|
Bosszú vagy szerelem?III.
Kagome-girl 2006.09.13. 18:07
III. fejezet: Miroku “tanácsai”
Bementek az erdőbe és egy kis tó mellett letelepedtek éjszakára. Ott aztán megkezdődött a kupaktanács. Inuyasha még mindig nem akarta felfogni, hogy Kikyonak és Narakunak gyereke van.
- De vajon miért mondta azt, amikor megakart ölni, hogy így már biztos nem állunk a fia útjába?
- Ez jó kérdés Kagome… - gondolkozott el Sango.
- Egy pillanat. Ugyebár Naraku egy hanyou. Kikyo pedig miko. Ők vannak a sötét oldalon. De ha egy olyan gyerek is születne, aki a jó oldalon van…az nagyon keresztbetenne nekik. Kagome pedig miko. És nekünk van egy hanyounk is. – ekkor Miroku Inuyashára sandított. – A válasz a következő: ha megakarjátok akadályozni, hogy a sötétség uralkodjon, nektek is kell egy gyerek…
Erre Inuyasha rögtön felkapta a fejét, Kagome pedig pipacsvörös lett. Aztán mindketten egyszerre ordították le Mirokut.
- Te megbuggyantál?! Mégis hogy képzelted ezt?!
- Én csak megmondtam mit kell tennetek. Jaj, csak egyetlen éjszaka! Ennyit igazán megtehettek a világért!
Inuyasha és Kagome elfordultak egymástól és mindketten vörös színben pompáztak. Miroku pedig ráadásként kapott egyet a fejére Sangotól, amiért ilyeneket mondott.
- Nem azért de szerintem beszélnetek kéne…négyszemközt. – simogatta Miroku a fején lévő púpot.
- Szerintem is. – állt fel Inuyasha. – Gyere Kagome.
- Rendben. – válaszolta Kagome halkan és ő is felállt.
Miroku és Sango pedig nézték, ahogy eltűnnek a fák között.
- Nos Sango. Mi is kettesben maradtunk… - mondta Miroku, de Sango melengette a levegőben a tenyerét és erre elhallgatott.
Inuyasha és Kagome csöndesen ballagtak egymás mellet, míg kikötöttek egy hatalmas fánál. Gyökerei néhol kinyúltak a földből, az ága pedig olyan vastagok voltak, hogy négy ember egymás mellett kényelmesen elfért volna. Kagome leült a gyökerek közé, Inuyasha pedig mellé. Nem tudtak egymásnak mit mondani.
- Hogy ennek a Mirokunak micsoda ötletei vannak. – morogta Inuyasha.
- Miért? Szerintem igaza van. És működne is, de mi nem vagyunk szerelmesek. – mondta Kagome, de még magában hozzátette: Sajnos. – És ráadásul én még túl fiatal is vagyok egy gyerekhez, a 17 évemmel.
- Igen…belőlem meg nem lenne valami jó apa. A gyerekhez türelem kell, ami nekem nincs sok.
De minél jobban próbálták magukat lebeszélni róla, annál inkább szerették volna. Ekkor megszólaltak egyszerre:
- Kagome
- Inuyasha
- Mond csak te Kagome.
- Nem, nyugodtan mond csak te.
- Hát jó…figyelj, mégis mi lenne, ha megpróbálnánk együtt? Ha nem megy nem kell erőltetni.
- Egy próbát megér… Hátha időközben összerázódunk.
- Én is így gondoltam. Kezdjük mindjárt valahogy így. – Inuyasha közelebb húzta magához Kagomét és megcsókolta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
