|
Bűvös szerelem VIII.
Kagome-girl 2006.08.28. 12:34
VIII. fejezet: Az új élet
- Sesshoumaru Nagyúr! Visszatértél? Képzeld Keiko felébredt és azt mondta összeveszett Inuyasha-samával és Kagome-samával! Ugye velünk maradhat? Légyszíííííí!
Sesshoumaru a lányra vetette a tekintetét. Keiko állta a pillantást. Sesshoumaru elkapta a szemét.
- Nos, így szeretnéd Rin?
- Igen! – kiáltott a kislány.
- És az érintett mit gondol erről? – itt megint Keikora nézett.
- Szívesen maradnék, ha nem okozok gondot.
- Akkor ugye maradhat Sesshoumaru Nagyúr?
Sesshoumaru erre nem felelt csak bólintott.
- Éljen!!!!! – kiáltott Rin és Keiko nyakába ugrott.
A lány majdnem elborult a hirtelen súlytól, de azért tartotta a kislányt.
- Jó ötlet ez nagyuram? Még egy halandó?
- Ő legalább képes megvédeni Rint, ha én távol vagyok.
Keiko elmosolyodott Rin pedig nevetésben tört ki.
- Sesshoumaru Nagyúr… - nyöszörgött Jaken.
Keiko felállt.
- Mindjárt jövök.
- Hova mész Keiko? – kérdezte Rin.
- Keresek egy tavat, szeretnék fürödni.
- Rendben, de siess vissza és vigyázz magadra!
- Ne aggódj Rin… nem lesz semmi bajom.
Keiko ezzel elindul. Nemsokára talált is egy tavat. Ellenőrizte, hogy egyedül van e. Levetkőzött és belegyalogolt a vízbe. Ezalatt Sesshoumaru is elindult reggelit keresni. Ahogy elhaladt a tó mellett egy nagyon finom illat csapta meg az orrát. Nem bírta megállni, hogy rá ne nézzen a tóra. Keiko a tóban áll, a víz a hasáig ért. Kecses vállairól csurgott lefelé a kristálytiszta víz kerek melleire. Sesshoumarut elámította a lány szépsége.
“Csak egy halandó…de akkoris gyönyörű” – gondolta, majd erőt vett magán és továbbindult, mielőtt a lány észrevette volna.
Keiko miután alaposan megfürdött, kiment és felöltözött, majd visszasietett a táborba. Sesshoumaru már rég ott volt, Jaken és Rin jóízűen ettek.
- Te is kérsz Keiko? – kérdezte Rin teli szájjal a sült vadkanra bökve.
- Köszönöm, nem. Nekem ez túl zsíros reggelire. – válaszolt Keiko, közben leszakított egy almát a fáról.
Sesshoumaru ránézett a lányra és újra meg újra felidézte a leplezetlen testet.
- És ma merre megyünk?
- Nem tudom. Valamerre majd biztosan. – mondta Rin miközben jóllakottan megtörölte a száját.
Sesshoumaru felállt.
- Ha befejeztétek indulunk. Jaken, hozd Aunt!
- Igenis gazdám.
Ezzel a csapat elindult.
“Istenem milyen jól néz ki… az a hosszú ezüstös haj és még hozzá azok az aranysárga szemek…teljesen levett a lábamról” – álmodozott Keiko.
Sesshoumaru is hasonlókat gondolt, de a világért sem vallotta volna be.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
