|
Bűvös szerelem IX.
Kagome-girl 2006.08.29. 18:51
IX. fejezet: Jótanács
Egész nap mentek. Keiko már majdnem összeesett a fáradtságtól, de nem panaszkodott. Rin Aun hátán pihent. Sesshoumaru pedig elől ment. Napok teltek el és Sesshoumaru napról napra furcsábban érezte magát. A szívében kavarogtak az érzések. Nem tudta, hogy kivel tudná mindezt megbeszélni, úgy hogy ne menjen híre. Végülis úgy döntött, elmegy Kikyohoz. Ő jól ért az ilyesmikhez. Hajnalban elindult, amíg a többiek aludtak. Egy futó pillantást vetett az alvó Keikora. Testét elöntötte a bizsergés. Gyorsan észhez tért és továbbindult. Kikyot egy templomnál találta meg. A miko meglepődött amikor meglátta Sesshoumarut.
- Hát te?
- Tanácsot szeretnék kérni tőled.
- Értem. Menjünk el sétálni, ott senki nem zavar.
Ezzel elindultak.
- Szóval miben is lenne szükséged a tanácsomra?
- Mostanában olyan furcsán érzem magam. Mintha belülről feszítene szét valami…valami melegség. A szívemet meg sokszor a torkomban érzem.
Kikyo szemei elkerekedtek.
- Nem ismerkedtél meg te valakivel mostanában? Esetleg egy lánnyal?
- De van egy lány… Néhány hete csatlakozott hozzánk, pontosabban Rinhez. Az idióta öcsém utazótársának a nővére…
- Azt a boszorkány? Sakura reinkarnációja?
- Igen.
- Nos Sesshoumaru, egyértelmű mi bajod van.
- Mi?
- Szerelmes vagy.
- TESSÉK?! HOGY ÉN?!
- Igen, te. Beleszerettél abba a lányba.
- De ez lehetetlen. Nem szerethettem bele egy halandóba…
- Pedig így van.
- De akkoris… én szellem vagyok, nem alacsonyodhatok le a korcsok szintjére.
- Apád is szellem volt. Mégis szeretett és ez csak a hasznára vált. Gondold csak át. Ő sem törődött azzal, hogy mint mondanak mások. Szeretett és ezt ki is mutatta. Az életét is feláldozta Izayoiért és Inuyasháért. És ez bizonyította, hogy mekkora szellem is ő valójában. Volt szíve és ez tette különlegessé. És te az ő fia vagy.
- Igazad lehet… Szóval mit tanácsolsz?
- Mond el a lánynak mit érzel. Ki tudja, lehet hogy ő is belédszeretett.
- Köszönöm a tanácsot… viszlát Kikyo. – mondta Sesshoumaru és eltűnt a fák között.
- Hát mégis van benne érzés. Belé is szorult valamennyi az édesapjából. – mosolygott Kikyo, majd elindult vissza a templomhoz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
