Sesshoumaru öröksége X.-by Iwiiiii
Iwiiiii 2006.04.17. 10:47
Az eddig megkapott utolsó fejezet
10. Fejezet
Eközben Rin Itoeval a közeli tónál volt ma is.
- Itoe, Itoe! Ne kószálj el, mert még felfalnak a szellemek! – intette óvatosságra Rin.
- Jó, mama – azzal Itoe a kis kosarával elkezdte körbejárni a tavat, hátha talál valami érdekes dolgot.
Eközben Rin nagymosást tartott, a tegnapi betörés következtében összepiszkolódott ruhákat tisztogatta. Két-három óra múlva arra lett figyelmes, hogy Itoet egy darabja már nem látta. Elindult megkeresni a kislányt. Amikor már másodjára járta körbe a tavat egyre kétségbeesetten kiabálta lánya nevét. De semmi. Itoe eltűnt. Rin a ruhákat összeszedve rohant a faluba Sesshoumaruért. Miután elmondta, hogy mi történt, Sesshoumaru is a lánya keresésére indult. De nem találta ő sem a kislányt, a szagát sem érezte, csak ugyanazt a port, amit a házukban is. Rin már a könnyeivel küszködött, mikor Sesshoumaruval hazaértek.
- Hogy lehettem ennyire figyelmetlen?! Hogy?! – sírt Rin. – A kislányom… Itoe…
- Megtaláljuk, nyugodj meg – vigasztalta Sesshoumaru.
Reggel egy kisebb felderítőcsoportot szerveztek az erdő és a hegyek átkutatására. Sessh hiába marasztalta Rint, nem lehetett megállítani, így ő az erdei kutatócsoporttal indult el, amíg Sesshoumaru a hegyekbe tartott. Estére Sesshoumaru elért egy meredek sziklaszirtet. Ott állt egy kisebb ház. Mikor Sessh bekopogtatott, semmi válasz nem jött, és a házban világosság sem volt. Gondolta, hogy bemegy, éjszakára megszáll itt. Amikor belépett, egy takarosan berendezett házban találta magát. Látszott, hogy laknak itt. A tűzhelyen a hamu még friss volt. Sesshoumaru az éjszaka közepén halk duruzsolásra riadt.
- Csss! Ne mozogj, mert még elvágom a torkodat! – suttogta az idegen.
Sessh érezte a hideg pengét a torkán, és tudta, hogy ez matt helyzet, nem tud kikerülni ebből győztesen.
- Mégis ki vagy? Te raboltad el a lányomat? – Sesshoumaruból áradt a tehetetlen düh.
- Naaa… Azért ne menjünk így a dolgok elébe. Mit keresel itt?
- Tehát te voltál. Azonnal add vissza a lányomat!
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass – kacagott az idegen – Most én osztom a lapokat, és neked nem jut más, csak a halál.
- Persze, így könnyű, hátba támadni a másikat. Gondolom szemtől-szembe nem mernél kiállni velem – szólt hűvösen Sesshoumaru, próbálva csitítani érzelmeit. – És Rinnel mit tettél? Már megölted?
- Nem, nem öltem meg. Hozzá és a sorsához semmi közöm.
- Miért? Hozzám mi közöd van?
Ááá… Nyugodj meg Sesshoumaru, előbb-utóbb mindent érteni fogsz – azzal egy darab kábítófolyadékkal átitatott kendőt nyomott Sessh orrához, aki ettől rögtön eszméletét vesztette.
|