4. Fejezet - Nem hallottam róla még sohasem. De lehet, hogy valamelyik emberem tud majd neked segíteni. Addig is, fogadd el meghívásomat éjszakára mondta Taiki. - Lekötelezel vele – Sesshoumaru ismét meghajolt, majd kiment a teremből. Rin és Jaken szintén meghajoltak és ők is távoztak. Rin gyors léptekkel Sesshoumaru mellett termett. - Ki az a Michiyo? Mit akarsz tőle? Miért mondtad, hogy a szolgád vagyok és egyáltalán meddig maradunk? Kiráz a hideg ennyi szellemtől. - Rin fejezd be! – szólt rá hűvösen a démon. – Addig maraduk, amíg meg nem találom őt. Beszélnem kell vele olyan dolgokról, amik nem rád tartoznak. - Valamire még mindig nem válaszoltál. - Azért mondtam, hogy a szolgám vagy, mert így biztonságban leszel, amíg itt vagyunk. Miután Taiki szolgái elszállásolták őket, Sesshoumaru ismét bement a nagyterembe. Most csak a vezető és ő voltak bent. - Miért keresed Michiyot? – kérdezte Taiki. - Tudnom kell, hogy hol van, beszélni akarok vele. - Sajnálom, ez nem lehetséges. 10 éve meghalt. Épp hadjáratot vezetett, és az egyik csata során szerzett vágási seb miatt elvérzett. Már nem tudtuk megmenteni. Sajnálom Sesshoumaru – Taiki felállt és együtt érzően Sesshoumaru vállára rakta a kezét. Sesshoumaru sokáig kereste a szavakat, amit a megdöbbentségtől először nehezen tudott csak kimondani. - Meg… halt? És ezt nekem miért nem mondtátok el? – megtörölte szemeit – Miért nem szóltatok, hogy Michiyo meghalt??? Hogy nincs többé?? Miért nem küldtetek hírvivőt, hogy tudassátok velem? Pedig tudtad, hogy mennyit jelentett számomra! – Sesshoumaru a dühtől és kíntól eltorzult arccal Taikinek esett. - Sesshoumaru, most hagyd abba! – miután a szellem kicsit lenyugodott, Taiki folytatta - 30 éve feléje sem néztél! Nem is érdeklődtél hogyléte felől. Ezek után még te várod el, hogy értesítsünk? Egyébként halála előtt direkt kérte, hogy ne szóljak neked. Sajnálom, de nem tehettem mást. Sesshy megkövült arccal hallgatta a történteket, majd kiviharzott a teremből becsapva maga mögött az ajtót. A falu mögötti tisztásig meg sem állt. Ott, az egyetlen álló fa tövébe leült, és ismételten felidézte a vezető szavait. „Halála előtt direkt kérte, hogy ne szóljak neked” Ez a mondat kavargott a fejében, mikor valaki odalépett hozzá. - Sesshoumaru, valami baj van? - Menj innen Rin, nincs semmi baj, csak egyedül akarok lenni. MENJ MÁR! – kiabált rá a szellem. Rin kicsit csalódottan, de elment. Sesshoumarunak este felé sem volt jobb kedve, de már teljesen lenyugodott. A délután folyamán járt Michiyo sírjánál is. Rinnek sikerült kikönyörögnie, hogy, mint személyi szolgálónak, Sesshoumaru mellett van a helye. Így a szellemmel egy szobába került. Szegény Jaken pedig az istálló melletti faházban kényszerült meghúzni magát éjszakára. Mikor már mindenki elment a saját hálóhelységébe, Rin óvatosan odaült az ablakon kibámuló Sesshhez. Az ég feketés-kék háttere előtt gyönyörűen ragyogtak a csillagok, körbevéve a sápadtan világító holdat. Rin némán figyelte az eget, bár néha-néha a nagyúrra nézett. - Sesshoumaru… - szólt félénken. - Igen? Azt szeretnéd tudni, hogy délután miért voltam veled olyan goromba? Nos, arról nem szeretnék most beszélni. - De, ha nyomja a lelkedet, akkor nekem igazán elmondhatnád. - De nem akarom… Rin, te ugye sohasem hagysz magamra? - Nem. De miért kérded? Sesshy válasz helyett odahajolt a lányhoz s megcsókolta. - Ez mindent elárult? – lehelte a szellem a lány fülébe. - Mindent. Én is szeretlek. – suttogta Rin majd újra megcsókolta Sesshoumarut.