IV. fejezet: Szerelem helyett vita

Egyikőjük sem tudta megmondani már mióta vártak erre a percre. Mindkettejüket valami kellemes bizsergés hatotta át. A csók hosszúra és szenvedélyesre nyúlt. Már szinte feküdtek a gyökerek között, amikor Kagome elszakadt Inuyashától és felkiáltott.

• Au!
• Mi történt?
• Az hogy egy gyökérre fektettél! – Kagome felállt és fájós hátát simogatta.
• Akkor menjünk oda, ahol nincs gyökér. – mondta Inuyasha és felugrott a lánnyal az egyik széles ágra.

Ott aztán újra a szájára tapasztotta az övét. A hanyou ujjai már Kagome blúza alatt kalandoztak. Ám ekkor Kagome ellökte magától.

• Inuyasha. Ha megtörténik én szerelemből szeretném…márpedig te nem vagy szerelmes csak bosszút akarsz állni Kikyon, amiért más férfié lett. Igazam van?
• Hát…öhm… - Inuyasha annyira zavarba jött, hogy hirtelen nem tudott mit mondani.
• TUDTAM! – kiáltott Kagome már majdnem sírva.

Leugrott a fáról és elrohant, minél messzebbre Inuyashától. Az pedig alig hallhatóan hozzátette:

• Nem bosszúból…én tényleg szeretlek.

De Kagome már nem hallotta. Csak rohant és rohant, meg sem állt a kútig. Ott beleugrott. A könnyű szél, ami a kútból jött leszárította arcáról a friss könnycseppeket. Otthon csend fogadta, és a konyhaasztalon az édesanyja levele.

“ Elmentünk meglátogatni Taya nénikédet. Jövő héten jövünk. Puszi: Anya, nagypapa, Souta”

• Akkor most egy jó darabig egyedül leszek… - sóhajtott Kagome, majd felment a szobájába.

Ott aztán bevetette magát az ágyába a puha párnák közé és ismét elkezdett teljes szívéből sírni. Azt gondolta Inuyasha utána jön, de tévedett. Hanyou barátunk még mindig azon a fán ücsörgött, ahol Kagomével majdnem egymáséi lettek. Végül rászánta magát és nagy orrlógatva visszasétált a táborba.

• Na? Mi történt? – kérdezte egyből izgatottan Miroku, ám a Sangotól kapott agyrázkódás elhallgattatta.
• Kagome merre van? – kérdezte a szellemírtólány miközben folyamatosan ütögette Miroku fejét.
• Sango! Most már elég! Ez fááááááj! – kérlelte a szerezetes.
• Jaj ne haragudj! Eddig ütöttelek volna? – adta Sango az ártatlant.
• Azt hiszi, hogy még mindig Kikyot szeretem és csak bosszúból akarok vele lenni… - kezdte Inuyasha.
• És mondtad neki, hogy ez nem igaz?
• Nem.
• TÉGED FEL KELLENE KONCOLNI! ITT VAN EGY RAGYOGÓ ALKALOM, HOGY SZERELMET VALLJATOK EGYMÁSNAK, ERRE TE EZT IS ELSZERENCSÉTLENKEDED! TE KÉT LÁBON HORTAD KI AZ AGYHALÁLT, TE OSTOBA! – torkolta le rögtön Sango, de úgy, hogy Inuyasha 2 centire húzta össze magát és úgy nyüszített.

Miroku ámulva nézte Sabngot, ahogy az szinte a hajat is leüvölti Inuyasháról.

• Ha Naraku gyereke és a gonoszság fog uralkodni a világban az egyedül a te hibád lesz! – mondta már egy kicsit higgadtabban Sango.
• De Kikyo… -kezdte Inuyasha.
• FELEJTSD EL KIKYOT! AZZAL A CSÖPPNYI AGYADDAL NEM TUDOD FELFOGNI, HOGY; 1: TÉGED MÁR CSAK GYŰLÖLNI TUD; 2: NARAKUNAK SZÜLT GYEREKET ÉS NEM NEKED; 3: MINDEN VÁGYA, HOGY MEGÖLJÖN TÉGED ÉS KAGOMÉT!!!!! – ordította ismét Sango.

Ha nem ismernénk azt lehetne mondani megőrült, de nem. Nagyon a szívén viselte legjobb barátnője és Inuyasha kapcsolatát, de most, hogy Inuyasha ismét elbaltázta teljesen kiakadt.

• MOST AZONAL UTÁNA MÉSZ! – kiáltott a szellemírtó és a kút felé mutatott.
• Jól van na…megyek már… - suttogta Inuyasha, majd még mindig 2 centire húzva magát eloldalgott a kút felé.

Még tisztán érezte Kagome illatát, és a könnyeiét is. Sokáig gondolkozott, hogy utána menjen e, de végül beleugrott a Csontok Kútjába. Kimászott a másik oldalon, de nem Kagome ablakába ugrott, hanem a Szent Fára, ahonnan egy ág kiváló kilátást nyújtott a lány szobájába.