|
Sesshoumaru öröksége VIII.-by Iwiiii
Iwiiiii 2006.03.19. 18:08
A nyolcadik és eddig utolsó fejezet.. .
8. Fejezet A kertben néhol még látszódott a hó, de már tavaszodott kifelé. - Ez lehetetlen! – Sesshoumaru döbbenten nézett kifelé. - Pedig nem az. Most menj, nem akarlak tovább feltartani. - Rendben, azért köszönök mindent. Viszlát Nakashima! – Sesshoumaru kisétált a teremből, majd a palotából is. Sesshoumaru 2 nap múlva már ismét a faluban volt, ahol Rint hagyta. Elment a falu vezetőjének, Taikinek a házához. Miután beengedték, rögtön a vezető elé ment. - Taiki, megjöttem – szólt Sessh. - Sesshoumaru, rég nem láttunk, hol voltál ennyi ideig? Már egy teljes év telt el azóta, mióta elindultál. Legalább sikerrel jártál? - Igen. Hol van Rin? Beszélnem kell vele! - Nem tudom, nemrég ment el. Ha visszajön, akkor szólok neki, hogy visszatértél. Addig is pihenj le! Sesshoumaru elvonult az egyik vendégszobába. Pár óra múlva ébredt fel kipihenten. Gyorsan rendbe szedte magát, majd kisétált a ház kertjébe. Ott meglátta a kert egyik padján magányosan üldögélő Rint. - Rin? – szólította meg Sesshoumaru a háttal ülő lányt. - Sesshoumaru? Komolyan te vagy az? – Rin felállt, majd odarohant a szellemhez és átölelte – Tudtam, hogy vissza fogsz térni, éreztem! Jaj de örülök neked! Sesshoumaru… - itt elcsuklott a hangja, s felváltotta a sírás. - Na, ne sírj, itt vagyok most már – simogatta meg a szellem a lány fejét. - Rendben… csak még mindig alig hiszem el, hogy te vagy az… gyere, bemutatlak valakinek! – Rin megragadta a szellem csuklóját és maga után húzta. Beértek egy szobába. Sesshoumaru emlékezett rá, hogy ez volt az a szoba, ahol 1 éve megszálltak. A szoba egyik sarkában egy bölcsőt pillantott meg. - Ez komoly? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán Sessh. - Ő itt a gyermekünk Sesshoumaru, Itoe. 3 hónapja született, mosolygós kislány – Rin kivette Itoet a bölcsőből – Nézd, itt a papa, milyen szép, látod? – gügyögte a babának – Tessék, fogd csak meg! - Rendben – Sesshoumaru a meghatottságtól elérzékenyülve emelte karjaiba kislányát – Milyen gyönyörű, akár csak az anyja. - De a szeme a tiéd – Rin odabújt Sesshoumaruhoz, aki még mindig nem hitt a szemének. - Olyan boldog vagyok… Folytatása következik!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
