2. fejezet

Egy�tt

-Ne haragudj, Sesshoumaru, pihennem kell egy napot, nagyon sok v�rt vesztettem.- k�rlelte Sakura a szellemet.

-El�sz�r is: Sesshoumaru-sama! Te csak szolga vagy, tudd, hogy hol a helyed! M�sodszor: nem b�nom, maradunk! �n is f�radt vagyok.- v�laszolt a f�rfi.

-Sajn�lom Sesshoumaru-sama, k�sz�n�m.

-Mit k�sz�nsz? Nem miattad van! �s most csendet, pihenni akarok!- mondta a szellem, majd le�lt a falhoz, �s lehunyta a szem�t.

Sakura is le�lt, kez�vel a has�t fogta, mely lassan gy�gyul�snak indult. Lecsukta � is a szemeit, �m gondolatai a f�rfi k�r�l forogtak.- "Milyen j�k�p�! De mi�rt ilyen kegyetlen? Jaj, ne! Csak nehogy beleszeress! � sose fog �gy r�d n�zni...am�gy is, ne feledd, mi�rt vagy itt, a krist�ly kell, vesz�lyben a n�ped!"- �s elaludt.

P�r �ra m�lva Sesshoumaru fel�bredt. Els� pillant�sa az alv� l�nyra esett.-" A kis korcs...b�r...gy�ny�r�, egy szolga, sz�nalmas �s gyenge, nem m�lt� hozz�m, a nagy Sesshoumaruhoz... ideje elhagyni ezt a helyet..."

-Felkelni!- sz�lt r� a l�nyra, aki erre kinyitotta szemeit. A sz�p �gsz�nk�k szemeit...

-"Azok a szemek..."-gondolta a f�rfi- Indulunk!- adta ki a parancsot, �s el�rement, ki a barlangb�l.

-V�rj, nagyuram!- kiab�lt Jaken, �s m�r szaladt is, ha el nem botlik, de valaki felh�zta...

-Ne maradj le!- sz�lt oda neki Sakura, �s � is ment a nagy�r ut�n.

-"felseg�tett..."-Ne �rj hozz�m te korcs!- morogta a l�nynak, de tekintete tal�lkozott a l�ny szomor� szemeivel, erre mag�ba sz�llt.

Hamarosan ki�rtek a barlangb�l, le�rtek a hegyr�l, �s egy gy�ny�r� tiszt�sra �rkeztek, itt let�boroztak.

-Itt meg�llunk!- mondta a nagy�r, �s le�lt egy f�nak t�masztva h�t�t. -Jaken, rakjatok t�zet, esteledik.

-�, igenis Sesshoumaru-sama!- hajlongott a szolga, �s hozz�fogott a dolg�hoz.

A l�ny ek�zben elment a k�zelben l�v� foly�hoz, hogy halat fogjon vacsor�ra. Mikor evvel megvolt, visszament a t�bbiekhez, �s megs�t�tte a h�st. Ezut�n megk�n�lta �ket.

Jaken m�r �hes volt, �gy elvett egyet, a nagy�r azonban morgott egyet, �s bement az erd�be.

-"Ennek meg mi baja?"- k�rdezte mag�t�l a n�, �s nekil�tott az ev�snek, majd lefek�dtek aludni.

K�zben Sesshoumaru visszafele tartott a t�borhoz.- "Ideges�t ez az asszony, meg k�ne �ln�m...m�r r�gen �ltem..."

De nem tette, ehelyett le�lt egy f�hoz, �s pihent, mert m�r vagy h�rom napja mentek.

M�snap a nagy�r �gy d�nt�tt, maradnak itt egy m�g egy p�r napot, hiszen most m�r megvan ami�rt j�ttek, nincsen semmi dolga.

Sakura nem b�rta tov�bb ezt a fesz�lt l�gk�rt, elment f�rdeni.

-Hov� m�sz, te korcs? Ha elsz�ksz, megtal�llak, �s meg�llek!- csengett v�szj�sl�an a f�rfi hangja.

-Csak f�rdeni megyek.- ezzel a l�ny elt�nt a f�k k�z�tt.

-"Mi�rt ilyen? Nem �rtem. De j� lesz f�rdeni, m�r t�bb napja nem f�r�dtem, mert a hegyen nem volt m�g egy forr�s sem."- Levette ruh�it, �s bement a krist�lytiszta v�zbe.

Lemosdott, �szk�lt egy kicsit, majd �lvezte a langyos vizet. �m valaki figyelte...

-Micsoda f�rtelmes szag! Egy szellem! M�r r�gen �ltem...-mondta Sesshoumaru, ekkor egy sikolyt hallott a t� fel�l, futni kezdett a hang �s a szag ir�ny�ba.