7. Fejezet Sesshoumaru n�m�n k�vette. Amint be�rtek az ajt� m�g�tti szob�ba Nakashima egy sz�kre mutatott. Sesshoumaru le�lt, �s k�zben figyelmesen n�zte, hogy mit tesz a szellem. Az a fal mellett �ll� szekr�nyb�l el�vett k�t gyerty�t, egy f�st�l�t, majd mindegyiket meggy�jtotta. Ezut�n lerakta �ket a Sesshoumaru melletti asztalk�ra. A f�gg�ny�ket beh�zta, s a bord� f�gg�ny miatt t�k�letes f�lhom�ly keletkezett a szob�ban. Ezek ut�n le�lt az asztalka melletti m�sik sz�kre, majd a gyerty�k f�l� rakta a kezeit. Elkezdett mormolni valamit, �s kis id� m�lva a gyerty�k elaludtak. Sesshoumaru ek�zben n�m�n figyelt, s mikor a gyerty�k elaludtak, akkor a szellem b�lint�s�ra megsz�lalt. - Michiyo itt vagy? - Igen… itt vagyok… Sesshoumaru – hallatszott egy n�i hang a szob�ban. - �r�l�k neked. Volna p�r k�rd�sem hozz�d. - Akkor tedd f�l �ket. R�g nem l�ttuk egym�st. Mennyi ideje is? M�r 30 �ve annak, amikor kis�t�lt�l a h�zunk ajtaj�n. - Tudom, r�g volt. Sz�val, mi�rt nem engedted, hogy sz�ljon Taiki, mikor hal�lodon volt�l? Mi�rt nem akartad, hogy megtudjam, hogy mi van veled??? - Sesshoumaru… nem eml�kszel? Megfogadtuk, hogy soha sem fogjuk v�gign�zni egym�s hal�l�t. Ez�rt nem akartam, hogy tudj r�la. - Most m�r eml�kszek – sz�lt a szellem. - Egy�bk�nt mi t�rt�nt veled az elm�lt 30 �vben? - Hm… - Sesshoumaru tudta, hogy nem lenne szabad maradnia, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy marad – megvagyok k�sz�n�m. - Van m�r feles�ged? Eml�kszel, nekem mindig azt �g�rgetted, hogy feles�g�l veszel – nosztalgi�zott Michiyo. - Nincs. De 10 �vvel ezel�tt magam mell� fogadtam egy l�nyt, �t szeretem. - Micsoda?! Egy ember l�nyt? Sesshoumaru, Sesshoumaru – kacagott a l�lek – sohasem gondoltam volna, hogy ap�d nyomdokait k�veted �s egy embert fogsz szeretni. M�g bizonygattad is, hogy te mennyire len�zed �ket, �s most tess�k… egy emberl�ny, el sem hiszem. - De ez van. Most mennem kell. - Jaj Sesshoumaru, k�rlek, maradj m�g! 30 �ve nem besz�lgett�nk. Egy�ltal�n mi�ta meghaltam, nem besz�ltem senkivel – �gy k�rlelte Michiyo. - Nem, bocs�ss meg, de mennem kell. - Sesshoumaru… - hallatszott Michiyo hangja egyre t�volabbr�l. Nakashima megszak�totta a kapcsolatot. - El�g sok�ig besz�ltetek – mondta a b�lcs. - Rem�lem nem gond, hogy ennyi ideig feltartottalak, de ezt musz�j volt megtudnom - v�laszolta Sessh. - Nekem nem gond, legal�bb nem unatkoztam, annyira ritk�n vet�dnek erre �l� emberek vagy d�monok. - Mondd csak, mit k�rsz a seg�ts�ged�rt cser�be? – Sesshoumaru m�r ny�lt volna az ersz�ny��rt. - Nem kell p�nz, el�g annyi, amennyit az id�db�l r�m �ldozt�l. - Csak ennyi? El�g neked az a m�sf�l �ra, amit itt t�lt�ttem? - Milyen m�sf�l �ra? 9 h�napja itt vagy. Ami neked 10 perc, az a k�lvil�gnak 1 teljes h�nap. N�zz ki az ablakon! – h�zta sz�t a f�gg�ny�ket Nakashima.