A megzavarodott idkt I.
Ashikaga 2006.03.25. 22:27
A megzavarodott idkt 1. fejezet: Kis korcs... A vz szelden csengett, mikzben a langyos szl gyengden vgigsimtotta tkrt, min brsony hullmok kavartk fel s torztottk el az alakokat. Egy labda pattogott vgig huncutul a kton, nyomban egy fehr haj kisfival. A jtk a tloldalon megllt s pimaszul kicsiny gazdjra meredt, mikor r fenyeget rnyk borult. A kisfi ktsgbeesett, flnk szemeit a felje magasod frfira szegezte, ki ben tekintetvel rmerdt. Az ember stt, rncoktl torz kpn rdgi grimasz terlt szt, amint felvillantak a fogai, mikzbe ngonosz ujjait a labda kr csavarta. A gyerek nem rt szemeit a fenyeget, ropog ujjakra szegete, mik incselkeden a magasba emeltk a „nyszt” jtkot. A fi ujjait kinyjtotta, de nem rte el a labdt. Harsny, gonosz nevets hullma lobogott meg a levegben: -Menj haza kis korcs! Embertmeg gylt a fi kr, kinek testt elnttte a rosszindulat rikcsols, mi a megvet mosolyok mgl habzott: -Kis korcs! -Takarodj kis korcs! A gyerek nem rtette a szavakat, de gettk elmjt, mert forr gyllet sugrzott bellk. A fi arany szemei ss derengssel teltek meg. A gonosz frfi ujjai nyikorogva kitrultak eleresztve a sr labdt. A kisfi tszaladt a hdon anyjhoz. A n bnatos szemeivel fira meredt, ki menedket keresett hossz hajtengerben. A gyerek rtatlan hangon megszlalt: -Anyu. Mit jelent az, hogy korcs? A fi nem rtette, hogy mik azok az ezsts cskok, mik vgigfolytak a n arcn. Hidegek voltak...Hirtelen forr vrssg csorgott vgig a fi arcn. Mikor feltekintett, szemeit elnttte valami kegyetlen nedvessg. Anyja homlokn seb ttongott, mibl szaporn bugyogott a vr. jabb, les k csapdott a nhz, mi a fldhz csapta a trkeny testt. Viygorg tmeg llt a tloldalon. Az egyik frfi kpre rdgi rncok kunkorodtak fel, mikzben kezt a magasba emelve kitrta ujjait. A kdarab suhogva kettszelte a levegt. A fi archoz csapdott. Rikcsol , irtzatos hahotzs zengett. A fi lassan felkelt. Habz vre ajkaira csorgott, onnan le a fldre. Szemeit nem lehetett ltni, azok ben semmibe merltek bele, mikzben hajt megfodorta a sziszeg szl. -Tantsuk mresre a kis korcsot s az anyjt!-ordtott fel az egyik ember. A fldn fekv n remeg ujjait fia fel nyjtotta, mikzben szemeibl knnyek zpora trt el. A szl ksrtetiesen suhogott. Hirtelen a gyerek szemhlyai eltasztottk egyms, szinte kilvelni a szemgolyt, mi vresen ragyogott dhdt szikrkat szrva. A fktelen nevets hirtelen elnmult vres semmibe fulladva... Folytatsa kvetkezik...
|