3. Fejezet: A vérvörös szemű félszellem Egy lány futott az erdőben. Szőke haja vadul lobogott a levegőben, meg-meg csapva hegyes füleit, miközben aggódó, kék szemeivel, mik a végtelen tenger gyönyörével értek fel, futva tekintett a sűrűbe. Lassan féktelen derengés törte meg tekintete szelíd víztükrét. Ajkai kétségbeesetten eltorzultak, miközben tudatát merengő emlékek öntötték el. Ő futott gyerekként az erdőben. Nyögve, zihálva rohant a sűrű gallyak útvesztőin, miközben ijedten sikítozott: -Ashka! Ashka! Hol vagy Ashka!? Hirtelen aggódó, könnyes szemei megtalálták a fiút, ki a pataknál ült, kezét megmártva a vízben, mibe vérvörös csíkok burjánztak. A lány ijedten Ashka fele fordult: -Ashka! Mi a baj? Megsérültél? A fiú fehér haja meglobogott a sós szagú szélben, majd furcsa, arany szemekkel hátra fordult kutya füleit a magasba csapva és rámeredt az előtte álló alakra: -Ayure...Kérlek, menj el...-suttogta. -Mi történt Ashka? Ayure most vette észre a borzalmas dolgot, hogy a fiú kezeit átáztatta vörös masszaként bugyogó vér, mi fröcsögve csorgott le a görcsös ujjakról. A fiú furcsa, zavarodott szemeivel rámeredt a könnyező lányra: -Valami borzalmasat tettem... Ayure torkából kétségbeesett, fájdalmas zihálás tört elő. Ajkai elszakították egymást, nyelve görcsösen formálta a szavakat, miközben elüvöltötte magát: -Ashka! Az ében sűrűben végre megpillantota a fiút. Mint egy gomolygó kísértet, vált láthatóvá a lobogó árnyak közt. A lány megállt és rámeredt. Ashka szemeit nem lehetett látni, mert sötét semmiben úsztak, miközben ezüstös hajfürtjei csomóban az arcára omlottak fenyegetően, fekete árnyakat vetve ráncos arcára. A fiú már nem volt gyerek, ifjúként állt a gyönyörűséges, fiatal lánnyal szemben. Ayure csak most vette észre a ráncos árnyak kavargó tengerében a szikrázó dolgot. Döbbenten fogta fel, hogy a fiú agyarai ragyogtak fel, tompa fényükben az ő, sápadt arca tükröződött. -Ashka...-suttogta halkan. Hirtelen az ében arcon felvillantak a szemek, mik vérvörösen ragyogtak. A lány tett egy lépést hátra, de aztán meggondolta magát és a fiúhoz lépett, kinek állkapcsa csattogva kitárult nyáltengert fröcsögve. A lány kinyújtotta egyik kezét: -Ashka... A fiú felmordult, ropogó fogai mögül fenyegető morgás hullámzott ki. -Ashka...Megismersz? A fiú szemei véresen, cuppogva forogtak medrükben. -Ashka...Tudod ki vagyok? A fiú tépő kezein a karmok vérszomjasan felvillantak. -Ashka! Én vagyok az, Ayure! Erősödő morgás töltötte meg a levegőt, mi görcsös remegésre kényszerítette a lányt: -Kérlek, nézz a szemembe Ashka! Le tudod győzni! Tudsz uralkodni rajta! Hatalmad van felette! Kérlek, nézz rám! Nézz már rám!!!!!-azzal átölelte a fiút. A lány nyugtató, szépséges tekintettel rámeredt a fiúra, kinek szája lassan becsukódott. Írózatos, véres szemei körül a gonosz köd lassan megtört, majd sercegve eloszladt, meglátva benne Ayure saját arcát a féktelen derengés rejtekében. A fiú hirtelen kitépte magát a lány karjai mögül és ijedten rápillantott: -Menj el...kérlek, nem akarlak bántani. -Tudom, hogy sosem tudnál bántani. Kérlek, hadd segítsek. -Bántani foglak, ha nem mész el innen. -Ashka, tudom, soha nem tudnál másokat bántani...Vagy................Igen? Ashka nyakán sötét fény villant fel. A fiú elfutott. Lassan eltűnt az erdő mélyében magára hagyva a lányt, kinek kétségbeesett arcát elöntötték a ráncos könnyek. Folytatása következik...