MisanaII.
Axvir 2006.11.26. 18:16
Hiei és Misana még mindig egymást ölelték.
Hamarosan elengedték egymást.
-Ööö...ezt....miért...
-Én...én sem tudom...bocs, de most mennem kell. Viszlát...
És kisétált az ajtón. Hiei észrevette, hogy itt hagyta a gyűrűjét.
~Biztos leesett az ujjáról. Majd holnap reggel visszaadom neki.
Hiei folyamatosan a gyűrűt nézte. Mintha azt várta volna, hogy átváltozik Misanává. A gyűrű még mindig régi fényében pompázott. Az ezüst gyűrű egyeltalán nem kopott el, a kék kristályos kő még mindig ugyanúgy csillogott. A öklébe szorította, majd kinézett az ablakon.
Eközben:
~Hmm...nekem nagyon gyanús, hogy Misana csak úgy hirtelen feltűnik. Nem hiszem el azt a kis mesét, amit mondott, arról, hogy hiányoztunk neki...na, jó elhiszem, hogy hiányoztunk neki, de...lehet, hogy történt vele valami?~tűnődött Yusuke.
-Min gondolkodsz Yusuke?-kérdezte Keiko.
-Mi? Jah, semmin...semmin...
-Értem. Tudod, ugye, hogyha bánt valami, bármi is legyen az, azt nekem elmondhatod...
-Tudom, Keiko...hidd el...
Keiko Yusukéhez bújt.
-Akkor rendben.
Yusuke ismét gondolkozóba esett.
~Jó harcos volt a viadalon, de...mindegy, holnap elmegyek hozzá, és megkérdezem tőle...
Lassacskán mindenki elaludt...
Kora hajnalban kopogtattak Misana ajtaján. A lány eléggé álmos volt még, de megtörölte a szemét, és elvánszorgott az ajtóig. Az ajtó melletti tükörbe pillantott, és amennyire tudta, lelapította összekócolódott haját.
~Remélem senki olyan, aki előtt zavarba jönnék~gondolta, ugyanis Misanán nem volt semmi más, csak egy világoskék, rövidujjú póló, meg egy eléggé rövid, fehér-kék csíkos rövidnadrág, amit a póló, félig takart. Kinyitotta az ajtót, és reményei szertefoszlottak, mivel Hiei állt az ajtóban.
-Jó reggelt.
-Reggelt? Hisz még....hajnal van...
Hiei végignézett Misanán.
-Látom...mo...most keltél fel...-dadogta, mert eléggé megdöbbentette Misana öltözéke.
-Igen...na, mi...miért keltettél ki...ilyen korán az...ágyamból...?-kérdezte, és ásított egyet.
-Én...-elővette Misana gyűrűjét.-Szóval, ez tegnap ottmaradt nálam. Gondoltam, esetleg hiányolod.
Misana amint meglátta gyűrűjét, teljesen felébredt.
-Jaj, már mindenfelé kerestem! Foggalmam sem volt róla, hogy nálad hagytam! Jaj, Hiei, köszönöm!-mondta, és barátian megölelte Hieit, de gyorsan el is engedte. Hiei odaadta a gyűrűt.
-Akkor én megyek is, bocsánat a korai zavarásért.
-Már úgyse tudnék visszaaludni, na, akkor azt hiszem fel is öltözök.
Hiei ezt még meghallotta, és a vállán át még azt mondta neki:
-Apropó, a jelenlegi öltözéked, remekül néz ki. Főleg az a kis nadrág tetszik-és elmosolyodott, de a mosolyt, a lángvörös Misana nem látta. Gyorsan becsukta az ajtót, és nekidőlt. Felsóhajtott, majd a gyűrűjét visszahúzta az ujjára.
Eközben a többiek még mindig aludtak. Yusuke hirtelen kipattant az ágyából, felöltözött, majd elindult. Egyenesen Misana lakása felé. Amikor odaért, látta, hogy éppen Hiei megy be a saját lakásába.
~Bizonyára Misanánál volt~gondolta.
Bekopogtatott a lány ajtaján. Bentről egy hang szűrődött ki, ami azt mondta:
-Micsoda forgalom!
Kinyílt az ajtó. Yusuke szintén meglepődött egy pillanatra Misana öltözékén, de ezt a meglepődést egyeltalán nem lehetett látni az arcán.
-Szia. Hát te?
-Üdvözölni jöttelek.
-Ilyen korán?
-Igen. Jah, meg még beszélni is szeretnék veled.
-Akkor...kerülj beljebb, és foglalj helyet.
Yusuke úgy is tett.
-Várj egy pillanatot, csak felöltözöm, még mielőtt mások is jönnének.
-Voltak már nálad?
-Igen, pont fél perce volt itt Hiei. Visszahozta a gyűrűm.
-Értem.
Misana bement a hálószobába, néhány ruhával a kezében pedig bement a fürdőbe. Öt perc elteltével készen is lett, és a megszokott öltözetében leült Az egyik karosszékbe.
-Na, miről akartál beszélni velem?
-Nos...szeretném megkérdezni, hogy...hogy miért jöttél vissza?
-Kuramának már mondtam, azért mert hiányoztatok.
-Igen, tudom, mondta, de...én ezt nem nagyon tudom elhinni. Valami történt veled?
-Mi történt volna?
-Nem tudom. Épp azért kérdezem.
-Nem történt velem semmi-mondta Misana, de ő maga is tudta, hogy nem az igazat mondja Yusukénak.
-Hát...akkor rendben. Ha mégis el akarnád mondani...tudod hol találsz meg.
-Rendben.
-Viszlát.
-Viszlát.
Yusuke elment.
~Az ördögbe...de hogyan jött rá, hogy történt velem valami? Remélem azt nem tudja, hogy mi az ami történt... Egyikőjük sem jöhet rá! Nem...csak bajba sodornám őket~gondolta, majd karddját felkapva kiment a lakásból... ...épp akkor amikor Hiei kinyitotta az ajtaját.
~Hova mehet? És miért viszi magával a kardját is? Utánamegyek...~gondolta, és amint eltűnt Misana a lépcsőfordulóban, elindult....
~Fenébe, semmit sem tudtam kideríteni...-gondolta Yusuke, hazafelé tartva. Hirtelen Misana rohant el mellette, iszonyú gyorsasággal.
-Misana?
Amint ezt kimondta, Hiei is majdnem feldöntötte.
-Hiei? Mi a...
Hiei jó darabig követte Misanát.
~Mikor áll már meg? Jó ideje csak rohan, meg sem áll...
Egy kis idő múlva Misana megállt egy raktár mellett. Kardját az övéhez erősítette, majd körülnézett. Hiei felugrott a raktár tetejére, és onnan figyelte őt.
-Sehol senki...Hál' isten...-mondta Misana, majd kezeit a kardján tartva bement a raktárba. Amikor beért, Hiei lemászott a tetőről, és az egyik ablakhoz ment. Nagy sötétség volt odabent, ezért Misana kezében hamar megjelent egy kis láng, ezért Hiei pontosan tudta hol van. Az ajtóhoz rohant. Lassan kinyitotta azt, és ő is bement. Hála a harmadik szemének, jól látott a teljes sötétségben. Amikor beért beugrott néhány doboz mögé, és onnan figyelt.
-Misana...
Misana fejét kapkodva kereste azt a személyt aki megszólítota.
-Előre figyelj.
Ijedtében hátraugortt, amikor meglátta a férfit.
-Hogy...hogy találtál meg?
-Nem volt nehéz...De mégis mit keresel itt?
-Az nem tartozik rád.
-De bizony, hogy rám tartozik-mondta a férfi, és erősen megszorította Misana két karját.
-Ááá...ez...fáj...en...engedj... ENGEDJ EL!-mondta, és az utolsó két szónál elkedett lángolni.
A férfi gyorsan elengedte.
-Fenébe...teljesen kiment a fejemből, hogy van ilyen képességed.
-Nem érdekel mire emlékszel, és mire nem. Mit akarsz? Miért kell mindenhova követned?
-Nem a te dolgod. És ha nem lángolnál ennyire, már rég nem égnél...-tette hozzá fenyegetően.
-De mivel megérinteni se tudsz, ezért jobb, ha ezt az ötletedet elfelejted!
-Na, az nem így megy...Azért valamennyire készültem!
A férfi előreemelte a kezeit. A két kezéből valami jégszerű anyag lövelt ki, ami miatt Misana, lángja teljesen elaludt.
-Ezt hívják úgy, hogy Fagysugár-mondta vigyorogva.
-Na ne! Akkor azt hiszem már nem adom meg a lehetőséget, arra, hogy megölj!-mondta, megfordult, és teljes erejéből futni kezdett az ajtó felé.
-Nem úgy megy az, aranyom-mondta gonoszul, és elévágott.
-Mi a...-lepődött meg.
A férfin kezén hirtelen hatalmas karmok nőttek, lecsapott vele, egyenesen Misana hasára, de csak megsebesíteni tudta, de az elég vol, hogy Misana a földrezuhanjon.
-Innen nem távozol élve!
-Azt te csak hiszed...
Misana rendkívüli gyorsasággal kigáncsolta ellenfelét, aki a hátára esett, és felnyögött.
-Te kis... Misana kihasználta az alkalmat, hogy ellenfele harcképtelen, előrántotta a kardját, és erősen belevágott a férfi lábába.
-Na, így kövess, te pióca!-kiáltotta, és amilyen gyorsan csak bírta, az ajtóhoz ment. Kinyitotta, és kiment. Hiei utána.
Misana próbált minél távolabb kerülni a raktártól. Amikor úgy érezte, hogy eléggé messze van, nekidőlt egy fának, és gyűrűje segítségével próbálta begyógyítani. Hamar végzett is, de a pólója öt helyen el volt szaggatva.
-A többiek észre fogják venni...Sietnem kell vissza.
Azzal elkezdett visszarohanni.
~Ki lehetett az a férfi?~elmélkedett Hiei, majd Misana után eredt.
Folyt. Köv
|