4. Fejezet - Nem hallottam r�la m�g sohasem. De lehet, hogy valamelyik emberem tud majd neked seg�teni. Addig is, fogadd el megh�v�somat �jszak�ra mondta Taiki. - Lek�telezel vele – Sesshoumaru ism�t meghajolt, majd kiment a teremb�l. Rin �s Jaken szint�n meghajoltak �s �k is t�voztak. Rin gyors l�ptekkel Sesshoumaru mellett termett. - Ki az a Michiyo? Mit akarsz t�le? Mi�rt mondtad, hogy a szolg�d vagyok �s egy�ltal�n meddig maradunk? Kir�z a hideg ennyi szellemt�l. - Rin fejezd be! – sz�lt r� h�v�sen a d�mon. – Addig maraduk, am�g meg nem tal�lom �t. Besz�lnem kell vele olyan dolgokr�l, amik nem r�d tartoznak. - Valamire m�g mindig nem v�laszolt�l. - Az�rt mondtam, hogy a szolg�m vagy, mert �gy biztons�gban leszel, am�g itt vagyunk. Miut�n Taiki szolg�i elsz�ll�solt�k �ket, Sesshoumaru ism�t bement a nagyterembe. Most csak a vezet� �s � voltak bent. - Mi�rt keresed Michiyot? – k�rdezte Taiki. - Tudnom kell, hogy hol van, besz�lni akarok vele. - Sajn�lom, ez nem lehets�ges. 10 �ve meghalt. �pp hadj�ratot vezetett, �s az egyik csata sor�n szerzett v�g�si seb miatt elv�rzett. M�r nem tudtuk megmenteni. Sajn�lom Sesshoumaru – Taiki fel�llt �s egy�tt �rz�en Sesshoumaru v�ll�ra rakta a kez�t. Sesshoumaru sok�ig kereste a szavakat, amit a megd�bbents�gt�l el�sz�r nehezen tudott csak kimondani. - Meg… halt? �s ezt nekem mi�rt nem mondt�tok el? – megt�r�lte szemeit – Mi�rt nem sz�ltatok, hogy Michiyo meghalt??? Hogy nincs t�bb�?? Mi�rt nem k�ldtetek h�rviv�t, hogy tudass�tok velem? Pedig tudtad, hogy mennyit jelentett sz�momra! – Sesshoumaru a d�ht�l �s k�nt�l eltorzult arccal Taikinek esett. - Sesshoumaru, most hagyd abba! – miut�n a szellem kicsit lenyugodott, Taiki folytatta - 30 �ve fel�je sem n�zt�l! Nem is �rdekl�dt�l hogyl�te fel�l. Ezek ut�n m�g te v�rod el, hogy �rtes�ts�nk? Egy�bk�nt hal�la el�tt direkt k�rte, hogy ne sz�ljak neked. Sajn�lom, de nem tehettem m�st. Sesshy megk�v�lt arccal hallgatta a t�rt�nteket, majd kiviharzott a teremb�l becsapva maga m�g�tt az ajt�t. A falu m�g�tti tiszt�sig meg sem �llt. Ott, az egyetlen �ll� fa t�v�be le�lt, �s ism�telten felid�zte a vezet� szavait. „Hal�la el�tt direkt k�rte, hogy ne sz�ljak neked” Ez a mondat kavargott a fej�ben, mikor valaki odal�pett hozz�. - Sesshoumaru, valami baj van? - Menj innen Rin, nincs semmi baj, csak egyed�l akarok lenni. MENJ M�R! – kiab�lt r� a szellem. Rin kicsit csal�dottan, de elment. Sesshoumarunak este fel� sem volt jobb kedve, de m�r teljesen lenyugodott. A d�lut�n folyam�n j�rt Michiyo s�rj�n�l is. Rinnek siker�lt kik�ny�r�gnie, hogy, mint szem�lyi szolg�l�nak, Sesshoumaru mellett van a helye. �gy a szellemmel egy szob�ba ker�lt. Szeg�ny Jaken pedig az ist�ll� melletti fah�zban k�nyszer�lt megh�zni mag�t �jszak�ra. Mikor m�r mindenki elment a saj�t h�l�helys�g�be, Rin �vatosan oda�lt az ablakon kib�mul� Sesshhez. Az �g feket�s-k�k h�ttere el�tt gy�ny�r�en ragyogtak a csillagok, k�rbev�ve a s�padtan vil�g�t� holdat. Rin n�m�n figyelte az eget, b�r n�ha-n�ha a nagy�rra n�zett. - Sesshoumaru… - sz�lt f�l�nken. - Igen? Azt szeretn�d tudni, hogy d�lut�n mi�rt voltam veled olyan goromba? Nos, arr�l nem szeretn�k most besz�lni. - De, ha nyomja a lelkedet, akkor nekem igaz�n elmondhatn�d. - De nem akarom… Rin, te ugye sohasem hagysz magamra? - Nem. De mi�rt k�rded? Sesshy v�lasz helyett odahajolt a l�nyhoz s megcs�kolta. - Ez mindent el�rult? – lehelte a szellem a l�ny f�l�be. - Mindent. �n is szeretlek. – suttogta Rin majd �jra megcs�kolta Sesshoumarut.