Tsuuretsu ikioi- kegyetlen élet II/1.
Kurosawa-sama 2006.10.27. 20:46
Második fejezet első rész
2. fejezet
Együtt
-Ne haragudj, Sesshoumaru, pihennem kell egy napot, nagyon sok vért vesztettem.- kérlelte Sakura a szellemet.
-Először is: Sesshoumaru-sama! Te csak szolga vagy, tudd, hogy hol a helyed! Másodszor: nem bánom, maradunk! Én is fáradt vagyok.- válaszolt a férfi.
-Sajnálom Sesshoumaru-sama, köszönöm.
-Mit köszönsz? Nem miattad van! És most csendet, pihenni akarok!- mondta a szellem, majd leült a falhoz, és lehunyta a szemét.
Sakura is leült, kezével a hasát fogta, mely lassan gyógyulásnak indult. Lecsukta ő is a szemeit, ám gondolatai a férfi körül forogtak.- "Milyen jóképű! De miért ilyen kegyetlen? Jaj, ne! Csak nehogy beleszeress! Ő sose fog úgy rád nézni...amúgy is, ne feledd, miért vagy itt, a kristály kell, veszélyben a néped!"- és elaludt.
Pár óra múlva Sesshoumaru felébredt. Első pillantása az alvó lányra esett.-" A kis korcs...bár...gyönyörű, egy szolga, szánalmas és gyenge, nem méltó hozzám, a nagy Sesshoumaruhoz... ideje elhagyni ezt a helyet..."
-Felkelni!- szólt rá a lányra, aki erre kinyitotta szemeit. A szép égszínkék szemeit...
-"Azok a szemek..."-gondolta a férfi- Indulunk!- adta ki a parancsot, és előrement, ki a barlangból.
-Várj, nagyuram!- kiabált Jaken, és már szaladt is, ha el nem botlik, de valaki felhúzta...
-Ne maradj le!- szólt oda neki Sakura, és ő is ment a nagyúr után.
-"felsegített..."-Ne érj hozzám te korcs!- morogta a lánynak, de tekintete találkozott a lány szomorú szemeivel, erre magába szállt.
Hamarosan kiértek a barlangból, leértek a hegyről, és egy gyönyörű tisztásra érkeztek, itt letáboroztak.
-Itt megállunk!- mondta a nagyúr, és leült egy fának támasztva hátát. -Jaken, rakjatok tüzet, esteledik.
-Ó, igenis Sesshoumaru-sama!- hajlongott a szolga, és hozzáfogott a dolgához.
A lány eközben elment a közelben lévő folyóhoz, hogy halat fogjon vacsorára. Mikor evvel megvolt, visszament a többiekhez, és megsütötte a húst. Ezután megkínálta őket.
Jaken már éhes volt, így elvett egyet, a nagyúr azonban morgott egyet, és bement az erdőbe.
-"Ennek meg mi baja?"- kérdezte magától a nő, és nekilátott az evésnek, majd lefeküdtek aludni.
Közben Sesshoumaru visszafele tartott a táborhoz.- "Idegesít ez az asszony, meg kéne ölnöm...már régen öltem..."
De nem tette, ehelyett leült egy fához, és pihent, mert már vagy három napja mentek.
Másnap a nagyúr úgy döntött, maradnak itt egy még egy pár napot, hiszen most már megvan amiért jöttek, nincsen semmi dolga.
Sakura nem bírta tovább ezt a feszült légkört, elment fürdeni.
-Hová mész, te korcs? Ha elszöksz, megtalállak, és megöllek!- csengett vészjóslóan a férfi hangja.
-Csak fürdeni megyek.- ezzel a lány eltűnt a fák között.
-"Miért ilyen? Nem értem. De jó lesz fürdeni, már több napja nem fürödtem, mert a hegyen nem volt még egy forrás sem."- Levette ruháit, és bement a kristálytiszta vízbe.
Lemosdott, úszkált egy kicsit, majd élvezte a langyos vizet. Ám valaki figyelte...
-Micsoda förtelmes szag! Egy szellem! Már régen öltem...-mondta Sesshoumaru, ekkor egy sikolyt hallott a tó felöl, futni kezdett a hang és a szag irányába.
|