XXVII. fejezet: A nagy csata 1.

A kis Hiro abba a szob�ba �ld�g�lt ahov� Kikyo vitte. Tem�rdek j�t�k vette k�r�l, � m�gis az �gyon kuporgott. Kikyo nyitott be hozz�.

-       Mi a baj Hiro? – �lt le mell� a papn�.

-       Hi�nyzik az anyuk�m. – g�rd�lt le egy k�nnycsepp a kisfi� arc�n.

-       Jaj kicsim. – �lelte �t Kikyo Hirot.

-       Mi�rt vagy ilyen kedves hozz�m? Ki vagy te?

-       �n az apuk�d anyuk�ja vagyok.

-       Sz�val te vagy a m�sik nagyim?

-       Igen.

-       De j�! – �lelte �t Hiro Kikyot.

Kikyo nagyon boldog volt, hogy a kisfi� nem gy�l�li.

-       Tudod mit Hiro? Visszaviszlek az anyuk�dhoz.

-       T�nyleg? – n�zett fel a kisfi�.

-       Igen. – �llt fel a papn�. – Gyere.

Hiro megfogta a miko kez�t majd elindultak kifel�. Kikyo tudta ha erre r�j�n Naraku minden bizonnyal meg�li. De nem �rdekelte. � azt szerette volna, ha a fia boldog. M�g ha a v�lasztottja legnagyobb ellens�g�k l�nya is. Kikyo �s Hiro csendben mentek kifel�. Az�rt Kikyo v�ll�n a biztons�g kedv��rt ott volt a ny�lvessz�. Sikeresen kisz�ktek. Kikyo �r�lt hogy Naraku nem vette �szre. F�gonoszunk �ppen m�ssal volt elfoglalva. Egy hatalmas �gyon hempergett egy gy�ny�r� sz�ke haj�, tengerk�k szem� n�vel. Igen, Marena �desanyj�val. A n� kell�k�ppen elvonta a figyelm�t. Kikyo �s a kis Hiro pedig elt�ntek az erd�ben.

Ek�zben Minako�k elsz�ntan meneteltek Naraku kast�lya fel�. Nemsok�ra megl�tt�k a hatalmas �p�letet. Inuyasha a maga szok�sos forr�fej� m�dj�n nem v�rt sok�ig, berontott a kapunk.

-       Naraku! Elj�tt�nk Hiro�rt!

Naraku m�r fel�lt�zve �lt az �gyon, mosolyogva n�zte a mellette fekv� sz�ps�get. El�re eltervezett mindent.

Kis csapatunk felett Kagura t�nt fel, majd lesz�llt.

-       Miel�tt Narakuhoz mentek, meg kell k�zdenetek a leg�jabb teremtm�ny�vel. – mosolygott Kagura.

Majd egyszercsak remegni kezdett a f�ld. Hatalmas m�lys�g� reped�s keletkezett amib�l egy cs�p emelkedett fel. Borzalmas vis�t�st adott ki mag�b�l, test�t csupa ny�lka bor�totta. �s ez m�g csak egy cs�p volt. V�g�l megl�tt�k. K�l�nb�z� szellemek tetemei voltak egybeolvasztva, valami ragacsos, ny�lk�s folyad�kban �szott, ahol nem egy szellem vagy ember v�gtatjai l�gtak ki, ott fekete sz�r bor�totta. Vagy 20 ny�lk�s, tapad�korongos cs�pj�t meresztette h�sein fel�. M�g r�n�zni is undor�t� volt, nemhogy megk�zdeni vele.

-       Mif�le borzalom ez? – sz�rnyedt el Minako.

-       Azt hittem Naraku m�r nem s�llyedhet enn�l m�lyebbre. – sz�lt Inuyasha.

-       Gyer�nk, puszt�tsuk el. Min�l el�bb vissza akarom kapni a fiamat. – mondta Haro �sszeh�zott szem�ld�kkel, majd el�kapta a kardj�t.

Inuyasha hasonl�an, m�g Minako �s Kagome h�tulr�l ny�lvessz�kkel seg�tett�k �ket.

V�res csata vette kezdet�t. A sz�rnyet �gy v�dte a ny�lka mint valami pajzs. Naraku lassan elunta az �rtelmetlen harcot �s � maga is kiment rejtekhely�r�l.

-       Nicsak, nicsak, kiket vetett erre a sors? Csak nem az �n �rul� fiam?

-       Mond meg hol van a kisfiam! – ki�ltott oda Minako mik�zben lev�gott egy cs�pot.

-       Egyenl�re nincs baja. De b�rmikor lehet. Kanna, mutasd meg a fi�t!

A kisl�ny el�l�pett eddigi rejtek�r�l majd Narakuhoz l�pdelt.

-       Naraku, a kisfi� nincs a szob�j�ba.

Erre Naraku ledermedt, ahogy a csapat t�bbi tagja is. Minakot pont lecsapni k�sz�lt egy cs�p. Haro pont idej�ben ugrott, hogy ell�kje a l�nyt az �tj�b�l. �gy viszont �t tal�lta el. A csap�st�l Haro belerep�lt egyenesen a sz�rny �ltal repesztett szakad�kba. Az utols� amit hallott Minako k�ts�gbeesett ki�lt�sa volt…