6.

Szövetség

Sakura mosolyogva ébredt, kinyújtózott a futonon, a felkelő nap sugarai bevilágították a szobáját. Felkelt és átsietett a fürdőhelyiségbe. Gyorsan megfürdött, de csak a démonra tudott gondolni. Miután végzett visszasietett a szobájába, ekővett a beépített szekrényből egy papnői viseletet, majd felöltözködött. Ekkor valaki megszólalt a shouji mögött.

-Sakura-sama, ébren van? Bocsásson meg, csak a reggelijét hoztam be.- szólalt meg az ott térdelő női alak.

-Persze, gyere csak be, Kozeri-san.- válaszolt kedvesen a nő, majd leült a sarkára az alacsony asztalához, a párnára. A fiatal szolgálólány elhúzta a shoujit, felállt és meghajolt.

-Ohayo gozaymas!- majd bevitte a tálcán a reggelit.

-Neked is, Kozeri-san.- biccentett a nő. Ekkor lépések hallatszottak a folyosóról. Kageromaru volt az. Belépett a szobába.

-Ohayo gozaymas!- köszöntötte a bent lévőket. Kozeri mélyen meghajolt, a földön ülve.

-Ohayo gozaymas, Kageromaru-sama!

Sakura felállt, meghajolt, majd öccse nyakába ugrott. Kageromaru viszonozta az ölelést, magához szorította nővérét.

-De jó, hogy visszatértél Kageromaru! Reggelizzünk együtt! Kozeri-san hozd be az úr reggelijét is!

-Igen is!- mondta mosolyogva a lány és elsietett.

-Gyere ülj le, és mesélj, mi történt a jegyesednél?

-Érdekes volt, Minamoto-sama olyan furcsán viselkedik...- kezdte el, de ekkor visszatért Kozeri, Kageromaru reggelijével, hozott még teát és sakét. Letette az asztalra, majd meghajolt és távozott.

-Hogy érted azt, hogy furcsán?

-Eddig nem kedvelt engem, mert ugye csak félvér vagyok, nemesi származás ide vagy oda...most meg minden kívánságomat lesi, szinte talpnyalóként ugrált körül. Nem értem miért? Persze ennek Satsuki-san csak örült.

-Ez csak jó jel, nem? Akkor nyáron, mindenféle akadály nélkül összeházasodhattok.

-Igen, ennek örülök.

-Hitomi-san is visszatért?

-Igen, és örülök, hogy velem volt, mert ő beszélt Minamoto-sama lelkére. Azóta ilyen kedves irányomban.

-Hogy mikre képes ez a Hitomi-san, szegény, mindenét elvesztette Naraku miatt, most kárpótolni akar téged, mert itt tartod.- felelte a nő.

-Hát igen...rendkívüli férfi, az biztos. De mondd, neesan, igaz, hogy egy daiyoukait ápolsz?

-Hai, nagyon megsebesült, a közeli tisztáson van egy barlang, ott fekszik, amint végeztem a reggelivel megyek is hozzá, mert ki kell cserélni, a kötéseit. De ki mesélte ezt neked?

-Nagyapa mondta, na meg Sayo-chan! Teljesen oda volt- nevette el magát a férfi. Nemes vonásai így még jobban felszínre kerültek.

-IIIgen? És mit mondott Sayo-chan?- lepődött meg a nő, magában tűzvörös lett.

-Azt mondta, hogy milyen jóképű, és milyen szép pár lennétek.- felelt még mindig nevetve Kageromaru.

-E..eezt mondta?- most már valóban elpirult, felvette gyorsan maga mellől a legyezőjét, szétcsapta, és az arca elé tette, majd legyezni kezdte magát.- Ma reggel rendkívül meleg van, nem?

-Igen az...- vigyorgott Kageromaru, aki észrevette nővére zavarát, de nem akarta szóvá tenni. Inkább folytatta az evést, mintha semmit látott volna.- "Igazat mondott Sayo-chan, a nővérem fülig szerelmes!!!"

Miután Sakura túltette magát zavarán, ő is befejezte az evést. -"Sayo-chan, te kis áruló!"- gondolta, de persze magában mosolygott.- "Milyen kellemetlen helyzetbe hoztál...Kageromaru biztosan észrevette, hogy elpirultam..."

*

Hitomi elgondolkodva ült a lakosztályában, a Minamotonál töltött napokon elmélkedett. Magában már már örült, hogy megszerezheti a Meido-Goutan kristályt. Ellopni csak úgy nem tudná, hiszen nagy erejű szerzetesek őrzik, meg szamurájok.

-"Minamoto...az a befolyásolható, harmadrangú szellem...utálja a félszellemeket. A lánya...-nevetett magában- meg hogy odavan a naív, kis Kageromaruért! Milyen csapás ez Minamotonak. De legalább van egy szövetségesem. Igen, Minamoto és az én szellemeim földig rombolják ezt a várost."- nevet.

-"Éppen ezért egyezz bele az esküvőbe, Minamoto-sama! Én, Hitomi, támogatlak téged mindenben. Több száz szellemet tudok felvonultatni, és a te seregeddel együtt legyőzzük ezt a félszellemekből, papokból és halandókból álló hordát."

-"De mi a garancia a győzelemre? Hiszen ott van náluk a Meido-Goutan kristály."- kérdezte hitetlenkedve Minamoto.

-"Bízz bennem, nagyuram. Az esküvő napján mikor mindenki mulat, mert folyni fog a sake, az biztos...én ellopom a követ, olyan kavarodás lesz az egész városban, hogy senki nem vesz mejd észre. Ha nálam a kő, te légy készenlétben, gyűjtsd össze az erőidet, és amikor egy darázs megjelenik előtted, azonnal indulj. Ez a jó terv, de ha az eskövő előtt adódna alkalom, azonnal küldöm a hírnökömet. Ám, mihelyt én és Kageromaru távozunk, rögtön készülj!"

-"Hmmm...elég jól hangzik! Remek az észjárásod, Hitomi-san!"- lelkendezett Minamoto nagyúr.

-"De addig is légy kedves Kageromaruval, higgye csak, hogy önszántadból neki adtad a lányod."

-"Megteszem, amit kérsz, legyen csak boldog az utolsó heteiben ez a bolond hanyou!"- nevetett fel a nagyúr.- "Mondd csak, Hitomi-san, miért segítesz nekem, hiszen te a jó szívedről vagy híres? Kageromaru a barátod, nem?"

-"Azért, mert Hitomi Icsijót megöltem, halott. Az én nevem, Naraku. A kristályt akarom, meg azt, hogy a Takashima-klán ezen tagjai örökre eltűnjenek a földszínéről."- gúnyosan mosolygott.

-" Nan da?" (mi?)- a nagyúr szemei kikerekedtek.

-"Most én kerdezek, Minamoto-sama! Miért szövetkezel egy magamfajtával, mikor gyűlölöd a félszellemeket? Mit ártott neked Kageromaru?"

-"Egyedül nem tudnám őket legyőzni, túl erősek. És ott van még az az átkozott kristály! Azonkívűl a lányomat inkább egy youkai vegye el, nem akarom, hogy beszennyeződjön a klánom."

-"Csak ennyi?"

-"Iie, van más is...én a déli részeket uralom, jól jönne a keleti rész is. Nagyon gazdag földjeik vannak, már régóta áhítozom rá. Ha egy youkai lenne ott az úr, szívesen hozzáadnám a lányomat, de ilyen csőcselékekre nincs szükségem!"

-"Vakarimaszu, nagyuram, örülök, hogy sikerült megállapodnunk."- mosolygott Hitomi.

-"Hai, pecsételjük meg szövetségünket! Kazimoto! Sakét, de azonnal!"- kiáltott egy fiatal fiúnak a nagyúr. A fiú rögtön meg is érkezett egy teli korsó sakéval, meghajolt, majd teletöltötte a két férfi csészéjét. A nagyúr intett neki, erre ő villámgyorsan távozott.

-"Igyunk! Éljen a szövetség!"- emelte fel a kicsi csészét a nagyúr.

-"Hai, éljen!"- és addig ittak még el nem fogyott öt korsóval.

Hitomi felállt a helyéről, és elhúzta a shoujit. Nézte, ahogy a nap sugarai játszanak a kerti növényeken csillogó harmaton. Az egész levegő tele volt a cseresznyevirágok, lótuszok és liliomok illatával, nagyot szippantott belőlük.

-"Hamarosan ez az egész majd lángokban áll...és a végső győzelem az enyém lesz! Minamoto, Minamoto...azt hiszed árulásod után majd életben hagylak? Érdekem, hogy az ilyen erős szellemek, mint te, vagy itt ezek a személyek, eltűnjenek.Emésszétek csak fel egymást, ostobák! És akkor majd semmi nem áll az utamban..."- vigyorodott el gonoszan Hitomi.- "Ti, pedig élvezzétek ki azt a rövid életet, ami maradt nektek!"