XIV. fejezet: Kib�k�l�s

A l�ny m�r a terhess�ge v�g�n j�rt. Ami�ta elv�ltak Sesshoumaruval, az�ta nem hallott a szellemr�l. A gyermeket szerette, tudta � nem tehet arr�l, hogy az �desanyja bed�lt egy szellemnek. Egy nap pont a t�ren �lt �s magyar�zta a falusiaknak, hogy terjeszkedhetn�nek. Nem sokkal arr�bb term�keny f�ldek vannak, ahol nagyszer�en tudnak majd termeszteni.

• Amint megsz�letik a gyermekem, elkezdem ki�rtani onnan a k�sza szellemeket �s a v�d�falat is kit�g�tom.
• Ez nem is rossz �tlet. Egy ilyen hatalmas boszork�ny seg�ts�g�vel! – ki�ltotta az egyik falusi.

Keiko elmosolyodott, de a mosoly az arc�ra is fagyott. Meg kellett kapaszkodnia.

• Minden rendben �rn�? – k�rdezte az egyik ember.
• K�rlek…k�ldj gyorsan b�b��rt. – csikarta ki mag�b�l Keiko.

Hatalmas izgalom lett. Bevitt�k Keikot a h�z�ba �s a b�b�t is elhozt�k. Megindult a sz�l�s. Sesshoumaru fi�nak vil�graj�vetele. Nagyon neh�z sz�l�s volt, Keiko f�radtan fek�dt az �gyon a v�g�n.

• Gratul�lok Keiko, gy�ny�r� kisfiad lett.

Keiko halv�nyan elmosolyodott.

• Szeretn�m megn�zni.

Az asszony odavitte a l�nynak a kisbab�t. Gy�ny�r� ez�st haja volt, �s egy k�k f�lhold a homlok�n. M�regcs�kjai nem voltak, de ami azt illeti kutyaf�lei sem. Nem is l�tszott rajta, hogy hanyou.

Ekkor ki�lt�sok hallatszottak kintr�l.

• Idegenek! H�vj�tok az �rn�t!

Keiko, b�r gyenge volt felkelt.

• Nem mehetsz ki �rn�! Hiszen most sz�lt�l!
• Meg kell v�denem a falut. – mondta Keiko �s kit�molygott. – Mif�le idegenek? Muta…

A l�ny szava elakadt. Inuyash��k �lltak vele szemben. Kagome szeme k�nnyel telt meg.

• Keiko!!!!! – rohant oda n�v�r�hez �s �t�lelte.

Keiko gyenge volt hozz�, hogy megtartsa, �gy eld�lt. Szerencs�re egy falusi megt�masztotta.

• Sajn�lom! Amit mondtam nem �gy gondoltam! K�rlek ne haragudj r�m!
• Semmi baj hugi. F� hogy j�l vagy. �r�l�k, hogy l�tlak.
• �n is. M�r nagyon agg�dtam �rted. Mes�lj, mi t�rt�nt veled.
• H�t…

Inuyasha megszak�totta a cseveg�st.

• H�lj! Sesshoumaru szag�t �rzem!
• Nem, � nincs itt. Tal�n csak az � szag�t �rzed. – Keiko az b�ba fel� fordult, aki egy kis csomagot hozott ki.

Keiko �tvette �s kibugyol�lta. Egy kis Sesshy g�gy�g�tt benne. Inuyasha, Kagome, s�t az eg�sz csapat sz�hoz sem jutott a meglepetts�gt�l.

• A ti�d? – k�rdezte v�g�l Kagome.
• Igen. �s Sesshoumaru�.
• Mikor sz�lted? �s mi�rt nem sz�lt�l?
• �hm, k�b� negyed �r�ja sz�ltem.
• Akkor mi a fen�t keresel kint?! Azonnal vissza az �gyba! – utas�totta Kagome.

Keiko most az egyszer engedelmeskedett. Odabent elmes�lte, hogy mi t�rt�nt vele am�g nem tal�lkoztak. A v�g�n nem tudta megf�kezni mag�t �s elkezdett s�rni. Kagome �t�lelte.

• Semmi baj. Sesshoumaru egy aljas, bunk�, gerinctelen fr�ter.
• Keh, m�g csak most j�tt�l r�? – vetette oda Inuyasha.
• Fekszik! – ki�ltotta Kagome, mire Inuyasha megismerkedett az anyaf�lddel.
• M�g csak azt sem tudja, hogy van egy fia. – h�pp�gte Keiko.
• Most m�r nyugodj meg. Sesshoumaru nem �rdemli meg, hogy s�rj miatta.
• Igazad van. – t�r�lte le a k�nnyeit Keiko.