6. Fejezet M�snap Rin kelt fel hamarabb. Fel�lt az �gyon �s az alv� Sesshoumaru arc�t figyelte. „Milyen �rtatlan �gy, mintha m�g gyerek volna. Sesshoumaru, el sem tudod k�pzelni, mennyit jelentesz sz�momra. Ez az �jszaka pedig megmutatta, hogy �rz�seid milyen m�lyek ir�ntam. B�rcsak �r�kk� tartott volna az a pillanat.” Rin s�hajtott egyet, majd felkelt �s ruh�it �sszeszedve bevonult a f�rd�helyis�gbe. Amikor kij�tt Sesshoumaru m�r fel�lt�zve v�rta �t. - J� reggelt Rin! – k�sz�nt a szellem, de hangja nem a megszokott hideg �rnyalatban, hanem l�gyan, kedvesen csengett a l�ny f�l�ben. - Neked is j� reggelt! – mosolygott a l�ny �s �t�lelte a d�mont. - Ma el kell mennem, itt hagylak Jakennel, rem�lem, napokon bel�l visszat�rek. - Na de… Hova kell menned? Mi�rt nem viszel magaddal? - Meg kell tal�lnom valakit. Az �t nagyon vesz�lyes, mindenhol szellemek leselkednek. Vagy ak�r egy rossz mozdulat �s a hegyek k�zti szakad�kban tal�lod magad. Nem vihetlek magammal. F�ltelek – a szellem k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt, s megsimogatta a fej�t. - De �n, nem akarok n�lk�led itt maradni. Veled szeretn�k menni. K�rlek, vigy�l magaddal! – rim�nkodott Rin, de Sesshoumaru hajthatatlan volt. M�g aznap d�lut�n nekiv�gott a hegyi �tnak, imm�ron Rin �s Jaken n�lk�l. Ahogy haladt felfel�, egyre hidegebb �s s�t�tebb lett. A kit�z�tt c�lja a lelkek ur�nak a palot�ja volt. Eml�kezett r�, hogy m�g anyja mes�lt neki egyszer r�la kiskor�ban. „A lelkek ura minden holt lelket ismer. Ismeri milyen k�r�lm�nyek k�z�tt t�voztak a f�ldr�l, tudja mik voltak utols� gondolataik, �s k�pes vel�k kapcsolatba l�pni b�rmikor. Ha majd egyszer meghalok, akkor majd � vesz a gondjaiba. A falut�l nem messze �l palot�j�ban, Nakashimanak h�vj�k. Egy b�lcs �s j�s�gos term�szet� bagolyszellem. � is, mint mi, emberi alakot �ltve �l, de ha egyszer is �sszetal�lkozn�l vele, �s nem lenn�l megfelel�en udvarias, egyetlen mozdulat�ba ker�lne meg�lni t�ged.” Sesshoumaru m�g hallotta anyj�nak akkori csilingel� kacag�s�t, de a k�vetkez� pillanatban m�r m�sra figyelt. Egy kis v�lgy t�rult szemei el�, ahol az a bizonyos palota volt. Hatalmas kert vette k�r�l, ami a zord id�j�r�s ellen�re csod�latos z�ld sz�nben pomp�zott. Sesshoumaru megk�nnyebb�lt, hogy nem csak mese volt a palot�r�l �s tulajdonos�r�l sz�l� t�rt�net. N�h�ny �ra eltelt�vel m�r a bej�rati kapun kopogtatott. - Ki az? – sz�lt egy hang a kapu m�g�l – A nagy�r nem v�r l�togat�kat. - Sesshoumaru vagyok. Sz�lj Nakashimanak, hogy fogadjon, legyen sz�ves. Fontos besz�lnival�m lenne vele. P�r perc eltelt�vel kiny�lt a kapu �s Sesshoumaru bel�pett a csod�latos kertbe. Minden csupa z�ld volt, �s az �sv�ny mellett kis patak csordog�lt. Mikor be�rt a palot�ba, egyenesen a Lelkek ur�hoz vezett�k. - �dv�z�llek Sesshoumaru. Mi j�ratban vagy errefel�? – k�rdezte a terem v�g�ben �l�, �sz haj�, alacsony termet� Nakashima. - �n is �dv�z�llek Nakashima! – hajolt meg Sessh - Lenne egy k�r�sem: �gy tudom te vagy a lelkek ura, �s k�pes vagy kapcsolatba l�pni a holt lelkekkel. - Igen… folytasd! – k�rte a d�mon. - Egy lelket keresek, aki elt�vozott m�r 10 �ve a f�ldr�l. Michiyo a neve. Besz�lnem kell vele. - Hm… biztos vagy benne, hogy besz�lni akarsz vele? - Igen – felelte hat�rozottan Sesshy. - Rendben – b�lintott Nakashima – Akkor elmondok p�r szab�lyt. Amikor a l�lekkel t�rsalogsz semmik�pp se s�rtsd meg. Ha ezt megszeged, akkor a l�lek visszat�rve �r�kk� k�s�rteni fog t�ged. M�sodik szab�ly, ha �gy �rzed m�r eleget tudsz, akkor ne maradj tov�bb a l�lekkel, mert elsz�vhatja az �letenergi�dat, �s ezzel meg�lhet t�ged. Ez a kett� a legfontosabb, �s k�rlek, tartsd be �ket. Tudod, nem szeretek s�rt �sni – az utols� mondatn�l elmosolyodott, majd fel�llt �s elindult egy oldalajt� fel�.