16+

Elvesztette az egyensúlyát, majdnem hátraesett, de a szellem megfogta a két kezét. Egymás szemébe néztek.- Tee?- lepődött meg a nő.

-Igen, én...-felelte az, de arcából semmiféle érzelmet nem lehetett kiolvasni. A férfi egy fához lökte, de nem engedte el, kezeit a feje fölött fogta le, egész testsúlyával a fához szorította. Sakura még soha nem érzett ilyen közel magához férfit. Arcuk közel volt egymáshoz, érezték egymás forró lehelletét. Sesshoumaru egyik kezével megfogta a lány nyakát, míg a másikkal a két kezét fogta le. Még mindig egymás szemébe néztek, Sakura szíve egyre hevesebben vert. A férfi vadul megcsókolta, szemfogaival felsértette a lány száját, mely vérezni kezdett. Közben a keze lecsúszott a nő nyakáról, és megmarkolta a mellét. Sakura ekkor elfordította a fejét, és rákiabált a szellemre:- HAGYD ABBA!!! ENGEDJ EL!

16+ vége

A férfi elengedte, de előbb kitépte a lány nyakából a láncot a kristállyal együtt, ezután, akkora ütést mért a lányra, hogy az, két méterrel arrébb ért földet egy másik fának csapódva.

-Ezt miért csináltad?- kérdezte kétségbeesetten a nő.

-Miért ne? Hiszen te magad kínáltad fel magad a minap. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és csak azután öllek meg.- felelte a démon, hangjában csak kegyetlenség és megvetés csengett.

-Átkozott...-sziszegte mérgesen a nő.

-Megloptál szolga! Ezért megbüntetlek!

A nő ekkor felállt és összezárta a tenyerét, hamarosan egyre nagyobb fény derengett közte.- Gömbvillámcsapás!- kiabálta teljesen kikelve magából, és a fény elindult a szellem felé. Az sem volt rest, már elő is jött az ujjai végén a sárga fénysáv, és ügyesen hárította a lány támadását.

-Csak ennyit tudsz? Értelmetlen ellenállás, korcs...-és a fénnyalábbal már le is sújtott, olyan gyors volt, hogy a nő nem tudta hárítani. Számtalan sebet kapott, ruháján már átütött a vér. Végül a földre rogyott. Sesshoumaru odaugrott hozzá, felemelte a nyakánál fogva a félig ájult lányt.

-Véged van! Meghalsz!- és felemelte a másik kezét, karmai zöldesen izzottak- Most megismerkedhetsz a mérgező karmaimmal...-de keze megállt félúton, nem csapott le.- "én... én...nem akarom, hogy meghaljon...de miért?"- ezzel elengedte a nőt, aki a földre zuhant. Sakura felnézett, csak homályosan látott a fájdalomtól, hirtelen egy kis zöld csillogó valami gurult oda elé.

-Vidd a kristályod, és ha még egyszer keresztezed az utamat, megöllek.- mondta higgadtan Sesshoumaru és otthagyta a lányt.

Visszasétált a hortyogó Jakenhez és egész éjjel a holdat bámulta. Másnap délfelé felébredt Jaken.

-Á, de jót aludtam!

-Nem is csodálom, az a kis korcs altató füveket kevert a teába, de rám ez nincs hatással.

-És hol van a lány nagyuram?

-Semmi közöd hozzá!- fortyant fel a szellem- elment...-tette hozzá higgadtabban.

*

Sakura remegő kézzel nyúlt a kristályért. Sebei fájtak, de jobban fájt, az hogy ezt Sesshoumaru tette.

-Miért?- bukott ki belőle a kétségbeesett kérdés, ekkor szellemi aurát érzett, pontosabban két szellemét.

-Csak hogy megtaláltunk úrnőm! De sokáig odavoltál.- szólalt meg egy ismerős hang, ezt egy nyávogás követte. Egy vörös mini sárkány beszélt, és egy macskaszellem nyávogott.(a macskaszellem olyan volt, mint Sango macskája, Kirara, csak több volt benne a fekete szín, ő és a sárkány még Sakura apját szolgálták több évszázadon át. Most a testvérpár mellett vannak.- a szerk.)

-Koryuu, Saya!- kiáltott fel mosolyogva Sakura- de hiányoztatok! A macskaszellem Sakura ölébe ugrott, és úgy dörgölőzött hozzá, a kicsi sárkány, pedig a vállára ült.

-Téged is hiányolnak otthon, úgyhogy Kageromaru-sama elküldött minket, hogy keressünk meg és hozzunk haza.- szólt Saya, a sárkány.

-Hát, akkor indulás haza!- szólt a lány, és a macska átváltozott, (úgy, mint Kirara) Sakura felpattant a hátára, már a mennyire sebei engedték, és macska felrepült az égbe.

-De ki tette ezt veled úrnőm? Hiszen te mindenhol vérzel.

-Nem számít ki tette, csak az, hogy itt van a Goutan-kő, most már csak hozzá kell adni a Meido-kőhöz, és a pajzs újból a régi lesz.

-Értem, de engem még zavar az a sok seb rajtad.