n� ajkaihoz �rni. Csak kicsit. Nagyon kicsit. �gy k�v�nom.” Sesshoumaru egyfolyt�ban a l�ny arc�t f�rk�szte. Ebben a pillanatban pont egym�s szem�be n�ztek. Mind a ketten meglep�dtek, ahogy a m�sik szem�b�l ugyanazt az �rz�st siker�lt kiolvasniuk. Nem sz�ltak semmit, csak ajkuk k�zeledett egym�s fel� gyors temp�ban. Percekig �lltak egym�s karjaiba fon�dva, �nfeledten cs�kol�zva. - Sesshoumaru… k�rlek… hagyjuk abba. Vissza kell menn�nk Jakenhez. Nem szeret egyed�l lenni, m�g a v�g�n megl�p �s elviszi Ahunt is. K�rlek, most menj el, szeretn�k megf�r�dni – Rin eltolta mag�t�l a szellemet, majd megv�rta, m�g az elmegy. „Igen, megcs�kolt! � is szeret! Szeret!!! Ezt el sem b�rom hinni! Ahogy �tkarolt izmos karjaival… egyszer�en olvadoztam.” Rin �jra �s �jra felid�zte a cs�kot, �s mindannyiszor megbizonyosodott r�la, hogy nem �lmodta az eg�szet. Mikorra visszat�rt, m�r csak Sesshoumaru volt �bren. R�mosolygott a l�nyra, majd mag�hoz h�vta. Rin meglep�d�tt ezen a viselked�sen, de az�rt oda�lt a szellem mell�. Nem sz�lt egyik�j�k sem, szavak n�lk�l is �rtett�k egym�st. Rin nekid�lt Sesshynek, majd a karjaiban aludt el. M�snap reggel �rezte, hogy f�zik. R�snyire nyitotta a szem�t, de Sesshoumarut sehol sem l�tta. Felkelt, �s elindult, hogy az erd�ben reggelire val�t gy�jts�n. Amikor a patakhoz �rt, �vatosan k�r�ln�zett, nem akart mag�nak kellemetlen perceket szerezni. Egy kicsit v�gyott arra, hogy megleshesse szerelm�t, de csal�dnia kellett, Sesshoumaru nem volt ott. �gy nekil�tott hal�szni egyed�l. P�r perc m�lva hangokat hallott a bokrok k�z�l. Nagyon megr�m�lt, �s f�lelme nem is volt alaptalan, mert egy rabl�banda j�tt a patakhoz, megitatni a lovaikat. Rin elb�jt, de nem volt el�g �gyes, ez�rt �szrevett�k. Hi�ba menek�lt, a f�rfiak elkapt�k. - Eresszetek el! – kiab�lta r�m�lten. - Nocsak, itatni j�tt�nk �s milyen csinos, form�s le�nyz�ba botlottunk – vigyorgott az egyik bandatag. - Nem vissz�k el a nagy�rnak? Biztos kedv�re val� l�ny lenne. Minket pedig b�kez�en megjutalmazna, hogy milyen aj�nd�kot hoztunk neki! – elm�lkedett egy m�sik f�rfi. - Ne! Eresszetek el! �gyis megb�nj�tok! Sesshoumaru meg�l titeket egyt�l egyig, ha nem engedtek szabadon! - Ki az a Sesshoumaru? Tal�n valami koszos parasztember? �gysem tud elb�nni vel�nk – elkezdett kacagni a f�rfi. - Val�ban �gy gondolj�tok? – sz�lt egy m�ly �s h�v�s hang a f�rfi h�ta m�g�l. - Sesshoumaru! – csillant meg Rin szeme. - De… de… hiszen ez egy szellem! Menek�lj�nk! – adta ki a parancsot a bandit�k vezet�je, de m�r k�s� volt. Sesshoumaru el�kapta a Toukijint �s egy suhint�ssal v�gzett a rabl�kkal. Rin megk�nnyebb�lten szaladt hozz�, �s �lelte �t. Azt hitte, hogy a Nagy�r m�r sohasem j�n �rte, �s a rabl�k �ldozat�v� v�lik. Egy�tt indultak vissza a t�borba. - Rin, j�l vagy? – k�rdezte Sesshoumaru. - Igen, h�la neked. Megmentetted az �letemet… megint. Miut�n vissza�rtek, �sszepakoltak �s folytatt�k �tjukat. Napok m�lva el�rt�k a kit�z�tt c�lt, egy szellemek lakta falvat az �szaki-hegyek k�zt. Itt �ltek a kutyad�monok �s csal�djaik. Sesshoumaru kis csapat�val a falu vezet�j�hez ment el�sz�r. A vezet� h�za kit�nt a t�bbi k�z�l, magasabban fek�dt, egy dombtet�n. A h�z k�lsej�n arany kutyad�monok harc�t alacsonyabb rend� szellemekkel meg�r�k�t� metszett volt. Bent szint�n arannyal d�sz�tettek mindent. A vezet� egy hatalmas teremben v�rt r�juk. - �dv�z�llek Sesshoumaru. Mi j�ratban vagy errefel�? M�r r�g�ta nem l�ttalak. Ha pontos akarok lenni, 30 �ve. Bemutatn�d a k�s�retedet is? – fogadta �ket a vezet�, aki egy id�s�d�, magas termet� szellem volt. Neki is szint�n aranysz�n� szemei, h�tk�z�pig �r�, �sszefogott ez�st�s haja volt �s m�lyk�k kimon�t viselt aranysz�n�, vastag �vvel. - �n is �dv�z�llek, nagy InuTaiki – Sesshoumaru meghajolt - Hossz� �ton vagyok t�l, am�g el�bed j�rulhattam. Egy d�mont keresek. Neve Michiyo. Hallott�l r�la valamit? A k�s�retem, a szolg�im Jaken �s Rin.