|
Bűvös szerelem X.
Kagome-girl 2006.08.30. 19:24
X. fejezet: Szenvedélyes szerelem
Már sötétedett de Sesshoumaru még nem ért vissza. Keiko felállt.
- Rin, elmegyek, keresek egy tavat. Majd jövök.
- Rendben Keiko-chan. Majd szólok Sesshoumaru Nagyúrnak.
Ezzel Keiko elindult. Sokáig ment mire talált egy tavat. Egy vízesés táplálta és odébb egy kis patak vezette le a vizét. Keiko körülnézett, majd amikor már biztosan tudta, hogy egyedül van, levetkőzött és besétált a vízbe. Sesshoumaru eközben visszaért.
- Sesshoumaru-sama! – rohant oda Rin. – Keiko elment fürödni, azt mondta majd jön. Úgyhogy ne aggódj érte.
- Értem. Én is elmegyek még egyet sétálni. Te addig próbálj meg elaludni, már nagyon késő van.
- Értettem! – vágta magát tisztelgésbe Rin.
Sesshoumaru elmosolyodott, majd elindult. Nesztelenül lépkedett arra, amerre Keiko illatát érezte. Megtalálta a tavat és a fürdőző lányt. Került egyet és megállt a tó másik partján. Pár szikla pont eltakarta a lány szemei elől, ellenben ő kitűnően látta Keikot. Egy darabig gondolkozott, majd ő is gyorsan levetkőzött és hangtalanul bement a vízbe. Keiko pont felbukott a víz alól és kicsavarta a hajából a vizet, amikor azt érezte, hogy két kéz simítja végig a hasát. Villámgyorsan megfordult és szembe találta magát Sesshoumaruval.
- S-Se-Ses-Sesshoumaru? M-mit csinálsz? – préselte ki magából.
- Amit a szívem diktál. – súgta a lány fülébe.
- De hát miért?
- Mert szeretlek…- mondta a férfi és megcsókolta Keikot.
Keiko nagyon meglepődött, de viszonozta a csókot. Kezei Sessh nyaka köré fonódtak. A szellem is átkarolta a lány derekát és szorosan magához húzta. Sesshoumaru megtörte a csókot és mélyen a lány szemébe nézett. Keiko látta benne az őszinte érzelmeket. Most ő csókolta meg a fiút.
Sesshoumaru felkapta a lányt és felment az egyik sziklára vele. Közben szájával egy percre sem engedte el a lányét. Lefektette a lányt a sziklára, ő pedig rá és megtörtént aminek meg kellett történnie. Eggyé váltak.
Mikor Sesshoumaru ereje elfogyott erőtlenül zuhant le a sziklára. Keiko ráfeküdt a férfi mellkasára és gyengéd ujjaival cirógatta, közben egy kicsit még mindig zilált. Sesshoumaru nem tudott mit mondani, a lány hajával játszott.
- Öhm…remélem nem bántad meg. – szólalt meg végül Sessh.
- Nem. –felelt Keiko.
- Akkor jó. Mert tudnod kell, hogy nagyon-nagyon szeretlek. – mosolyodott el Sesshoumaru, majd lehajolt a lányhoz és megcsókolta.
- Én is téged…És nem zavar, hogy halandó vagyok? Úgy értem, eddig megvetetted őket.
- De csak eddig. Amíg beléd nem szerettem.
Keiko elmosolyodott.
- Lassan indulni kell vissza. Még a végén Rin elkezd keresni minket. – sóhajtott Sesshoumaru.
Egyetértek. – ült fel Keiko.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
