4. fejezet

A seg�ts�g

Egy hatalmas h�feh�r kutya v�gtatott �t az erd�n. Test�t mindenhol sebek bor�tott�k. Oldal�n, has�n, �s a nyak�n hatalmas harap�snyomok voltak. K�t mells� l�ba �ssze-vissza volt karmolva. H�feh�r bund�j�t v�r �ztatta, �s hossz�, v�rfolyamot h�zott maga ut�n. Egy vele azonos nagys�g� tigrisszellemmel k�zd�tt, melyet csak �ri�si er�fesz�t�sekkel siker�lt legy�znie. A kutya hirtelen �sszerogyott, majd zsugorodni kezdett. Lassan kirajzol�dott egy v�r�ztatta f�rfi alakja. Sesshoumaru volt az. Elvonszolta mag�t a k�zeli tiszt�sra, egy fa al�. H�t�ra fordult, fej�t a fa t�rzs�nek t�masztotta. Szemei v�r�sen izzottak, �s m�r csak hom�lyosan l�tott. El�jult. Teste k�r�l v�rt�csa keletkezett.

*

Sakura a tiszt�s k�zel�ben j�tszott Sayoval �s a t�bbi gyerekkel. Miut�n a gyerekek, megunt�k a vir�gszed�st, k�rlelni kezdt�k a l�nyt.

-Sakura-sama, b�j�csk�zzunk!- mondt�k neki szinte egyszerre.

-J�l van, j�tsszuk azt!

-Jaj, de j�! L�gy te a huny�!

-Legyen! T�zig sz�molok, addig b�jjon el mindenki!- mondta a l�ny, mire a gyerekek, sik�tozva sz�tszaladtak.

-Ichi…ni…san…yon…mi ez? T�m�ny v�rszag, �s egy szellem…

-�����! Sakura-sama!- ki�ltott hirtelen az egyik gyerek. Sakura m�r ott is volt mellette. A t�bbi gyerek is odasereglett.

-Mi t�rt�nt, Akira-chan?

-N�zd, Sakura-sama, ott egy v�res ember!- fakadt s�rva az alig hat�ves fi�cska. Sakura odan�zett, �s megl�tta az �jult f�rfit. Megd�bbent.

-Gyerekek, azonnal szaladjatok vissza a v�rosba, majd �n megn�zem ezt az embert.

-De, ugye nem lesz semmi baj, Sakura-sama?- k�rdezte agg�dva a kis Sayo.

-Nem, nyugodjatok meg. Most pedig fut�s vissza a v�rosba!- mondta a n�, �s mikor a kicsik, elmentek, elindult a f�rfihoz. Ekkor a bokorb�l el�ugrott Koryuu.

-Jaj, Koryuu! De megijesztett�l! Gyere, n�zz�k meg ezt a szellemet.-

A v�lasz egy ny�vog�s volt, �s a macska k�vette gazd�j�t.

*

Mikor oda�rt a sebes�lt mell�, sz�ve nagyot dobbant.

-De, hiszen ez �!- ki�ltott fel, leguggolt a f�rfi mell�, �s a mellkas�ra tette a kez�t.

-Istenn�nek h�la! M�g van benne �let. El kell innen vinn�nk. Koryuu!- erre a macska �tv�ltozott. A l�ny nagy nehezen feltette a f�rfit a macska h�t�ra.

-Gyere, Koryuu! Itt van a k�zelben egy barlang, oda vissz�k!- mondta a n�, �s elindultak a barlang fel�. Mikor meg�rkeztek, letett�k a szellemet a f�ldre, Sakura levette a v�ll�r�l a pr�met, �s azt tette a feje al�.

-Koryuu! Siess, hozd ide nagyap�t!- adta ki a parancsot a l�ny, erre a macska elrep�lt. Nemsok�ra visszat�rt az �reg pappal a h�t�n.

-H�t ez meg ki?

-Nem sz�m�t, nagyapa! Seg�teni akarok rajta, k�rlek, hozz leped�ket, tiszta ruh�t, ed�nyeket, meg vizet! Addig kimegyek gy�gyn�v�nyeket szedni.

-J�l van, megyek, ha te mondod…gyere, Koryuu, seg�ts.- felelte a pap, �s visszament a palot�ba. Sakura kiment gy�gyn�v�nyeket szedni. –„Meg ne halj, tarts ki! Seg�tek neked.”

A pap gyorsan �sszeszedte, amit unok�ja k�rt, �s sietett vissza hozz�. �tk�zben gondolkozott. –„Ez a szellem Inu no Taisho lenne? De � m�r halott. Akkor csak a nagyobbik fia lehet, mert a kisebbik anyja ember volt, �gy az csak f�lig szellem. Ez a f�rfi, pedig teljesen szellem, �s megsz�lal�sig hasonl�t az apj�ra. De az unok�m olyan furcsa. Igaz, hogy mindig seg�t a bajba jutottakon, de ez most m�s…ilyen k�ts�gbeesettnek m�g nem l�ttam, tal�n ismeri valahonnan? Mi�ta visszat�rt a Goutan-k�vel a kast�lyba, olyan, mintha kicser�lt�k volna, szomor� a tekintete, csak nem a kutyaszellem fia miatt?” Ekkor meg�rkezett. Sakura m�r a gy�gyf�veket v�logatta. A szellem m�g mindig eszm�letlen volt.

-Meghoztam, amit k�rt�l.- mondta az �reg.

-K�sz�n�m, nagyapa.

-Sajn�lom, de vissza kell mennem a v�rosba, mert az egyik f�ldm�ves gyereke megbetegedett.

-Semmi baj, menj csak.

-Elboldogulsz egyed�l?- k�rdezte a pap.

-Igen.

-Akkor megyek, k�ldj �rtem, ha seg�ts�gre lenne sz�ks�ged.

-Igen, nagyapa.

Sakura oda�lt a f�rfi mell�, �s kik�t�tte az �v�t, majd kih�zta a kardj�t. Ekkor a szellem hirtelen kinyitotta a szemeit, �s elkapta a n� csukl�j�t. Karmai z�ldesen vil�g�tottak. Sakura ijedten n�zett az aranysz�n� szemp�rba.

-M�r megint te? –morgott a d�mon- Ha nem engeded el a Tenseig�t, meg�llek.

-Csak ideteszem mell�d, le akarom venni az �t�zott kimon�dat, �s a sz�tt�rt p�nc�lodat. El kell l�tni a sebeidet.

-Legyen.- mondta, �s elengedte a l�ny kez�t. Sakura levette a f�rfi fels� ruh�zat�t, �s nekil�tott a sebek kitiszt�t�s�nak. A szellem csendben t�rte. Mikor a n� bek�t�tte a fels� test�t, megsz�lalt:

-Mit keresel te itt? Azt mondtam, t�bbet ne ker�lj az utamba.

-�n itt �lek, te j�tt�l ide, akkor most meg k�ne, hogy �ljelek?- k�rdezte Sakura.

-Ne mondj ostobas�gokat, m�g ilyen �llapotban is k�pes vagyok r�, hogy v�gezzek veled.

-Ne nevettess, fel sem tudsz �llni, ink�bb idd meg a gy�gyn�v�nyf�zetet, �s pihenj. �gy is legal�bb k�t h�t mire teljesen fel�p�lsz. Hol s�r�lt�l meg?

-Nem tartozok neked magyar�zattal, egy�bk�nt egy tigrisszellemet �ltem meg. Mi�rt seg�tesz?

-Az�rt mert…- itt elakadt, Sesshoumaru k�rd�en r�n�zett- az�rt mert…�n…ilyen vagyok!- felelte, �s felkapta a f�rfi t�r�tt p�nc�lj�t, �s elindult vele kifel� a barlangb�l.

-Azt meg hov� viszed?

-A nagyapa meg tudja jav�tani, nemsok�ra visszat�rek, addig pihenj.- mondta �s elment. A szellem mag�ra maradt, �s a k�r�lm�nyeken gondolkodott.

-"M�r megint ez a korcs, �gy l�tszik ma nincs szerencs�m...meg�lhetn�m...de, minek?"- azt�n lehunyta a szem�t, �s elaludt.