II. fejezet: K�s�rteties hasonl�s�g

• Kagome?
• Keiko! – ki�ltotta Kagome �s �t�lelte a n�v�r�t.
• H�t m�g eml�kszel r�m?
• Persze hogy eml�kszem. Mikor kicsi voltam folyton j�tszott�l velem.

Kagome k�zben mag�ban morfond�rozott. “Ez a l�ny a n�v�rem? Ha nem tudn�m, hogy �n vagyok Kikyo reinkarn�ci�ja, azt mondan�m, hogy � az. Kik�p�tt Kikyo. Kiv�ve, hogy Keiko szeme az k�k… k�s�rteties a hasonl�s�g.”

• H�t m�r nem vagyunk kisl�nyok. Te is j�l megn�tt�l hugi. �s ki ez a fi� itt a h�tad m�g�tt? Csak nem a mi Souta �csik�nk?

Souta nem nagyon tudott megsz�lalni. Keiko megborzolta a fej�t.

• Te is megn�tt�l �csi… m�g p�ly�s volt�l amikor utolj�ra tal�lkoztunk.
• Na, de ne �csorogjunk itt. Ink�bb menj�nk haza. Nagyap�d is k�v�ncsi �m r�d.

Keiko elmosolyodott. Elindultak kifel�, majd fogtak egy taxit. �tk�zben Souta eg�szen felb�torodott �s elhalmozta k�rd�sekkel Keikot.

• �s milyen Amerika?
• H�t nagyon nagy a ny�zsi, meg el�g forgalmas is. Tulajdonk�ppen majdnem olyan mint Tokio.
• �s te hogy �llsz a sulival? Te is folyton hi�nyzol mint Kagome?

Erre Souta kapott egyet a fej�re Kagom�t�l, mire Keiko elmosolyodott.

• Nos, a gimit �n m�r befejeztem. �s van m�g egy h�rem, amit apa nem mondott el a telefonba. Tokioban jobb az orvosi egyetem, mint New Yorkban. Ez�rt ide felv�teliztem �s h�la istennek fel is vettek. Sz�val, szeptembert�l idek�lt�z�k…
• Ez nagyszer�!!! – t�rt ki a lelkesed�s Sout�b�l.

Kagome is elmosolyodott, anya pedig majdnem s�rt.

• K�t n�v�rem lesz!
• Csak vigy�zz, nehogy ez a k�t n�v�r �sszefogjon ellened. – mosolyodott el Keiko.
• �, te nem t�nsz olyan gonosznak…
• A l�tszat n�ha csal… na de nem akarlak megijeszteni.

A kocsi ezalatt meg�ll a h�z el�tt. Mindannyian bementek. A nagypapa is nagyon meghat�dott, hogy m�r ekkora unok�ja van.

• Gyere Keiko, megmutatom a szob�dat. – mondta Kagome �s elindul felfel�
• Rendben. K�sz�n�m. – mondta Keiko �s elindult a h�ga ut�n a b�r�ndjeivel.

Keiko lepakolt �s �tmentek Kagome szob�j�ba besz�lgetni. Kifaggatt�k egym�st a m�sik �let�r�l. Kagome k�zben m�g mindig a Keiko �s Kikyo k�z�tt l�v� hasonl�s�gon morfond�rozott. Ekkor �desanyja kiab�lt fel a l�nyoknak.

• Kagome! Itt van Inuyasha! L�gy sz�ves gyere le!
• Inuyasha? – vonta fel a szem�ld�k�t Keiko.
• �hm, majd elmagyar�zom… csak egy perc. – mondta Kagome �s lerohant.

Keiko sem v�rt sok�ig elindult lefel�. M�r a l�pcs�r�l hallotta a rejt�lyes l�togat� hangj�t.

• M�r lassan egy hete r�d v�runk! J�l tudod, hogy �ssze kell gy�jten�nk a szil�nkokat, miel�tt Naraku megkaparintja �ket! Erre te itth… - Inuyasha szava itt elakadt, amikor megl�tta Keikot.

Kagome tudta mit n�z Inuyasha ennyire. � is felfedezte a hasonl�s�got. Ez nagyon f�jt neki.

• Inuyasha, � itt a n�v�rem, Keiko. – sz�lalt meg v�g�l Kagome, b�r a tork�ban gomb�cot �rzett.

Keiko kiny�jtotta a kez�t.

• Csak nem a hugic�m bar�tj�hoz van szerencs�m? – k�rdezte mosolyogva.

Inuyasha elfogadta a k�zfog�st, majd sz�rnyen zavarba j�tt Kagom�vel egy�tt.

• J�, j� nem akartalak benneteket k�nos helyzetbe hozni. Kagome arra gondoltam, mi lenne, ha k�rbevezetn�l a v�rosban? �vek �ta nem j�rtam itt.
• Keiko, az az igazs�g, hogy nekem Inuyash�val kell mennem.
• �, �rtem… akkor majd legk�zelebb.
• Akkor majd j�v�k. Sziasztok! – ezzel kiment, k�zben mag�val r�ngatta az �lm�lkod� Inuyash�t, aki egy percre nem tudta levenni a szem�t Keikor�l.

A k�t fiatal pont elt�nt az ajt� m�g�tt, amikor Keiko �szrevette, hogy h�ga otthagyta a h�tizs�kj�t. K�nnyed�n felkapta �s elindult ut�nuk.