11. fejezet   

A vet�lyt�rs

Sesshoumaru elkapta a fel�je zuhan� n�t, �s mag�hoz �lelte. Sakura a f�rfi v�llaiban kapaszkodott meg, �s zavartan n�zett a d�mon szemeibe. Sesshoumaru nyugodt szemekkel pillantott a n�re. Kellemes �rz�s t�lt�tte el, m�g soha nem �rezte ezt, b�rmelyik n�t �lelte. Ez m�s volt. Valami sz�m�ra furcsa, ismeretlen �rz�s. Ahogy a l�ny keblei a mellkas�nak nyom�dtak, el�nt�tte a v�gy. Legsz�vesebben most r�gt�n a mag��v� tette volna a n�t, de tudta, hogy ez a var�zs nem egy alkalomra sz�l, hanem egy eg�sz �letre. Nincs menekv�s, de nem is b�nta. M�g senki k�zels�g�t se hi�nyolta �gy, mint Sakur��t. �s most itt van a karjaiban. Ak�rcsak hajnalban. N�zte, ahogy l�ny �gsz�nk�k szemeiben visszacsillan a napf�ny, �m ett�l izgalma m�g jobban fokoz�dott. Gondolataib�l Sakura hangja z�kkentette ki.

-Gomen nasai... -mondta, szinte suttogva. Zavarban volt, hogy gyenges�ge ilyen helyzetbe hozta. -"�, kamik! Most mit gondolhat r�lam? Azt hiszi, hogy sz�nd�kosan tettem... Mint amikor el�sz�r megcs�koltam, �s � ell�k�tt mag�t�l... �s ut�na miket mondott! De olyan j�l �rzem �gy magam... b�rcsak meg�llna az id�!" -gondolta, arc�n p�r jelent meg, tekintet�t les�t�tte. A szellem sz�ja szeglet�ben mosoly b�jk�lt a l�ny zavara l�tt�n.

-Ne k�rj bocs�natot, semmi rosszat nem tett�l. -erre Sakura ism�t a f�rfi szemeibe n�zett, �s m�r � is mosolygott.

-�r�l�k, hogy itt vagy. -lehelte, �s m�g jobban a d�monhoz b�jt, �s a v�ll�ra fej�t. A f�rfi most m�g szorosabban �lelte mag�hoz a t�r�keny testet. Lehunyta a szemeit �s m�lyen bel�legezte a l�ny m�mor�t� illat�t.

-"Mint a frissen ny�lt cseresznyevir�g, a ny�ri es� ut�n"...-gondolta a szellem. Egyik keze lecs�szott a l�ny derek�ra, m�g a m�sikkal a n� selymes haj�t simogatta. A meleg sz�l meglebbentette a hajukat.

-Anata wa utsukushii... (gy�ny�r� vagy) -suttogta a f�rfi. Sakura ekkor  feln�zett �s ajka k�zeledett d�mon�hoz. Mikor ajkuk �ssze�rt, egy v�kony hang r�ngatta vissza �ket az �lomvil�gb�l.

-Sakura-sama, Sesshoumaru-sama, Kageromaru-sama mondta, hogy rizskekszet k�rtek. Gomen nasai... -Kozeri hangja remegett, hiszen olyat l�tott, amit nem kellett volna. A p�r gyorsan sz�tr�ppent, m�g a f�rfi hidegen n�zte az el�tt�k t�rdel� fiatal l�nyt, addig Sakura pr�b�lt �rr� lenni zavar�n.

-K�sz�nj�k, Kozeri-san, most elmehetsz. -mondta v�g�l k�z�mb�s hangon Sakura. Kozeri letette a t�lc�t az asztalra, meghajolt majd t�vozott. Sakura visszament a szob�ba �s le�lt a futon sz�l�re. Sesshoumaru k�vette a l�nyt, de � a shouji el�tt telepedett le, h�t�t a shouji sark�nak t�masztva.

-Azt hiszem, m�g gyenge vagy s�t�lgat�shoz.

-Honto, csak nem volt kedvem ilyen sz�p id�ben bent �lni. -s�hajtott a l�ny.

-Tal�n majd holnap. -nyugtatta meg a f�rfi.

-Te viszont �gy l�tom, sokkal jobban vagy, a kamiknak h�la. -mosolygott kedvesen a d�monra Sakura.

-Val�ban. A nagyap�d azt mondta, hogy m�g nem tan�csos nagyobb harcokba keverednem.

-Igaza van. Felszakadhatnak �jra a sebeid. Mint tegnap...

-Semmis�g. Gyorsan gy�gyulok, youkai vagyok.

-Hai, de n�h�ny napot neked is pihenned kell, m�g teljesen elm�lnak a forrad�sok. A nagyapa megjav�totta a p�nc�lod.

-�gy l�tszik sok mindenhez �rt.

-Honto, meddig maradsz n�lunk? -k�rdezte Sakura kicsit bizonytalanul.

-Meddig maradjak? -a d�mon sz�ja szeglet�ben g�nyos mosoly b�jk�lt, de ez ink�bb viccel�d� volt.

A d�lut�ni nap szikr�z�an s�t�tt, a magas, izmos f�rfinak, aki egy fa t�rzs�nek t�maszkodva �lbe tett k�zzel �lldog�lt, nagyon melege volt. L�farokba k�t�tt, hossz� s�t�tbarna haja �szott a felt�mad� meleg sz�lben. Lova b�k�sen legelt a k�zelben. Odament a k�ken csillog� patakhoz, �s le�lt mell�. Kezeivel vizet fr�csk�lt sz�p von�s� arc�ba, hogy n�mik�pp h�s�tse mag�t. Elgondolkodva b�multa saj�t t�k�rk�p�t. -"Sehol se tal�lom a b�ty�mat, lehet, hogy m�r nem is �l. Senki nem tud r�la semmit." -ujjaival elkezdte kavarni a vizet. Esz�be jutott haldokl� apja, ahogy ott fek�dt a lerobbant udvarh�z egyik s�t�t szob�j�ban. Valami rejt�lyes k�r k�nozta. Anyja ekkor m�r r�g halott volt. Apja valaha szamur�j volt, de ura elesett egy csat�ban, melyet a szomsz�dos daimj�val v�vott. Apja elmenek�lt a harcb�l n�h�ny t�rs�val egy�tt. T�bbet m�r nem harcolt, vett egy h�zat �s egy kertet, f�lretett j�vedelm�b�l, �s szer�nyen �ldeg�ltek. � ekkor m�g eg�szen kisfi� volt. B�tyja, egy �r�k�s l�zadoz�, mindig csak rosszan t�rte a fej�t. Azt�n egy nap, minden sz� n�lk�l elment otthonr�l egy r�szeges bar�tja h�v�s�ra. Anyja belehalt a b�natba, mert hi�ba kerest�k a fi�t, az nem ker�lt el�. � kettesben maradt az apj�val, egy�tt m�velt�k a f�ldet. M�r 19 �ves volt, mikor apja beteg lett, � �polta, de m�g az orvos is tehetetlen volt. Ott t�rdelt az �gya mellett �s tiszt�n eml�kezett szavaira.

-"Keresd meg a b�ty�dat, �s mondd el neki mi t�rt�nt." -suttogta rekedten az apja, �s megszor�totta a kez�t. A csontos ujjakban m�r nem volt er�.

-"Igen ap�m, �gy lesz, ahogy akarod." -viszonozta a k�zfog�st, szemeiben k�nnyek gy�ltek.

-"B�szke vagyok r�d, te vagy az �n egyetlen fiam..." -keze kics�szott, feje oldalra billent �s kilehelte a lelk�t.

-"Namu amida Bucu" (dics�s�g Buddh�nak) -suttogta, �s lez�rta az �reg szemeit, a k�nnycseppek, csillog� dr�gak�vek�nt hullottak le a szemeib�l, hogy ezernyi darabk�kban essenek sz�t apja merev arc�n.

"Elm�lt h�t a ny�r,

Lehullott a lev�l,

Z�ldellt�l,

Hogy elvigyen a t�l." - ez lett a halotti verse.

 A temet�s ut�n, nyak�ba vette a vil�got �s �tra kelt. B�tyj�r�l senki sem tudott semmit. Sok minden t�rt�nt vele, m�g ide keveredett p�r �ve a Takashima-kast�lyba. �s most itt �l a patak partj�n. Az �let rohan tov�bb, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Feln�zett az �gre, ami makul�tlanul k�k sz�nben pomp�zott. Egy n�i alak t�nt fel k�pzelet�ben. Hossz� z�ldesfekete haj�t a sz�l lengette, k�k szemei �t n�zt�k. R�zsasz�n ajkaib�l csilingel� nevet�s t�rt ki, mely bezengte eg�sz elm�j�t.

-Sakura... -suttogta maga el�. -"L�tni akarlak..." -odas�t�lt a lov�hoz, felpattant r� �s elv�gtatott a kast�ly fel�.

A t�j s�t�ts�gbe burkol�zott, a f�nyes Holdsarl� kacagva tekintett le az elcsendesed� v�rosra. A lak�h�zakban �gtek a m�csesek. Az �let m�r csak az iv�kban �s a teah�zakban volt �l�nk, melyek ereszein sz�nes vil�g�t� lampionok cs�ngtek al�. Az utc�kon �rezni lehetett a k�l�nb�z� f�st�l�k arom�j�t, melyeket az esti szell� �sszekavart. Az �rs�g csendesen m�szk�lt a v�rosban. A kast�lyban, a dolgoz�szob�ban Kageromaru �lt az �r�asztala el�tt. M�ra befejezte a pap�rmunk�t. El�gedetten kortyolt a ch�b�l. Ekkor valaki megkopogtatta a shoujit.

-Kageromaru-san, bej�hetek? - magas f�rfi alakja rajzol�dott ki a tol�ajt� m�g�tt a m�csesek f�ny�ben.

-Persze, gyere csak be, Takemaru-san. -h�vta be bar�tj�t a f�lszellem. Takemaru bel�pett, �s meghajl�ssal k�sz�nt�tte a tartom�nyurat, aki viszonozta ezt, majd az egyik p�rn�ra mutatott: -Dozo suwaru.(�lj le)

-Domo. -felelte Takemaru, �s k�nyelmesen elhelyezkedett a puha p�rn�n.

-�r�l�k, hogy visszat�rt�l. Sak�t?

-Hai, domo.

-Kijuuki-san! -sz�lt ki egy szolg�l�nak Kageromaru. A vil�gosk�k kimon�t visel�, s�t�thaj� fiatal l�ny r�gt�n megjelent.

-Hai, Kageromaru-sama. -hajolt meg al�zatosan a l�ny.

-Hozz nek�nk sak�t. -mondta a l�nynak, aki gyorsan teljes�tette a k�r�st, majd t�vozott. Kageromaru ki�nt�tte a kis cs�sz�kbe a sak�t, �s megk�n�lta bar�tj�t. -Nos, sikerrel j�rt�l, Takemaru-san?

-Iie, senki nem tud r�la semmit. -belekortyolt a sak�ba. -Szerintem m�r halott.

-Nagyon sajn�lom, Takemaru-san. Sz�vesen megismertem volna a b�ty�dat.

-Arigatuo. Karma, ne? -mosolygott keser�desen Takemaru, �s kiitta a cs�sz�t.

-Az. M�g egy sak�t?

-Hai. Domo. -odatartotta cs�sz�j�t, hogy bar�tja kit�ltse neki az italt. -Mi t�rt�nt itthon, m�g t�vol voltam? Neked biztosan t�bb mes�lnival�d van, mint nekem, Kageromaru-san.

-Legy�ztem Feh�r Tigrist �s csapat�t. Most m�r nem h�borgatja a b�k�s lakoss�got.

-Ez t�nyleg j� h�r. �r�l�k a sikerednek, Kageromaru-san. Erre igyunk! -emelte cs�sz�j�t. -Sz�vesen ott lettem volna. -mindketten megitt�k a sak�t. Most Takemaru t�lt�tte tele a cs�sz�ket.

-Arigatuo. -biccentett Kageromaru.

-Sakura-san hogy van? -tette fel a k�rd�st Takemaru, igaz�b�l ez �rdekelte a legjobban.

-Most m�r sokkal jobban.

-Mi t�rt�nt vele? Az a youkai b�ntotta, akit a barlangban �polt?

-Iie. Egy semmirekell� oni megm�rgezte, �s Sesshoumaru mentette meg.

-Sesshoumaru?

-Hai. Ez a neve a szellemnek. A Nyugati Ter�letek ura. Most a kast�lyunk vend�gszeretet�t �lvezi.

-Oh, �rtem... -mondta Takemaru �s lenyelte a sak�j�t. Kageromaru is k�vette a p�ld�j�t, majd �jra t�lt�tte a cs�sz�ket. Takemaru egy�ltal�n nem �r�lt ennek a h�rnek, esz�be jutott a besz�lget�se Sakur�val a v�zes�sn�l. A l�ny r�n�zett ig�z� k�k szemeivel �s ezt mondta:

-"Sajn�lom, Takemaru-san, �n m�r szeretek valakit, �gy nem �lhetek veled..."

-"Ez biztos?"

-"Igen, sajn�lom, �n is szeretlek, de nem �gy..."

Erre gondolatra �sszeszorult a sz�ve. -"Ezt a szellemet szereti, ez biztos. Soha nem lesz az eny�m... Nem hagyom... Nem hagyom, hogy ez az �tkozott szellem elvegye t�lem..." -gondolataib�l Kageromaru hangja z�kkentette ki.

-Takemaru-san? J�l vagy?

-Nanda? Oh... persze, csak elf�radtam, eg�sz nap lovagoltam. Bocs�ss meg, Kageromaru-san. -mondta, �s megitta sak�j�t. -Azt hiszem, jobb lesz, ha nyugov�ra t�rek.

-Term�szetesen. -b�lintott Kageromaru, mik�zben bar�tja felemelkedett a hely�r�l, � is k�vette p�ld�j�t.

-Oyasuminasai, Kageromaru-san. -hajolt meg Takemaru, Kageromaru is meghajolt.

-Oyasuminasai, Takemaru-san. -k�sz�nt el � is, majd vissza�lt a hely�re, �s �nt�tt mag�nak m�g egy sak�t.

Takemaru beh�zta maga m�g�tt a shoujit, �s elindult a lakoszt�lya fel�. Feje elnehezedett a sak�t�l, �s a les�jt� h�rekt�l. Be�rve a szob�j�ba, ledobta katan�j�t �s v�rtj�t, hiszen, alig, hogy haza�rt, els� �tja Kageromaruhoz vezetett. Kivett a be�p�tett szekr�nyb�l egy tiszta kimon�t, sz�lt a szolg�knak, hogy k�sz�ts�k el� a f�rd�j�t, majd az o-furo-k (f�rd�h�zak) fel� vette az ir�nyt. Kil�pve a kertbe, r�t�rt a k�vekkel kirakott �sv�nyre. A Hold f�nye visszat�kr�z�d�tt a tavacsk�k felsz�n�n. A cik�z� szentj�nosbogarak l�mp�sk�nt vil�g�tottak az �jszak�ban. A t�csk�k, kab�c�k �s sz�v�bogarak teljes hanger�vel r�zend�tettek. Az �sv�ny elkanyarodott, � befordult a sarkon. Megtorpant. K�t alakot pillantott meg a Sakura lakoszt�lya el�tt l�v� teraszon. Az egyik Sakura volt, m�g a m�sik egy ez�sthaj� f�rfi. Egym�s mellett �ltek, �s a l�ny neki volt d�lve a f�rfinak, �s a f�rfi egyik kez�vel �tkarolta a n�t. Csendben voltak. A f�rfi ekkor fel� n�zett, val�sz�n�leg �szrevette, hogy nincsenek egyed�l. Elindult fel�j�k. Sakura is r�n�zett, �s arr�bb h�z�dott az ez�sthaj�t�l, mintha valami rossz dolgon kapt�k volna rajta.

-Konbanwa, Takemaru-san. -sz�lalt meg a l�ny. -�r�l�k, hogy hazat�rt�l.

-Konbanwa, Sakura-san. �r�l�k, hogy j�l vagy, hallottam mi t�rt�nt.

-Arigatuo. Ez a szem�ly itt, Sesshoumaru, � mentett meg a sz�rnyetegt�l. -mutatta be a d�mont a l�ny.

-Hajimemashite, (�rvendek) Sesshoumaru. -mondta hidegen Takemaru. J�l megn�zte mag�nak a vet�lyt�rs�t. Legsz�vesebben meg�lte volna a d�mont, �m ez nem l�tszott az arc�n.

-�n is, Takemaru. -biccentett az inuyoukai k�z�mb�sen. Ezt a gesztust is csak Sakura miatt tette meg, aki bar�tk�nt tekintett Takemarura. M�s k�r�lm�nyek k�z�tt m�r v�gzett volna vele. �rezte a f�rfib�l �rad� gy�l�letet �s f�lt�kenys�get.

-Nos, csak f�rdeni indultam, �gyhogy megyek. Oyasuminasai. -mondta �s t�vozott a f�rd�h�zak fel�.

-Oyasuminasai, Takemaru-san. -sz�lt ut�na a l�ny �s visszab�jt a szellemhez, aki �tkarolta.

-Milyen bosszant� egy alak... -lehelte maga el� Sesshoumaru, akinek kifinomult �rz�keit nem lehet becsapni.

-Hm? -n�zett r� Sakura.

-Iie... -r�zta meg enyh�n a d�mon a fej�t. -"Baka yaro, (elfajzott h�lye) Sakura az eny�m...�s ha bonyodalmat okozol, meg�llek!" -tette hozz� gondolatban. Egy pillanatra arany szemei s�t�ten villantak meg.

folyt. k�v.